Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

462 A nemzetgyűlés 183. ülése Í923. évi szeptember 6-án, csütörtökön, majd minden ügyes-bajos dolog a megye szék­helyén nyer elintézést. Messze, költséges utakat kell megtenni. De nemcsak a megye közönsége, a megye maga, Mosón megye is veszíteni fog. Mosón megyének székhelye Magyaróvár. Egy kultúrában, iparilag, gazdaságilag . . . Szilágyi Lajos : Agrár ! Neuberger Ferenc :. . . ugy van ! erős fejlő­désben lévő város. Giesswein Sándor : Határváros ! Neuberger Ferenc : Ép a habom alatt nagy gyárvállalatok alakultak. Azelőtt nagyközség volt, de épen a fejlődésre való tekintettel a kormány beleegyezett, hogy rendezett tanácsú várossá alaMttassék át. Mosonnal egyesitve hivatva volna Magyaróvár, hogy a nyugati végeknek egyik leg­fontosabb gazdasági empóriuma legyen. Már most, ha megszűnik megyei központ lenni, a megyei forgalom elesik Magyaróvártól és természetesen iparilag, gazdaságilag, de főleg kereskedelmileg hanyatlásnak fog indulni, ami minden tekintetben visszafejlődést fog jelenteni Magyaróvárra nézve. Integritási szempontból — bár ezeket az aggályokat előbbi felszólalásában a belügyminister ur nem ismeri el — én aggályosnak tartom Mosón megyének megszüntetését. Mosón megyének felét erőszakkal, a lakosság akarata ellenére választotta le az anyamegyéről a trianoni erőszak. Ez a meg­szállott területen élő, mindenkor hazafiasán gon­dolkozó, bár németnyelvű lakosság ma is még szűkebb hazájának tekinti Mosón megyét.fHelyeslés a jobboldalon.) Ha mi most Mosón vármegyét megszüntetjük, ők ezt olybá fogják tekinteni, mintha Magyarország belenyugodnék a trianoni erőszakba és véglegesen rendezkednék be az adott helyzetnek megfelelően. Mosón megyének megszün­tetésével igy elvágunk egy kapcsot, egy szálat, amely ezt a megszállott területen lévő lakosságot még mindig ide, az anyaországhoz fűzi. Végül politikai szempontból is súlyos hibá­nak tartom Mosón megye megszüntetését. A kor­mány nemrégiben egy rendeletet adott ki, amely rendelet a nemzeti kisebbségeknek bizonyos jogo­kat biztosit. Sőt a nemzetgyűlés előtt ezeket a jogokat biztosító törvényjavaslat is fekszik. Ez a rendelet és ez a törvényjavaslat mosszebb megy el, mint amit mi magunk, a nemzeti kisebbségek kivántunk. Sokan vannak, akik azt tartják, hogy ez a rendelet és ez a törvényjavaslat csak látszatra, kirakatjavaslatnak készült és a kor­mány komolyan nem veszi. Mosón megyének megszüntetése ezeket az aggá­lyokat jogosakká teszi. Tudniillik ez a rendelet a nemzeti kisebbségeknek jogokat biztosit abban az esetben, ha egy közigazgatási egységben, község­ben, járásban, megyében nem túlnyomó számban, hanem többségben vannak általában, kisebbmér vü jogokat biztosit abban az esetben, ha csak egy­ötödét teszik ki a lakosságnak. Már most Mosón megye az országnak egyetlen megyéje, ahol a nemzeti kisebbség, még pedig a leghazafiasabb németajkú nemzeti kisebbség többségben van. , Ez az egyetlen megye. Ha ezt az egyetlen ilyeü helyzetű megyét megszüntetjük, kérdem, hol fogja alkalmazni a kormány ezt a nemzeti kisebbségi jogokat biztosító rendeletet? Ezért Mosón megyé­nek megszüntetését politikai szempontból súlyos és helyrehozhatatlan hibának tartom. Giesswein igen t. képviselőtársam a múlt napokban ékes szavakkal ecsetelte itt Mosón megyének kulturális helyzetét, kulturális vezető­szerepét Magyarországon. Nem akarom ismételni, amit ő mondott, csak legyen szabad annyit mon­danom, hogy Magyarországnak kultúrában vezető megyéjét megszüntetni nem szabad. Nem szabad megszüntetni, mert a takarékosság elve ezt nem kivánja, nem szabad megszüntetni integritási szempontból és nem szabad megszüntetni politikai szempontból, sőt az utóbbit illetőleg annyira megyek, hogy azt mondom, hogy ha Mosón megye nem volna, létesíteni kellene ennek a törvény­javaslatnak a keretében. Ezeknek előrebocsátása után vagyok bátor a következő határozati javas­latot előterjeszteni (olvassa) : »A 11. § harmadik bekezdése következőleg módosittassék : Mosón és Pozsony közigazgatásilag egyesitett vármegyék ; székhelyük Magyaróvár, járásaiknak száma kettő.« Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Kabók Lajos ! KabÓk LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Annak elle­nére, hogy Esztergom és Komárom vármegye egyesítéséhez már Szijj Bálint és Szabó Géza t. képviselőtársaim hozzászóltak, magam mégis szük­ségét érzem annak, hogy ehhez az egyesítéshez hozzászóljak. Előre tartozom kijelenteni, hogy semmiféle elvi szempontok nem vezérelnek akkor, amikor ezt a kérdést itt fejtegetem, hanem tisz­tára az a szampont vezérel, melynek figyelembe­vételével ez az egész törvényjavaslat a nemzet­gyűlés elé került. Megcsonkult, megkisebbedett az ország és az ország megkisebbedéséhez mérten a tisztviselői létszámot is csökkenteni kell, egy­szóval a takarékosság elvét kell ebben az ország­ban végrehajtani és gyakorolni. Amidőn a taka­rékosság elvének végrehajtását ezen két vármegye egyesítésével kapcsolatosan vizsgáljuk, ennek ép az ellenkezőjét találjuk. Rámutatott erre már számszerű adatokkal Szabó Géza t. képviselőtár­sam, bemutatta az adatokat, amelyek megdönt­hetetlenek, amelyek nem légből kapott adatok, hanem hitelesek, és azt bizonyítják, hogy a két vármegye egyesítése az államra nézve egyáltalá­ban semmiféle megtakarítást nem jelent. Ezek után nekem is kérdeznem kell, mi az oka és célja annak, hogy ezt a két vármegyét igy egyesíteni kell? Volt szerencsém a vármegye képviselőtestü­letének közgyűlésén megjelenni, és volt alkalmam személyesen végighallgatni azokat a súlyos aggá­lyokat, azokat a jogos érveket, amelyek elhang­zottak a két vármegyének ily módon való egyesí­tése ellen. Jól ismerem a vármegyét, alaposan összejárkáltam és ennek alapján nagyon jól tu­dom, hogy ez egyesítés Komárom vármegyének feltétlenül hátrányára válik. Amit az előadó ur

Next

/
Thumbnails
Contents