Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183, ülése 1923. évi szeptember 6-án

} csütörtökön. 447 ban valami láthatatlan szellem, de nem lelki hatalom az, amely arra kényszeríti, hogy fentartsa ezt az intézményt, amely nemcsak drága, nemcsak a legdrágább ellátása a közalkalmazottaknak, hanem komplikálja egész közigazgatásunkat. A drága ellátásról órákig beszélhetnék. Számításokat tettem általában a közszolgálati alkalmazottak javadalmazásáról és arra a sajnálatos megállapításra jutottam, hogy az összes állami kiadásoknak több mint 75%-a a közalkalmazottak javadalmazására folyik el és ebből a 75%-ból egy jó rész, mondhatnám, a nagyobbik rész a természetbeni ellátásra szükséges. Lehetetlenség ennek a helyzetnek fentartása. A megszüntetés halogatásának nem tudom magyarázatát adni. A t. pénzügyminister ur az általános vita során mondott beszédében nem is reflektált az én idevonatkozó felszólalásomra, pedig igen kényes szituációba jutott a kormány azzal, hogy az elszámolást kifogásoltam. Eámutattam ugyanis arra, hogy ez egyenesen titkos alapja a korrnánynak. Felvilágosítást azonban a kormánytól nem kaptam. Mindamellett nem tudok capitis deminutiót mondani a t. pénzügyminister ur felett. Én megértem, Scylla és Charybdis között küzd. Annak ellenére, hogy az adórendszer, adózási elvek és adóközigazgatás tekintetében áthidalhatatlan ellentétek választanak el engem tőle, őt, mint egyéniséget, mint koncepciós államiérfiut nagyra tudom becsülni, és azt hiszem, külföldön is meggyőződtek erről a nagyentente államok pénzügyi kapacitásai s most Genfben szintén meg fognak erről győződni. Kállay t. pénzügyminister ur nagy érték az országnak, akit az ellenzéki kritikának nem szabad rokkanttá tenni. Azért, hogy minket politikai ellentétek választanak el egymástól, véleményemben egyáltalában nem tudom őt arra a fokra lesülyeszteni, mint azt Szilágyi t. barátom talán a vita hevében tegnap tette. Nekünk támogatnunk kell őt minden erőnkkel (Helyeslés a balközépen.) és el kell ismernünk róla, hogy abból a székből, amelybe nem maga kívánkozott, nem tud szabadulni, habár szivesén szabadulna, (ügy van! a balközépen.) Minden oldalról támadások érik őt. En, aki a pénzügyi kormányzat legnagyobb perifériáin mozgó kérdésekben nem értek vele egyet, most a tisztviselői kérdésben, az adminisztráció kérdésében teljesen egy nézeten vagyok vele. Meg vagyok róla győződve, hogy ő teljesen azon a nézeten van, hogy túlontúl sok a tisztviselő, de közöttük túlontúl kevés az olyan, akik exakt készültséggel birnak a maguk szakmájában. Hogy ő a maga eleven programmját nem tudja az életbe átültetni, nagyrészt ennek köszönhető, ö, aki ott nevelkedett fel abban a büróban, amely annyi kritika alá esik, maga mondotta, hogy a magas kvalifikációju tisztviselők legnagyobb részét el kell bocsátani és a magas állásokat redukálni kell, ő maga mondotta, hogy nincs rendben az adminisztráció, ő maga kívánja, hogy az egész állami és önkormányzati közigazgatást gyökerében reformálják meg. Épen azon felfogásánál fogva, hogy a természetbeni ellátást el akarja törölni, meg tudom érteni azt is, hogy még arra a térre is lépett, hogy szerzett jogokat akar elkobozni azoktól a nyugdíjasoktól, akiket húsz éven aluli szolgálattal nyugdíjaztatnak. Ezt nem tartom szerencsésnek, sőt etikai szempontból — törvényalkotási etikai szempontból — kifogásolom. De szinte elképzelem az ő gondolkodását. Az lebegett szeme előtt, hogy végre már utálja meg mindenki ezt a természetbeni ellátást, hogy igy fokozatosan neveljen egy külön tábort, amely azt kivánja és követeli, szüntessék meg mert hiszen a fentartás mellett egész propagandaszervezet van kiépítve. Mondom, nemcsak ő. hanem az egész kormány kényszer alatt állnak, nem tudnak ettől a természetbeni ellátástól szabadulni. Hiszen neki a ministeriumában egész birói fóruma van a természetbeni ellátási vitás" ügyeknek elintézésére, amely neki a nagy államfeladatok megoldása mellett külön súlyos gondot okoz. Sajnálom, hogy nincs itt a pénzügyminister ur, meg vagyok róla győződve, hogy gyors elhatározással elfogadta volna azt a javaslatomat, amelyet a 9. § helyett terjesztek elő. Nem azt kérem, hogy egyszerűen töröltessék ez a szakasz, hanem azt vagyok bátor előterjeszteni és kérni, hogy a természetbeni ellátás 1924. július havától kezdve az egész vonalon szüntettessék meg. Nem hiszem, hogy most ez az indítványom elfogadásra talál, bár ez nekem nagyon jól esnék, de a közvéleményben és a közalkalmazottak táborának nagyobb részében is nagy megnyugvást váltana ki. Nem tudom, mi más olyan elhatározás történhetnék itt, amely a nemzetgyűléssel szemben olyan elismerést váltana ki, mint ha a természetbeni ellátás eltörlését határidőhöz kötve már most kimondaná. Mindezek alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Az eredeti szöveg teljes törlését kezdeményezem és uj szövegként felvenni kérem : a közszolgálati alkalmazottaknak 1924. évi július hó első napjától kezdve mindennemű kedvezményes áruval való természetbeni ellátása megszűnik.« Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A 9. §-nál hozzá járulck Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak ahhoz az indítványa hoz, hegy ez a szakasz egészen töröltessék. Többször elhangzott máiebben a Házban és tegnap a közélelmezési minister ur is hangoztatta, hogy a kedvezményes ellátás fizetés jellegével bir ; ezt annak idején azért hozták be, mert nem akarták a fizetéseket emelni, hegy igy pénzünk ne romolj ék, hanem a természetbeni ellátással próbálták a tisztviselők fizetését javítani. Ez akkor helyes is volt. Hogy ma helyes-e vagy nem, arról vitatkozni lehet. A temészetbeni ellátást lehet eltörölni, szerény véleményem szerint azonban csak azoknál, akiknek megfelelő vagyonuk, jövedelmük van, de nem azoknál a nyugdíjasoknál, akik azért mentek nyugdíjba, mert szolgálatképtelenek voltak. Hogy ki szolgálat-