Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. jegyzés a mi Devizaközpontunk, 1510 kontra 14'80, körülbelül ezek a számok vannak. De méltóztassék elképzelni, hogy 300%-os különbség van — ha veszem az egyik végétől a másikig — aközött, hogy neki fizetnek-e külföldi valutát, vagy ő fizet-e külföldi valutát. így van ez itt publikálva a Bahnamtliche Umrechungskurzusokban. Természetesen, egymás mellé vannak állitva az ausztriai, csehszlovákiai és a magyar tarifa, és ehhez kommentárokat is fűznek, amelyeket később leszek bátor önök elé terjeszteni. Lehetetlenség, hogy a Magyar Államvasút a külföldi fuvardíjtételre 50% pluszt adjon, hiszen akkor részese a külföldi fuvardíjtételeknek, akkor abból ő is kap, amit pedig a külföldi államok semmiképen nem tűrhetnek. Lehetetlenség, hogy a konzumenseknek terhére — mert végeredményben a fogyasztó fizeti meg — 50%-kal nagyobb fuvardíjat irjon elő a külföldi szállítások után. Lehetetlenség, amit követel. Ha nálunk valaki 10%-kal magasabban számit, akkor a dutyiba kerül. A Folyam- és Tengerhajózási megcsinálta ezt a számítását, nem 50%, hanem 10% különbséggel. Megcsinálta ezt a szorzószámokkal és mindenki meg tudta csinálni, a vicinális vasutak is, úgyhogy egyszerűen az eredeti valutát követelték. A Magyar Államvasút azonban nem fogadja el az eredeti valutát ; a Magyar Államvasút követeli, hogy az ő számításai alapján koronákban számíttassanak uzsorajegyzésen, amelyet önkényesen felállít. Ez olyan eljárás, amelyet egyetlen egy állam sem fog tűrni az egész világon. Ez csak addig lehetséges, amig nem foglalkoznak vele. Hogy mit jelent ez a drágaság szempontjából, hogy mit jelent az, ha mi még külföldi nagy fuvardíjtételekkel tetőzzük azt a nagy drágaságot, amelyet nálunk az import okoz, azt az ideális gondolkozású Nagy Emil minister urnák figyelmébe ajánlom, hogy nem akar-e az állam vagy az államvasutak ellen is büntető szankciót inaugurálni, mert nem volt még nagyobb uzsora ebben az országban, mint amit ezek elkövettek. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Csak ne biztassa!) Ugy látszik, szükség van arra, hogy az államot is felvilágosítsák, hogy az uzsorának is van határa. Friedrich István : A főpincért már kieresztették! Sándor Pá! : Milyen erkölcsi bizonyítvány az országra, ha nekünk van Devizaközpontunk, a Devizaközpontnak vannak jegyzései, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) amely jegyzéstől 50%-nyira eltérőleg szabad a Magyar Államvasutaknak a valutákat olcsóbban vagy drágábban számitani. Halász Móric : Zugligeti árakon ! Sándor Pál : Nem, a zugforgalmi valutákat nem fogadják el. Ez azonban olyan erkölcsi bizonyítvány az államról, amilyet még nem állítottak ki sehol a világon. Ez még nem léteét'?' szeptember hó 5-én, szerdán.. 409 zett ; itt igazán lehet hivatkozni rabbi Akibá-ra, hogy ilyen még nem volt. Csontos Imre : Ilyet még nem pipált Európa! (Zaj.) Dénes István : Senki sem tud kiigazodni a rendelkezésekben. Az egyiket kibocsátják, másikat visszaszívják. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Hiszen nem azért hozom ide ezeket a dolgokat, . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál .* . . . nem azért hozom fel ezeket, hogy valakinek megmondjam, hogy görbe az orra, hanem hogy remedurát teremtsünk az egész vonalon, hogy belássa a nemzetgyűlés az igazamat ; meg kell vizsgálni az egész üzemet, és orvoslást kell találnunk az egész vonalon. (Ügy van! balfelöl.) Ez nem oppozíció, ez nem politikai kérdés, hanem tisztán gazdasági kérdés az, amiről beszélek, s amelyet semmiképen nem túlozok, mert a számokat és adatokat idehozom önöknek. En csak meg akarom változtatni az országunk javára mindazt, amit eddig rosszul csináltak, (Általános helyeslés.) amit a háború utáni heves küzdelmekben nem láttunk, nem tapasztaltunk, nem akartunk észrevenni, nem akartunk meglátni. Ezeket azonban végre is meg kell javítani, ha már más országok megjavították. (Helyeslés balfelöl.) Hogy mennyire ki vagyunk téve a külföldi kritikának, hivatkozom az Allgemeiner TarifenAnzeigerre, — nem akarok németül felolvasni, nem is fogok szószerint fordítani, — amelyről már beszéltem, amely vasutak tekintetében a legelső, legmérvadóbb újságja a világnak. Tessék megnézni, mit mond ez az újság. »A Magyar Államvasutak átszámítási kurzusai« című nagy cikkében. Többek között azt mondja : Igaz, hogy a Magyar Államvasutnak joga van arra, hogy bizonyos több bevétele legyen valutákban, mert a valuták fluktuálása által veszteségeket szenvedett, de sohase felejtse el, hogy megfosztja az egyes embereket attól, hogy a devizájukat eredetiben megfizethessék. Itt tehát egy monopóliummai állunk szemben, s a Magyar Államvasút a Treu und Glauben ellen vét, ha ilyen díjtételeket mer számitani és egyetlenegy bíróságot sem fog találni, amely ezt részére megengedi. A cikk felhívja a többi vasutakat arra, hogy teremtsenek rendet ebben a tekintetben, mert ha a többi vasutak is ugyanazt tennék, akkor ennek se vége, se hossza nem volna. Dénes István : Anarchia lenne a vége ! Sándor Pál : A cikk a végén elmondja, ami reánk nézve bizony nem hízelgő, hogy a többi vasutak ezt semmi körülmények között nem tűrhetik, és tenni is fognak valamit, hogy Magyarországot móresre tanítsák. (Zaj.) Yégre is, a mi becsületünk még ér valamit, nem szabad, hogy a külföld joggal tápláljon rólunk ilyen felfogásokat. Épen ezért elvárom a t. ke-