Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
410 J nemzetgyűlés 183. ülése 1923, évi szeptewsber hó 5-én, szerdán. Szilágyi Lajos: Fogjunk össze és buktassuk meg a kormányt ! Erdélyi Aladár: Ha kiviszünk, azt mondják, drágaság lesz. Dénes István : Ne monopolisztikusan csinálja ! Nem szabad 5000 vagont monopolisztikusan kivinni. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál : Nem lehet ezt közbeszólásokkal elintézni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál : Az államnak mindent el kell követnie, hogy azokban a cikkekben, amelyekben exportban van lehetőségünk, megtart a ssék nekünk az a lehetőség, hogy azokat kivigyük. Minekünk azokat az értékes relációkat, amelyekkel birunk a külföldön, feladni semmi körülmények között nem szabad, és itt az első alapelv az, hogy vigyázzunk a tarifális szempontok tekintetében, hegy . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő, urak ! Sándor Pál : ... mi ezeket a piacokat teljes és egész mértékben megtartsuk. Németország kivételével egyetlen egy állam sem emelte tarifáit ugy, mint Magyarország. Mi nemcsak emeltük a tarifánkat, hanem minden gondolkodás nélkül lineáris módon emeltük a tarifánkat. Mi nem törődtünk azzal, hogy mi a mi életszükségletünk, mi az egész vonalon rásóztuk arra a lisztre a kincstári kiviteli illetéket, a másik oldalon néztük, hogy mennyit kell itthagyni, mindent rá sóztunk, azt hittük, hogy egyedül állunk a világon, nincs itt Jugoszlávia, nincs itt Koma nia, és nincs itt legújabban Oroszország, amely nagy kiviteli állam lett már ebben az évben. Nem tekintettünk semmire, csak arra, hogy nekünk deficitünk van, nekünk az egyedüli lehetőség, hogy segitsünk a vasúton : lineáris emelést kell tenni az egész vonalon. Ez bolond eljárás, meg nem indokolható eljárás, egy nem exíaizálható eljárás ez, amelyet elkövettek és nem gondolkoztunk jobban, hogy mit tegyünk az egész vonalon. Ha ezzel szemben nézzük, hogy mit csináltak a volt kisebb államok, nagyon érdekes a megfigyelés. (Halljuk !) A lengyelek felemelték tarifájukat 100%-kal, de exporttarifájukat csak 75%-kal emelték. A csehek megtartották árudíjszabásukat ugy, ahogy volt, azonban az áru osztályozását mindig lefelé licitálták. Az osztrákok 1922 óta nem emeltek tarifát. Bogya János : Iparcikkeket exportálnak, de egy zsák liszt sem maradt a magyar fogyasztóközönség nyakán, azért, mert külföldre nem tudták eladni ! (Zaj.) Elnök : Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly : De egyéb itt maradt, mert elromlott. (Zaj.) Bessenyey Zenó : Addig Sándor Pál pihen ! Rassay Károly : Az nem közömbös, hogy exportálhatunk ! Elnök ; Csendet kérek, képviselő urak ! reskedelemügyi minister úrtól, hogy mielőtt még kiküldetnék a bizottság, ezeket a dolgokat mielőbb méltóztassék orvosolni, mert ez határozottan szégyenfoltja Magyarországnak. (Igaz! ügy van ! balfelol. Nagy zaj a jobboldalon.) Ez nem politika, ez az egész magyar nemzetnek vitális érdeke. Mielőtt az utolsó tárgyra, a díjszabás kérdésére reátérnék, legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy a kereskedőnek milyen rettenetes a helyzete, (Felkiáltások jobbfelől : Hát a gazdának ! Csak valuta tekintetében.) Mivel kell számolnia a kereskedőnek ? (Zaj.) A kereskedőnek számolnia kell először is a zürichi kurzussal, azután a devizaközpont kurzusával, (Ugy van ! balfelol.) a vámkurzussal, mert a pénzügyminister minden hónapban külön kurzust ad ki ; számítania kell a valutaátszámitási kurzussal ... Szomjas Gusztáv : Ezt mind áthárítják a gazdákra ! (Zaj és felkiáltások balfelol : A keresztény kurzussal is !) Sándor Pál : A keresztény kurzusnak nincs ellenértéke, t. barátom, azzal nem számithat. Rassay Károly : A gyakorlatban sokszor van S Csak a kulcsot kell megtalálni ! Szomjas Gusztáv : Ezt mind áthárítják a gazdára ! (Zaj.) Sándor Pál : A tranzit-forgalom összefüggésben van egy közléssel, amelyet körülbelül két héttel ezelőtt olvastam egy nem »kurzus« alapon lévő lapban, a Világban. Ez a következőképen hangzik (olvassa) : »A prágai lapokban nap-nap után a következő szövegű hirdetések látnak napvilágot. (Halljuk! Halljuk!) Észak-Amerika és Kanada elsőrangú malomvállalatainak középeurópai vezérképviselője néhány napon belül Prágába érkezik. Ez alkalommal kéri azokat a csehszlovák cégeket, amelyek nem saját számlájukra dolgoznak, és elsőrangú magyar és francia malmokat eddig is képviseltek, hogy tegyenek konkrét ajánlatokat amerikai liszt képviseletére.« Ennek a publikálásnak, amely nap-nap után megjelent a prágai lapokban, megértik-e a fontosságát ? (Mozgás.) Tudatában vannak-e önök annak, hogy mi, a cseh piacot a mi magyar lisztünk számára általában elvesztettük ? (Mozgás.) Tudatában vannak-e önök, hogy a legnagyobb veszély fenyeget minket Svájcban is, hogy elveszítjük a mi piacunkat ? (Felkiáltások a jobboldalon : Tudjuk !) Tudatában vannak-e önök annak, hogy az ország abba a helyzetbe kerülhet, mondom, hogy a tranzitoforgalomra való tekintettel általában a feleslegeit értékesíteni nem tudja ? Erdélyi Aladár: Ezt már régóta mondjuk és hirdetjük ! Sándor Pál : Én hirdettem ! Friedrich István : Nem elég hirdetni ! Sándor Pál : Nem elég hirdetni, ugy van, hanem itt tenni kell valamit ! Rassay Károly : A hatalom ott van, nem itt nálunk !
