Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

404 A nemzetgyűlés 18.2. illése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. Erdélyi Aladár : Mindegyikünknek emlékében van! Sándor Pál : Nem hiszem, t. képviselőtársam, hogy majd ezután is ezt mondja nekem. Az államvasút békeidőben hatvan fillért fizetett a szénért métermázsánként: a vicinális vasutak, amelyek az én vezetésem alatt álltak, fizettek 1 korona 50 fillért. Ez a tétel nem volt fentartható a háború egész folyamán, de az akkori erélyes kormánybiztos ténykedésének kell tulajdonitanom, hogy 1918-ig — nem az államvasuti szén ára, mert az, ugy tudom megmaradt 60 fillérnek, hanem általában — a szén ára csak 3 K 50 fillérig emelkedett. Nem akarom tovább folytatni ezt a felsorolást, és csak a salgótarjáni szenet veszem alapul, amely múlt év július havában métermázsánként 350 korona volt, ez év áprilisában 2009 korona, ma pedig 12.100 korona. (Félkiáltások jobb felöl : Őrület !) En nem tudom, hogy a Máv. ma mit fizet a szénért, de fel kell tételeznem, hogy ezt az összeget fizeti. Ha pedig ezt fizeti, akkor a 20166-szorosát fizeti annak, amit békében fizetett. (Felkiáltások a középen : A búza csak négyezerszer olyan drága.) Hogy egy példát mondjak önöknek arra vonatkozólag, hogy mit jelent a szénfogyasztás, utalok arra a vicinális vasúttársaságra, amelynél igazgató vagyok. Ott mi békeidőben fizettünk a szénért 14%-ot az összes kiadásokhoz viszonyítva, ma pedig 44%-át teszi ki a szénszámla az összes kiadásainknak. Hát hova jutunk, t. Nemzetgyűlés, ha ezt igy folytatják? Én ezt el sem tudom képzelni. A magam részéről csak ismételve figy elmeztethetem ugy a kereskedelemügyi minister urat, mint a t. Nemzetgyűlést, hogy ha mi ebben a tekintetben nem fogunk remédiumot találni, akkor az egész vonalon az összes cikkek megdrágulnak, kezdve a búzától a cukorig, mert minden összefüggésben van a szénnel. Halász Móric: Főkép az épitkezés. Sándor Pál : Nincs olyan üzem Magyarországon, amely szénnel ne volna összeköttetésben, és én nagyon gyanakodom, t. minister ur, hogy azok a bizonyos sztrájkok, amelyek odalent mutatkoznak, szintén csak arra vannak hivatva, hogy áremeléseket engedélyezzen a pénzügyminister ur. (Zaj jóbbfélol.) Én nem akarok gyanusitani, azonban azo,k, akik autóval haladnak keresztül a Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. telepein, látnak ott egy körülbelül 100—150 házból álló uj telepet, amelyet nem a bánya fizetett, de amely a bánya tulajdona. Ezeket a házakat a konzumensek fizették meg 6 koronával métermázsánként, amit engedélyeztek. (Zaj és közbeszólások jobb felöl: Amortizáció ! Három év alatt amortizálják!) Bocsánatot kérek, nem amortizáció ! Három év alatt igenis leírhatják. (Ugy van jóbbfélol.) Azonban 6 koronát fizetett minden konzumens csak azért, hogy ezeket a házakat felépíthessék, és a házak a kőszénbányatársaság tulajdonában maradtak. (Zaj.) Csinált ilyen dolgot a cseh kormány is, amely a vicinális vasutakkal — nem ugy mint nálunk — szintén építtetett, de azt bizonyos formában vissza kell adni, azt amortizálni kell, vissza kell fizetni, ezek azonban teljesen ingyen kapták az Emiltett építkezést. Kérdezem, kap-e valaki más a konzumensektől ilyen munkásházakat ^ingyen? És itt van az árvizsgáló bizottság, amelynek Bieber ur az elnöke, Wolf Károly t. képviselőtársunk barátja, aki a legszigorúbb minden tekintetben a kis árdrágítókkal szemben, de még sohasem mert hozzányúlni életében a szénmüvekhez. Sőt mindig ő adta a szenteltvizet arra, hogy szabad ezeket az árakat szedni és soha ellenvetést nem tett, semmit se tett abban az irányban, hogy a szénárakat, illetőleg ezeket a nagy üzemeket valamikor móresre megtanították volna. Hát lehetséges az, t. Nemzetgyűlés, hogy a Máv. 20.166-szoros árat fizessen? Most már közel állunk ahhoz, hogy fel fogják oszlatni a szénbizottságokat, mert ugy tudom, ezek a t. társaságok, amelyek eddig össze voltak veszve, — hogy miért, azt hosszú volna elmondani — most már kiegyeznek és meg fogják csinálni az ő trösztjüket és szénkartelljüket s be fogják osztani a területeket, amelyekre hatalmi szférájuk kiterjed, úgyhogy most már fel lehet őket oszlatni, most már nem lesznek olyan nagy nehézségek, mint eddig voltak ; de milyen feltűnő jelenség az, hogy ha vizsgálom a listát az egész vonalon, azt látom, hogy 1922, december végéig, sőt még azután is a Magyar Altalános Kőszénbánya szenei mindig olcsóbbak voltak, mint a Salgótarjániéi. Aki ért egy, kicsit a szénhez, azt tudja, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya mindenkor 20—25%-kal drágábban adta el az ő szenét, mint a Salgótarjáni. Hogy áll ez a viszony ma? Ma a Salgótarjánit métermázsánként ,12.100 koronájával kell megfizetni, a Magyar Általános Kőszénbánya szenét pedig 10.700-zal. (Zaj jobbfelöl.) Hát jótékony intézet a magyar állam, vagy van joga a magyar államnak megszabni rossz szénért egy sokkal magasabb árat és a konzumenseknek a jó szenet olcsóbb áron adni? Hol van itt általában az állam gondossága ? Ez csak olyan államban lehetséges, ahol úgy, mint nálunk, a nemzetgyűlésen ilyen kérdésekkel abszolúte nem foglalkoznak, nem törődnek semmit (Ugy van! jóbbfélol), fizetnek mindent ugy, ahogy előírják ; nyugalmasabb publikumot, mint a magyar, az egész világon nem ismerek... Erdélyi Aladár: Mégis azt fogják ránk, hogy kereskedőellenesek vagyunk! Sándor Pál : Bocsánatot kérek t. képviselőtársaim, önök már megszokták azt, hogy semmit sem elleneznek, önök már mindenre igent mondanak. (Zaj jobbfelöl! Derültség a bal-