Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzet g y illés 162. ülése 1923. évi szeptember hó 5 én, szerdán. 403 lehetetlen az olyan kezelés, amely az én információm szerint ma még több hivatalnokkal kezel, mint amennyivel tette békeidőben. Erdőhegyi Lajos : Ez igaz ! Sándor Pál: Lehetetlen, hogy ezt fentartsuk ; lehetetlen, hogy fentartsuk azt a rendszert, amelyet én önöknek leirtam, hogy ötféle befolyás van. Lehetetlen, hogy — ugy, amint nekem illetékes emberek mondják, — olyan elvek legyenek például a pénzügyi tanácsosnál, egy Brets nevezetű pénzügyi tanácsosnál, — teljes tisztelettel említem meg, — hogy : »Mentül kisebb a forgalom, annál kevesebbet fizetünk rá a Mávra.« (Derültség. Mozgás.) Csontos Imre: Okos ember! Szilágyi Lajos: Lehetetlen, hogy ilyent mondjon egy szakember ! Sándor Pál : Kérem, nekem igen előkelő körökből mondják ezt, és én be tudom bizonyítani ezt. Hát, mindegy volna az, hogy a brucki vonalon három vagy tiz vonat megy-e, vagy mindegy volna az, hogy az a brucki vonat meg van-e tömve, vagy pedig üresen megy? Megáll az ember esze, ha ilyeneket hall. (Zaj és közbeszólások jobb felöl.) Nekem nem mondta, t. képviselőtársam ; hanem én azt mondom, hogy előkelő körökből vettem ezt az értesítést. Eleinte mosolyogtam fölötte, azután szomorúsággal töltött el. Csontos Imre : A Pénzügyi Tanácsban szabályozzák Magyarország sorsát! Friedrich István : A Pénzügyi Tanács semmit sem csinál, két hónap óta együtt sem volt ! Hogyan lehet ilyent mondani? (Zaj.) Sándor Pál : Méltóztassék elhinni, igazán nem óhajtok senkit sem támadni, ez távol legyen tőlem; meg fogják látni az előadásomból. Inkább unalmas leszek, mintsem kitegyem magamat annak, hogy túlzást hozzak e Házba. Az előbb bátor voltam azt mondani, hogy nem kaptunk semmiféle kimutatást s a minister ur mindjárt jegyzetet csinált magának. Miután láttam, hogy jegyzetet csinál, nem akartam erre kitérni. Nem azt tehát, amit csak hallottam, hanem azt, amit autentikusan megtudtam, a következőkben vagyok bátor a minister ur tudomására hozni. A békeidőkben 1918-ig az ideiglenes szállítási bevételeket és a forgalmi statisztikai adatokat, azonkívül az üzleti kiadásokat is publikálták; publikálták továbbá 1918-ig időközönkínt, de legalább is negyedévenkint, a végleges bevételeket és az üzleti kiadásokat, vagyis a nyersmérleget. 1918-tól kezdve ez többé meg nem történt, hanem csak az utolsó három hónap óta közlik tisztán és kizárólag a forgalmi statisztikai adatokat és bevételeket, a kiadásokról azonban teljesen hallgatnak. Csontos Imre: Kevés ott a tisztviselő! Sándor Pál : A minister ur jegyzetet csinált, ennélfogva felhatalmazva érzem magam NAPLÓ XVI. azt is megmondani, amit különben kihagytam volna, (Mozgás.) hogy Hegyeshalmy minister ur és Walko minister ur elnöklete alatt ankétek tartattak tarifadolgokban a ministeriumokban, és ott minden egyes alkalommal felemlítették, hogy publikálják a kiadásokat azért, hogy azokat kontrollálhassuk, hogy azok fölött kritikát gyakorolhassunk, mert nem járja, hogyha a kormány nem ad budgetet, akkor egy üzeme, a Máv. ne adjon híreket arról, hogy mit ad ki, de mind a két minister ur ezen az ankéten kikérte magának, hogy a kiadási tételekről általában szó lehessen. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Február óta havonta publikáltainak a napilapokban! Minden hónapban! Sándor Pál : Csak az, amit mondtam ! Felolvastam. Az ideiglenes bevételeket . . . Walko Lajos kereskedelemügyi minister : A teljes mérleg, az ideiglenes havi mérleg, a bevétel és kiadás publikáltatik február óta, havonta! Sándor Pál : Nem tudok róla ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Méltóztassék a napilapokban megnézni ! Sándor Pál : Nem tudom, hol, és nem tudunk semmit róla és azt hiszem, hogy a minister ur itt téved. A minister ur mutassa meg legalább nekünk: (Egy hang jobb felöl : Valaki téved!) Valaki mindenesetre téved, belátom. Annyi bizonyos, hogy például Hegyeshalmy minister ur kétszer egymásután két urat — megnevezhetem, hogy kiket : Balkányit, az Omke igazgatóját és Gryömreyt — igen erélyesen, sőt kegyetlenül leintette, hogy ne merjenek a kiadásokról beszélni. Hogy lehetett ez publikálva, ha sehol a világon erről egy szó kritika el nem hangzott ? Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Csodálatos, hogy nem hangzott el kritika! Ezt nem is értettem, sőt figyeltem is, hogy hogyan van ez. Sándor Pál : Ha a minister ur mondja, szívesen elhiszem, amit mond. Mi nem tudunk erről "semmit. Hol történt ez a publikálás? Talán egy újság elrejtett rovatában? Mi azonban nem tudunk róla semmit! Pedig mondhatom, hogy mi igen erélyesen figyeljük mindazt, ami az államvasutnál történik, mert igen lényeges érdekünk fűződik ahhoz, hogy ott mi történik. Friedrich István: Lehet, hogy a Szózatban és a Népben volt és azokat nem olvassa a képviselő ur! (Derültség.) Sándor Pál : Nem olvasom. Elvileg nem olvasok olyan újságot, amelytől, azt hiszem, az én epém esetleg felkavarodik. (Derültség és zaj.) Ezzel áttérek a Máv.-nak egy fő tényezőjére és az országnak egy fő érdekére, a szénkérdésre. (Halljuk ! jobbfelöl.) Kell hogy a nemzetgyűlésnek kissé emlékezetébe hozzam, hogy a szénkérdés hogyan és miképen alakult. 60
