Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

394 14 nemzett

/y ii lé Ö' 16f.\ ülése J923, volna. Annyira emellett szól az igazság és méltányosság, hogy nagyon kérem az igen t. ministerein ök-helyettes urat és a többséget, méltóztassék kiegészítésül beletenni e paragrafus 2. kikezdésébe, hogy : »saját kérelmére«. Ez igen méltányos volna. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feliratkozva! ElnÖk : Szólásra senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A ministerelnök-helyettes ur kivan szólni. Vass József, a minisierelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Azt a pótló indítványt, amelyet Strausz István és Nagy Ernő igen t. képviselő urak voltak szivesek egyértelmüleg benyújtani, a magam részéről elfogadhatónak vagyok bátor jelezni és kérni is fogom annak elfogadását. (Helyeslés.) A második indítványt illetőleg azonban, amelyet Nagy Ernő igen t. képviselő ur tett, — t. i., hogy amennyiben az állás megszűnik és a tisztviselőt egy más munkakörbe kell áthelyezni, ez az áthelyezhetőség köttessék ahhoz a feltételhez, hogy : »saját kérelmére« — nagyon kérném, hogy az adminisztráció érdekének szempontjából méltóztassék ezt elejteni. T. i. a hivatali fegyelem még úgysem egészen százpercentes és folyton arra törekszünk, hogy visszaállítsuk az egész állami "adminisztrációban azt a hivatali fegyelmet, amely mellett a munkakörökben, amelyekre valakit alkalmazni kivan a törvényes felsőbbsége, az illető válogatni ne kívánjon. (Halljuk! half elől.) Már pedig itt tág kaput nyitna az igen t. képviselő ur indítványa, elfogadás esetén, épen a válogatás lehetőségének. (Ügy van ! jobbfelől és a középen.) Méltóztassék elképzelni, hogy egy ilyen konkrét esetben előfordul, hogy az állás megszűnik költségvetésileg, az ember nem szűnik meg vele s nem is tettük B-listára és más munkakörben kell elhelyezni, akkor kénytelen legyen, az igen t. képviselő ur szándéka szerint, az a minister vagy hivatali főnök tálcán vinni neki egymásután az állásokat és alázatosan instálni, hogy legyen olyan kegyes, fogadja el Valamelyiket ; ez teljesen lehetetlen helyzetbe hozná magát a hivatali fegyelmet. Kérném tehát az indítvány visszavonását, vagy vissza nem vonás esetén az elvetését. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök : Senkinek szólni joga nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A kérdést bekezdésenkint fogom feltenni. A 6. § első bekezdéséhez Strausz István képviselő ur adott be módosító javaslatot. Ezt a törvényjavaslat eredeti szövegével szembeállítva, akként fogom feltenni a kérdést, hogy el méltóztatik-e fogadni az eredeti szöveget, szemben a Strausz István képviselő ur által javasolt módositással. Fölteszem tehát a kérdést : méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget, igen vagy nem? évi szeptember hó 5-<':n. szorJnn. (Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, kimondom határozatként, hogy a szöveg Strausz István képviselő ur módosításával fogadtatott el. Következik a határozathozatal a második bekezdéshez. A második bekezdéssel szemben áll Nagy Ernő képviselő ur indítványa, amely szerint »saját kérelmére« szavak beszúrását kéri. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az eredeti szöveget a Nagy Ernő képviselő ur által javasolt szöveggel szemben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség, az eredeti szöveg fogadtatott el. A harmadik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 7. §-t.) Strausz István ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Ez az a szakasza a törvényjavaslatnak, amely legtöbb bizalmatlanságot támaszt a kormánnyal szemben aziránt, hogy a létszámcsökkentést csakugyan komolyan akarja végrehajtani, sőt ez a szakasz azt az aggodalmat támasztja, hogy a kormány továbbra is uj állásokat törekszik szervezni kormányzati teendőinek ellátására, ami viszont azt a feltevést kelti, hogy az adminisztrációt, a közigazgatást nem akarja gyökerében reformálni. Erre a szakaszra, bármiként vélekedik is a kormány, tulajdonképen nincsen szükség, mert ha a kormány csakugyan komolyan veszi azt, hogy a létszámapasztó törvényjavaslat végrehajtása után állást kormányzati hatáskörben egyáltalában nem szervez sem ministertanácsi, sem pénzügyministeri hozzájárulással, csak a végső, az elmellőzhetetlen szükség és a halasztást nem tűrő sürgősség esetében, akkor erre neki megvan a módja a fennálló régi törvények keretében is. Az 1897-ik évi XX. tc-nek van egy szakasza, a 33. §, amely sokkal szigorúbban köti meg a kormányt a tekintetben, hogy saját hatáskörében, a végrehajtó hatalmi körben ne szervezhessen, ne rendszeresíthessen állásokat. Ez a szakasz a következőképen szól (olvassa): »A ministerek és az állami számvevőszék elnöke kötelesek a vezetésük alatt álló hatóságok és hivatalok személyzeti ós fizetési állományát évi előirányzatban az országgyűlés jóváhagyása alá terjeszteni.« További megszorítással él a szakasz a következő bekezdésben, amely igy szól (olvassa) : »Olyan járandóságok nem utalványozhatok, amelyek jóváhagyott fizetési szabályzat állományi rendszerén nem alapszanak.« Ez a gyakorlatban minden tekintetben bevált s végszükség esetében a kormány tényleg szervezett állásokat. A legfőbb állami számvevőszék e tekintetben a legrigorózusabb álláspontra helyezkedett, különösen a legutóbbi idő-