Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

A nemzetgyűlés 182,. ülése 1923. évi szeptember hé ,"-én

} s?crMn. 395 ben, és az ilyen állások után utalványozott illetményeknek megszüntetését kérte a kormánytól. A kormány támaszkodva saját felelősségére és arra a vis majorszerü kényszerhelyzetre, amely beleszorította őt az uj állás szervezésébe, az illetmények folyósítását fenntartotta és a zárszámadás során kért abszoluciót, felmentést a maga részére. Ez a szakasz, amelyre az előbb hivatkoztam, ma is élő törvény, tehát semmi ujabb intézkedésre nincs szükség, és valóban nem tudom belátni, miféle külön intenciók vezetik a kormányt abban a tekintetben, hogy e javaslat 7. §-ában kimondja, hogy csak külön törvénynyel lehet — az 1924/25. költségvetési év végéig — állást szervezni, hozzátéve ehhez mindjárt azt, hogy ministertanácsi és pónzügyministeri hozzájárulással azonban, ha elkerülhetetlen szükség és halasztást nem tűrő sürgősség esete kívánja azt, mégis lehet uj állásokat szervezni. Kérdezem a t. kormánytól, hogy ugyanezt a célt nem éri-e el a már meglévő és élő törvény alapján? Minek akar magának itt egy kaput nyitni, ahol mintegy csak appendixe, függeléke van a törvényjavaslatban annak a rendelkezésnek, amely kizárja külön törvény nélkül az állás rendszeresítését, és a fő, az alaprendelkezés az, hogy igenis lehet kormányzati hatáskörben is állást szervezni, ha az sürgős és elkerülhetetlen. Ez az elkerülhetetlenség azonban a kormány belátására van bizva és ha egy ilyen törvény lesz, akkor nem kell idehoznia a kormánynak az uj állás rendszeresítését és a rendszeresítés folytán előálló kiadások utalványozását, hanem ezzel egyszer s mindenkorra elintézte az ügyet. En nemcsak az ország és a közvélemény megnyugtatása érdekéből kérem a kormányt, hogy teljesen hagyja el ezt a szakaszt, hanem kérem azért is, hogy a nép közé ne menjen be épen ezen külön rendelkezés fentartása által az a vélelem, mintha a kormánynak csakugyan nem lenne komoly elhatározása az, hogy a létszámcsökkentés végrehajtása után semminemű állást nem fog szervezni, rendszeresíteni. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy idevonatkozó indítványomat, amely arra irányul, hogy az egész 7. § hagyassák ki a törvényjavaslatból, elfogadni méltóztassék. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! A 7. § második bekezdésében az »ugyanazon« szót »ugyanannál a« szavakkal kérem helyettesíteni. Elnök : Szólásra senki sem lévén feliratkozva, kérdezem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e még valaki szólani ? Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök urat helyettesítő népjóléti minister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Vass József munkaügyi és népjóléti minister, NAPLÓ XVI. helyettes ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy Strausz István igen t. képviselőtársam határozati javaslatával szemben állást kell foglalnom. Sajnálom különösen azért, mert szívesen elismerem, hogy közöttünk nem sok ember van, aki az egész állami adminisztrációt, gépezetet olyan alaposan ismerné saját tapasz,talásából, mint ő. Mindamellett állást kell foglalnom az általa kifejtett gondolattal szemben azért, mert ha megtesszük osztrák módra, mint ahogyan az osztrák törvényhozás megtette, hogy a B-listásokra vonatkozó javaslat törvényerőre emelkekedése alkalmával mereven kimondotta azt, hogy külön törvényhozási felhatalmazás nélkül nem lehet az osztrák köztársaság adminisztrációjában uj állást kreálni, akkor valószínűleg mi is odajutunk egy-két hónap múlva, ahova eljutottak az osztrákok, ahol a kancellár maga ismerte be pár hónap múlva, hogy kénytelenek expungálni törvénykönyvünkből az illető törvényt, mert az élet túlömlött rajta. Ugyanis ezek az uj államok a nagy háború után még folyton elhelyezkedőben vannak s a mi országunk sincs tökéletesen elhelyezkedve. Méltóztassanak csak a külügyi vonatkozásokra gondolni. A mi külügyi képviseleteink sincsenek még kiépítve, ennek következtében minden pillanatban és rövid időközökben szükségünk lehet arra, hogy esetleg itt is, ott is, ahol még képviseletünk nincs, képviseletet állítsunk fel. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) De méltóztassanak a belpolitikai kérdések közül pl. a kulturkérdés területére tekinteni. Epitenek valahol egy iskolát és kérnek tanítót. Szervezni kell az állást, talán épen a parlamenti szünet alatt és az iskola nem nyilhatik meg. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Száz és száz ilyen eset fordulhat elő. Azért az előadottakkal indokolom azt a gondolatot, amely itt ki van fejezve, másfelől pedig megnyugtatásul vagyok bátor kijelenteni, hogy a pénzügyminister véleményéhez és a minístertanács állásfoglalásához van kötve egy ilyen állás előzetes, törvényhozási felhatalmazás nélkül leendő felállítására, már pedig saját tapasztalatomból, szinte derűsen merem mondani, hogy a pénzügyminister úrtól állást kiverekedni nem kis munka, nem kis feladat (Derültség), ugy hogy valóban a kincstár őrzője, az állam pénzügyi érdekeinek mordax, harapós őrzője, tehát a mindenkori pénzügyminister kétségkívül szemben fog állani ministertársai közül bármelyikkel, ha azt fogja látni, hogy esetleg kevésbé indokolt annak az állásnak szervezése. Kérem, méltóztassék a szakaszt eredeti fogalmazásban elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra joga senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakasz eredeti szövegével szemben áll Strausz István képviselő ur törlést indítványozó javaslata. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy 59