Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

.'ï82 A nemzetgyűlés 182, ülése 1923. szóval és az »Ítéltetett« szót »Ítélték« szóval helyettesítsük. Propper Sándor : Lesz sikere : ezt elfogadják ! De reparációt nem adnak ! Barthos Andor: Mi baja van? Peidl Gyula : Neki nincs, hanem az üldözötteknek van bajuk ! Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A helyettes ministerelnök ur kivan szólani. Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: Igen t. Nemzetgyűlés! Várnai igen t. képviselő ur felEmiltette a 4. §-sal kapcsolatban a kommunizmus, illetőleg a forradalmi idők alatt tanúsított magatartások ügyében hozott ítéletek revíziójának kérdését, és méltóztatott arra hivatkozni, hogy én épen arról a helyről, amelyen ül az igen t. képviselő ur, —- mert akkor ott ültem, — igen erős kritikát mondottam, nem a tanítók, tanárok és bizonyos kategóriák fegyelmi ügyeinek elbírálása dolgában, hanem általában, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) még erősebb volt tehát az, amit mondottam, mint az, amit idézni méltóztatott. Akkor, amikor felelős helyre kerültem, — a képviselői padokból értem a kormányba, — ugyanezzel a meggyőződéssel és ugyanezzel az alapgondolattal iparkodtam egyrészt a saját hatáskörömben megnyitni a módját annak, hogy ezek az ügyek revízió alá kerüljenek, másrészt pedig, amikor a folyamatban volt ügyeket befejező ítéleteket elém terjesztették, amikor mindig az volt a mottóm, hogy megkérdezem a referensemtől, hogy vájjon mi az ítélet : elcsapás vagy megbocsátás? Ha a második volt az eset, gondolkodás nélkül aláirtam. Ha pedig azt mondotta, hogy : »büntetés«, akkor szigorúan elreferáltattam magamnak az ügyet és az iratokat elejétől végig magam átnéztem minden egyes esetben, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ugy éreztem, hogy amikor aláírok egy ilyen papirost, a papiros mögött eleven élet sir és lüktet, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nemcsak azt a szegény embert, aki megbotlott, megtévedt, sújtja ez az Ítélet, hanem láttam a papiros megett az anyát, a feleséget, a gyermeket, akik kenyér nélkül maradtak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelöl. Taps a jobboldalon.) Sándor Pál : Dicséretére válik ! Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister : Ennélfogva azok az Ítéletek, amelyeket immár három tárcában magam fejeztem be bizonyos határozattal, nagyon kevés esetben kerültek és kerülnek revízió alá, — amint a statisztikát bemutathatom, — mert nagyon kevés esetben kérték tőlem a revíziót. Amikor revíziót kértek tőlem és a reviziókérésnek megvolt akár az anyagi, akár az alaki feltétele, a legnagyobb jóakarattal bíráltam el ezeket a kéréseket és elrendeltem a revíziót. (Helyeslés jobbfelöl) évi szeptember hó 5-én, szerdán. Ez azonban nem válasz arra, amit igen t. képviselőtársam egyrészt tőlem kivan, másrészt amit ő indítvány alakjában előterjesztett. Az ő gondolata t. i. az, hogy ón a kormány nevében nyilatkozzam arról, hogy vájjon intézményesen történtek-e lépések a logika ama láncán, amelyet méltóztatott tőlem követelni, vagy amennyiben nem történtek volna, vájjon hajlandó-e a kormány honorálni és honoráltatni most a nemzetgyűléssel ezt az indítványt. Sajnálom, hogy a nagy nyilvánosság előtt kell nyilatkoznom erről a kérdésről, mert attól félek, hogy a jogosulatlan kéréseknek, tehát a súlyosan vétkesektől és így joggal elitéltektől eredő kéréseknek lavináját indítom meg. Mindamellett mégis megteszem ezt a nyilatkozatot, mert sokkal nagyobb érdeket látok abban, hogy a lehetőségre rámutassak azoknál, akik esetleg tényleg sirnak és elkeseredett lélekkel húzzák meg magukat az élet valamilyen penészes szögletében, mint hogy megmeneküljön a kormány, illetőleg egy-egy minister attól, hogy a jogosulatlan, indokolatlan kérések lavinája rohanja meg. Ennek következtében bátor vagyok kijelenteni, hogy épen azon a padon és azon a helyen elmondott véleményem logikus következményeképen, mint minister mindjárt a legelső időkben a ministertanácsban indítványt terjesztettem be és fogadtattam el, (Ugy van! jobbfelöl) amelynek következtében a kormány kimondotta, hogy az összes ezen ügyekben elitéltek, akik azt hiszik és indokolni is tudják eme hitüket, hogy őket az Ítéletben jogtalanság és sérelem érte, jogosultak arra, hogy az Ítélet revízióját kérjék az ő illetékes reszort-ministerüktől, a ministerek pedig utasíttattak arra, hogy ezeket a processusokat, ezeket a fegyelmi ügyeket újra járassák le, (Helyeslés.) amennyiben szükséges, az elejétől kezdve. Ha t. i valamely vidéki szerv illetékességi körébe tartozik az illető ügy első fokon való elbírálása, akkor az illető szerv hivassék fel arra, hogy az ügyet vegye revízió alá, újra hallgassa ki azokat, akik kihallgatandók, és így terjesztessék fel azután a határozati javaslat a minister elé. Minden egyes ministeriumban még mindig rendelkezésre állanak ezekben az ügyekben azok az, államtitkárokból összeállított és referensekkel szabályszerűen ellátott, legfelsőbb javasoló bizottságok, amelyek annak idején ezeket az ügyeket, mint felsőfokú javasoló hatóságok, a ministerek elé terjesztették. Nálam, ezt bátran kijelentem, két ilyen bizottság van és mind a két bizottság előtt folynak olyan fegyelmi ügyek, amelyek még a hivatali elődeim alatt súlyos fegyelmi ítélettel fejeztettek be. Ezek az ügyek mind olyanok, amelyeknek revizióját én a magam részéről indokoltnak tartottam, és őszintén megvallom azt is, hogy bizony épen ugy, mint a hogyan kijelentettem annak idején, 1920-ban arról a padról, találok nem egy olyan esetet, amelyre