Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

30 A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. seti adót. Tehát épen az alkalmazotti kategóriák azok, amelyek már valorizálva fizetik a kereseti adót, és maga a kereseti adó, jóllehet a pén^ügyminister ur utolsó rendeletében egy nem elvetendő mérséklést léptetett életbe, igy is súlyos teher. Mert ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy a létminimum alatti jövedelmekből fizetik az alkalmazottak és munkások a kereseti adót, nem a feleslegekből, de még a létminimumból sem. hanem a létminimum alatti jövedelmekből. Tehát úgyis nyomorogniok kell, koplalniok kell, úgyis rongyosan kell járni ok és még ezekből a szerény jövedelmekből is elvonja az állam a kereseti adót. A magánalkalmazottaknak és munkásoknak nincs jövedelme és keresete, csak keresete van. Ez a kereset is hiányos és valóságos koldusbér a mai drágasághoz képest. Ebből tehát jövedelmi adót elszedni nem lehet. Előbb Emiltettem, hogy Propper Sándor t. képviselőtársam tegnap már annyira kimerítette a témát, hogy többet nem is kívánok hozzászólni. Arra kérem t. pénzügyminister urat, hogy a magánalkalmazottak és tisztviselők háztartásának egyensúlyára legyen tekintettel. Hiszen egyensúlyról beszélni tulaj donképen nem lehet, de még egyszer figyelmeztetem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ha ezt a törvényt végre akarja hajtani ugy, ahogy a törvényjavaslatban kontemplálva van, akkor a magánalkalmazottak legszélesebb rétegeit katasztrófáiba dönti. Ezek az adókat ugy sem fogják tudni másképen megfizetni, csak a fizetéseik lefoglalása alapján. Ha pedig a fizetésüket nem kapják meg 100%-ban, kénytelenek lesznek állásaikat otthagyni és ebből rettenetes helyzet fog előállani. Ismételten kérem a t. pénzügyminister urat, vegye ezt fontolóra. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? PetrovitS György jegyző: Perlaki György! Elnök : Nincs jelen. Petrovits György jegyző : Rupert Rezső ! Rupert RezSŐ : T. Nemzetgyűlés ! Én is csak azzal kezdhetem felszólalásomat, mikor az adóvalorizációs javaslathoz hozzászólok, mint többen már az előttem szólók : én is adópárti vagyok, én is lelkiismeretlen demagógiának tartanám, ha a népet az adózás ellen hangolná valaki. Ebből azonban még nem következik az, hogy helyesnek tartom, ha az adózó polgárság minden adót és mindenféle adórendszert alázattal, bambán, kritika és ellenmondás nélkül vesz a nyakába. Az adózás kötelezettsége, a lojalitás kötelezettsége az államtérnek viselése szempontjából csak akkor kötelezhet bennünket, ha az az adórendszer, az az adózás, amelyet viselnünk kell, csakugyan helyes, józan, célravezető, betölti azt a célt, amely az államnak feladata, hogy belőle társadalmi és állami jólét fakadjon. Az adózás kötelezettségének lojalitásával emellett csak olyan kormánnyal szemben tartozunk, amely legalább megmondja azt, hogy mire évi augusztus hó 10-én, pénteken. költi az adót (Ugy van ! Ugy van ! a szMsöbatoldalon.) és elszámol az adóval. Évek óta az a helyzet, hogy a mi kormányunk nem mondja meg, hogy mire kell az adó ; évek óta nem számol el azzal, hogy mire fordította az adóbevételeket. Ezt a legelemibb kötelességét nem tartotta be. Azt hiszem, hogy az ilyen pénzügyi kormányzással és általános kormányzással szemben nem tartozunk semmiféle lojalitással, az ilyen kormányzattal szemben valóban nem vét senki sem a hazafias kötelességei ellen, ha azt kiáltja oda, hogy nem adózunk. Szomorú az, amit mi látunk ; tiszta ötletszerű kezelése az államhatalomnak az, amit kormányunk véghezvisz. Nincsen neki sem pénzügyi, sem gazdasági programmja, nincs semmiféle terve, hetekre előre menő terve, hogy miképen fogja megmenteni ezt az országot, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy kormánynak, végre is, hónapokkal előbb tudnia kell, hogy miféle kiadásai válnak esedékessé és ezeknek a kiadásoknak milyen fedezetéről kell gondoskodnia. Hogy azonban ezt nem tudja, ezzel a javaslatával, amelyet incidentaliter, ötletszerűen dobott ide elénk, be is bizonyította, A mínisterelnök ur olyan nagyon kárhoztat bennünket azért, mert mi az indemnitási vitát állítólag olyan nagyon hosszura nyújtottuk. Kérdezem ; mi lenne most, ha ez az indemnitási vita nem nyúlt volna ilyen hosszura . . ; Szomjas Gusztáv : Szünet ! Rupert Rezső : ... és a kormánynak nem lett volna alkalma arra, hogy ezt a javaslatot az utolsó pillanatban pillanatnyi ötletként ide bedobja ? Ez nem komoly kormányzás, annyira nem komoly kormányzás, hogy ezzel szemben bátran szembehelyezkedhetünk, sőt hazafias lelkiismeretbeli kötelességünk, hogy szembehelyezkedjünk, mert hiszen ez a kormány rossz utón vezeti az ország dolgát, ez a kormány nemhogy kisegíti a bajból, nemhogy megerősiti és képessé teszi a nemzetet arra, hogy egy jobb jövendőt megvárhasson, hanem egyenesen elpusztítja. Az ilyen adózási rendszer, az ilyen gazdálkodási rendszer, amelynek mi szomorú, szenvedő tanúi vagyunk, jóra nem vezethet. Erezzük minden nap a saját bőrünkön ennek a politikának kártevéseit, érezzük, látjuk a nagy pénzromlásban, látjuk a drágaság folytonos emelkedésében, mert hiszen arra, hogy mindezek bekövetkeznek, a kormány, a rossz pénzügyi, rossz gazdasági politikája van hatással. A kormánynak ötletszerű pénzügyi kormányzása és általában gazdálkodása semmi egyéb, mint amikor valaki extenzív vagy különösen rabló gazdálkodást űz. Az ilyen rablógazdálkodás, — amely nem törődik a jövedelmek forrásaival, hanem kihasználja a pillanatot azért, mert pillanatnyi szükségletek kielégítésére kell neki a pénz, bárhonnan vegye, ha a föld alól is veszi azt a jövedelmet, az ilyen gazdálkodás elapasztja végül a jövedelemforrásokat, de tönkreteszi a nemzet közgazdasági erejét is, és ha mindezt elvégezte, akkor nem tudom