Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

.4 nemzetgyűlés 181. ütése 19.23. évi szeptember hó 4~én, kedden. 3fi5 azt, hogy a nyugdíjjogosultság határát is hamarább kellett, hogy elérjék azok a közalkalmazottak, a duplán vagy részben duplán számított szolgálati idővel. Ezt a szerzett jogot a kormánynak nem volna szabad érinteni, és ha most a kormány ezt elveszi, akkor tulajdonképen megváltoztatja azt az állapotot, amely azon intézkedések folytán keletkezett, hogy rendkívüli szolgálatokért külön szolgálati időtöbbletet számítottak be. Ilyen körülmények között a hadiszolgálat beszarnitása teljesen illuzóriussá válik. Megköszönik a hadviselt közszolgálati alkalmazottak,, ha nekik eddig csak papíron volt meg a szolgálati időtöbbletük, most pedig, amikor azt aprópénzre válthatták volna, amikor annak pénzben is ellenértékét kaphatták volna azáltal, hogy a nyugdíjjogosultság határához hamarább jutottak el, akkor most egy uj törvény jön és ezt lehetetlenné teszi. Nem hiszem, hogy a t. honvédelmi minister ur hozzájárult volna ehhez a javaslathoz. Ha hozzájárult, súlyosan vétkezett a honvédelmi érdekek ellen, mert teljesen és tökéletesen illuzóriussá tette a hadiévek beszámításának kedvezményét. Különösen bántó ez az eljárás amiatt, mert ez épen a fiatalabb generációt érinti, már pedig a hadviseltek tömege a fiatalabb generációhoz tartozó közalkalmazottak között keresendő. Ez az egyik kifogásom a 3. § ellen. A második pedig az, hogy egy uj megkülönböztetést látunk a »rendszeres fizetést élvező közalkalmazott« és »rendszeres fizetést nem élvező közalkalmazott« között. Én azon az állásponton vagyok, hogy a mostani elbocsátásnál ilyen különbségeket tenni nem szabad, ha pedig a szó értelmét egy kis malíciával boncolgatnám, azt kellene mondanom, hogy rendszeres fizetést élvező közalkalmazottja alig van Magyarországnak, mert a panaszoknak olyan tömege érkezett be hozzám, hogy nem kapják rendszeresen a fizetéseket és azokat nem élvezhetik rendszeresen, hogy azzal a nemzetgyűlést napokig tudnám foglalkoztatni. Már az általános vitánál is mondottam, hogy a nyugdíjjogosultság határának kitolása egyben vétek a magasabb előképzettséggel, a magasabb iskolázottsággal rendelkező közalkalmazottak ellen. Már akkor felhívtam a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy az, aki négy gimnáziummal, vagy nyolc gimnáziummal lépett állami szolgálatba, körülbelől 18 éves korában kezdte meg szolgálni beszámitható vagy valóságos szolgálati idejét, mig az, aki egyetemet végzett, sokkal később, 24—25 éves korában kerülhetett abba a helyzetbe, hogy az u. n. rendszeres fizetést élvező emberek sorába lépjen. Természetes dolog tehát, hogy aki magasabb iskolai képzettséggel állott az állam szolgálatába, sokkal későbbi naptári évben érte el a nyugdíjjogosultság határát. Ha tehát a t. kormány a nyugdíjjogosultság határát most kitolja, amennyire kitolja, ép annyira sérti a magasabb iskolai előképzettséggel biró közalkalmazottak érzékenységét. Már pedig ez lehetetlen dolog; a kormánynak épen honorálnia kell a magasabb iskolai előképzettséget, nem pedig sújtania. Ez a törvényjavaslat pedig feltétlenül sújtja. Nem akarok most elmondani konkrét példákat, de tömegével hozhatnék fel ilyeneket abban a tekintetben, hogy milyen súlyosan sérti ez az ugyanabban az évben született, de magasabb iskolai előképzettséggel állami szolgálatba lépett tisztviselőket. Ha most 40.000 közalkalmazottat — körülbelül ennyire rug ezeknek száma — elbocsátunk és ezeknek nagyrészét nyugállományba helyezzük, akkor megint csak meg kell említenem azokat a botrányos állapotokat, amelyekben a nyugdíjat élvező volt közalkalmazottak jelenleg vannak. Állandóan panaszkodnak és jogosan panaszkodnak, mert nemcsak hogy 1-én nem kapják meg nyugdíjukat — mint ahogy a pénzügyminister ur azt határozottan kilátásba helyezte — hanem körülbelül a hónap vége felé, tehát 20-ika után, a hónap második felében kapják meg nyugdíjukat ; általában ez a normális, ez a legtöbb eset, százalékosan számítva majdnem 75%-a az eseteknek. Rassay Károly: Miért van ez? Szilágyi Lajos : A hibás, rossz adminisztráció miatt. (Zaj.) A t. pénzügyminister ur azt a beismerést, azt a nyilatkozatot tette, — végtelenül csodálom, hogy megtette; én sohasem tettem volna ilyen nyilatkozatot, inkább lemondtam volna — hogy nem képes garantálni azt, hogy minden közalkalmazott, illetőleg minden nyugdíjas, nyugbéres, vagy nyugellátást élvező özvegy és árva az esedékesség napján kapja meg járandóságát. Rassay Károly: Ekkora tisztviselői apparátussal ezt sem tudják elérni? Szilágyi Lajos: Általában panaszkodnak, hogy késnek a járandóságok, panaszkodnak, hogy járandóságaik kifizetésének adminisztrációja hihetetlenül bonyolult, panaszkodnak, hogy természetben nyújtott járandóságaik silányak ; — azért is tettem le a nemzetgyűlés asztalára egy mintát a püspökladányi közalkalmazottaknak kiosztott lisztből — ... Barthos Andor : Bizony, az gyalázatos volt ! Szilágyi Lajos: .. .panaszkodnak, hogy igazságtalan a természetbeni kedvezmények elosztása, . . . Strausz István : Mégsem akarják eltörölni ! Szilágyi Lajos : . . . panaszkodnak a nyugdíjasok, hogy messzi elosztóhelyekre kell beutazniok, hogy jogos járandóságaikhoz hozzájuthassanak és e messzefekvő elosztóhelyekre vasúton nem birnak utazni, mert ugyanaz a kormány, amely ezt a rendszert statuálta, tőlük viszont a vasúti kedvezményt részben vagy egészben megvonta ; azelőtt tehát sok helyen helyben kapták a természetbeni ellátást, most