Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

366 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. központokba kell bemenniök, azelőtt volt vasúti kedvezményük, amikor helyben kapták, most pedig, amikor a megye székhelyére kell beutazniuk, nincs vasúti kedvezményük. Végül pedig panaszkodnak azért, mert a váltságolással csúful megjárták, A t. pénzügyminister ur feltette a kérdést a közalkalmazottaknak : válasszanak, mit akarnak inkább, kedvezményes ellátást, vagy pedig pénzben a váltságolást. Az egyes városokban lakó közalkalmazottak a legkülönfélébben határoztak, a végeredmény azonban az, hogy azok a közalkalmazottak, akik a pénzben való váltságolás mellett szavaztak, ezt az elhatározásukat nagyon megbánták, mert a pénzbeli váltságolást némely helyen egy hónap múlva, más helyeken hónapok után, egyes helyeken pedig — hiszen a konkrét panaszoknak egész seregét terjesztettem elő — egyáltalában még most sem kapták meg a kedvezményes ellátásnak júliusi és augusztusi váltságolását. Strausz István : A legtöbb helyen ! Rassay Károly: Meg kell kérdezni, miért? Szilágyi Lajos : Szóval, ha a nyugdíjasokra gondolunk, akkor méltóztassék ugy gondolni rájuk, hogy rengeteg bosszúságban van részük, rengeteg szaladgálás és utánjárás a sorsuk és temérdek értékveszteség és kár éri őket, tisztán csak amiatt, mert a pénzügyi adminisztráció állítólag nem képes ezt a kérdést ugy szabályozni, hogy kiki aznap kapja meg járandóságát, amely napon az őt megilleti. Igen fontos kormányfeladatnak tartom, hogy most, amikor újból 40.000 embert bocsátanak el, és majdnem annyi család van érintve, a kormány valamilyen módon változtasson a nyugdíjasok eddigi helyzetén. Ezzel enyhiteni fogja azokat a szenvedéseket és csökkenteni fogja azokat a keserűségeket, amelyek az elbocsátás folytán okvetlenül be fognak állani. A végkielégítési összeget illetőleg nem lehet más álláspontom, mint az, amit az 1. §-nái is mondottam, hogy a trianoni béke áldozata és áldozata között nem vagyok hajlandó különbséget tenni. Ha a trianoni béke áldozata gyanánt elbocsátott katonatisztnél megszavaztam a kedvező végkielégitési összeget, akkor nem vagyok hajlandó kedvezőtlenebb végkielégitési összeget megszavazni a trianoni béke polgári áldozatának. Nem végösszegekről van itten szó, hanem bizonyos szorzószámokról. Arról van szó, hogy bizonyos szolgálati esztendő után milyen szorzószámmal szorzóm meg a havifizetés összegét, abból jön ki a végkielégítés összege. Én most be fogom bizonyítani, hogy a törvényjavaslatnak e szakasza teljesen tarthatatlan, és ha a t, kormány itt jelenlévő tagjai és a t. többségi párt tagjai figyelemmel fogják kisérni azt a néhány számjegyet, amelyet mondani fogok, biztosra veszem, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában nem megy keresztül a,nemzetgyűlésen. Én háromféle javaslatot dolgoztam át: az évi szeptember hő 4-én, liedden. eredeti törvényjavaslatot, amely különbözik attól, amely most előttünk van, amelyet a bizottság már megszavazott, másodszor a bizottsági javaslatot, harmadszor az elbocsátott katonatisztek végkielégítésének összegét. Leírtam ezt a három különböző táblázatot egymás mellé és amikor leírtam, akkor jöttem rá, hogy lehetetlen helyzetet teremtünk és játszva kifigurázhatom, csúffá tehetem ezt a paragrafust, ha felolvasom az idevonatkozó adatokat. (HalljuTc! Halljuk !) Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy a bizottsági javaslat olyképen módosította az eredeti végkielégitési táblázatot, hogy azoknál a közalkalmazottaknál, akiknek egy szolgálati évük van, duplára emelte a járandóságot; azoknál, akiknek két szolgálati évük van, szintén duplára emelte, a három és négy szolgálati évesekét nem bántotta s akiknek öt szolgálati évük van, azoknak szintén duplára emelte. Tehát megduplázta az egy, két és öt szolgálati esztendősöket, a többit pedig meghagyta. A bizottsági táblázat és az eredeti törvényjavaslatban foglalt végkielégítési táblázat között ez az egész különbség. Nem tudtam megérteni és senki nem tudta nekem megmagyarázni, hogy mit jelent ez, hogy miért épen az egy, két és öt szolgálati esztendősökét és miért nem valamennyiét változtatták meg és ha már kiragadták az egy, két és öt szolgálati esztendősöket, miért emelték ezeknek duplájára, és a többiekét miért hagyták meg. Ezt abszolúte nem értem. Nem értem a bizottsági javaslatnak azt az eljárását sem, hogy 20 szolgálati esztendő után ugyanazt a végkielégítést adja, mintha 40 szolgálati esztendőm is van nekem; tehát teljesen mindegy, hogy húsz vagy negyven szolgálati esztendőm van, a szorzószám a -végkielégítés összegénél egy és ugyanaz. Ez pedig hatvanszorosa a havi fizetésnek, vagyis öt esztendei fizetést kapok. Tehát teljesen mindegy, hogy 20 vagy 40 szolgálati esztendő után megy valaki nyugdíjba, a szorzószám hatvanszorosa a havi fizetésnek, öt esztendő. Ezt az eljárást senki nekem megmagyarázni nem tudta. Ez így nem maradhat és azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés sem fogja ezt igy hagyni, mert nem lehet a szorzószám állandó húsz esztendőtől felfelé, hanem annak is. fokozatosan emelkednie kell. Hiszen volt a kormánynak egy nagyon jó sémája, vagy — ahogy Barthos Andor t. képviselőtársam precedensekről beszélt itt tegnapelőtt, amikor az adminisztráció félszegségeit bontogatta, — volt precedens : ott volt a katonák elbocsátása, ahol egy folyton fokozódó táblázat volt, amely három-három évenkint emelte a végkielégítés összegének szorzószámát. Hogy összehasonlítsam a bizottsági jelentés és a trianoni béke következtében elbocsátott katonák végkielégítésének összegét, fel fogom olvasni az első szolgálati évtől egészen a 35-ik szolgálati évig, — mert kell, hogy ez rendez-