Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. ségeiben kerestek és nyomoztak. Én rögtön megmondtam, hogy ez ellen semmi kifogásom nincs, sőt helyeseltem a minister ur intézkedését. En azt helytelenítettem, hogy a magántitkárom levelezését is elvették. (Egy hang jobbfelől : Hogy kerül ez oda ?) Ha túlkapás van, képviselőtársam, akkor is be kell jelenteni és ezt akkor is orvosolni kell. Ennyit legalább is koncedálhatunk egymásnak. Nem lehet mindent pártszempontból elbirálni. Szeder Ferenc : Ezt csinálják évek óta ! Friedrich István : Ami Zákány volt képviselő ur ügyét illeti, . . . Elnök : Figyelmeztetnem kell az igen t. képviselő urat, hogy Zákány Gyula ügye 'nem tartozik a mentelmi bejelentéshez. Ulain Ferenc: Már kiszöktették! Friedrich István : Én nem Zákány Gyuláról akarok szólni, hanem a minister ur félremegyarázta szavaimat, ö azt mondta, hogy én azt állitottam, mintha ő pénzt adott volna Zákánynak. Ezt én nem állitottam, mert Zákány megirta nekem, ki adta neki a pénzt. (Felkiáltások a szêlsôbaloldalon ' Kicsoda ?) Az nem tartozik ide. Tudom, hogy nem a minister ur adott neki pénzt, tehát ezt nem is állíthattam. Elnök : Friedrich képviselő ur mentelmi bejelentése a házszabályok 188. §-a értelmében kiadatik a mentelmi bizottságnak. Napirend szerint következik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 1. §-ának utolsó bekezdése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az 1. § utolsó bekezdését). Elnök : Az előadó ur kivan szólni ! Szabó Sándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Arra való tekintettel, hogy a szakasz előbbi bekezdésének tárgyalása során Szilágyi Lajos képviselő ur indítványa következtében ezt a szakaszt a logikai rendszeresség szempontjából előbbre iktattuk be, tisztelettel javaslom, méltóztassék ezt a bekezdést törölni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az előadó ur javaslatát,* mely szerint az 1. § utolsó bekezdése töröltessék, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés az előadó ur javaslatát elfogadta. Ennek • megfelelően az 1. § utolsó bekezdése töröltetik. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a szakaszt olvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2. §-t). Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat 2. §-át már az egyesitett bizottságban átalakítottuk, még pedig olyformán, hogy az értesítést az elbocsátandó tisztviselőknek nem abban a feltételes formában, amint az eredeti javaslatban volt, kell elküldeni, hanem határozott formában kimondja a javaslat, hogy az értesítést NAPLÓ XVI. évi szeptember hó 4-én, kedden. 361 szeptember 30-áig ki kell kézbesíteni az elbocsátandóknak. Kimondottuk azt is, hogy az elbocsátás közlésével egyidejűleg szabadságolni is kell őket. Azonban ennek a 2. §-nak van egy része, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Ez az a rész, amely a szabadságolásoknál kivételeket statuál, amennyiben azt mondja, hogy az elbocsátottakat szabadságolni kell (olvassa) : »kivéve azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik valamely megszüntetendő vagy átszervezendő hivatalnál vagy intézménynél még ellátandó munkálatok elvégzésére nem nélkülözhetők, akikre nézve a szabadságolás legkésőbb az 1923. évi december hó végével történhetik«. Félek ezektől a kivételektől, még pedig azért, mert attól tartok, hogy egyes kény elemszerető és önkényre hajlammal biró hivatalfőnökök vissza fogják tartani azokat az alárendeltjeiket, akikre nekik még szükségük van, hogy kényelmesebben teljesíthessék szolgálatukat, de viszont ezáltal az illetőket elzárják annak lehetőségétől, hogy már a folyó év őszén, kezükben az elbocsátási okmánynyal és zsebükben a végkielégités összegével, uj kereseti lehetőség után nézzenek és elhelyezkedhessenek. A hivatal főnökök igy beleszoríthatják alárendeltjeiket abba, hogy épen a tél közepén, december 31-én engedik el csak őket, bizonyos foglalkozási ágaknál már a szezon után, a kereseti lehetőségek megnyitásának lehetetlenné tételével akkor bocsátják el alkalmazottaikat, amikor azok már sokkal nehezebben tudnak elhelyezkedni. Nem teszek indítványt arra, hogy ezek a kivételek töröltessenek, nem pedig azért, nehogy látszólagosan is ellentétbe kerüljek önmagammal, aki az 1. § első bekezdésében a hivatalok megszüntetését és átszervezését javasoltam. Amenynyire szükségesnek látom, hogy hivatalok niegszüntettessenek és átszerveztessenek, épugy szükségesnek tartom azt is. hogy egyetlenegy közalkalmazott se tartassék vissza valamely hivatalfőnöknek önkényes eljárása folytán. Hiszen amúgy sincs nagy értéke annak a munkának, amelyet olyan közalkalmazott végez, akinek már a kezében van az elbocsátási okmánya. Azt javaslom tehát és arra kérem a t. kormányt itt a nemzetgyűlés szine előtt, méltóztassék odahatni, hogy ezeknek a kivételeknek száma a lehető legcsekélyebb mértékre redukálódjék, úgyhogy igazán csak a végső szükség esetén és teljesen elkerülhetetlen helyzetben történjék meg az, hogy egyes közalkalmazottak tovább visszatartatnak, mint mások, a saját érdekeik rovására és elhelyezkedési lehetőségük megnehezítésével. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok a 2. §-hoz módosítást indítványozni. Tekintettel arra, hogy a létszámapasztással kapcsolatos kormányintézkedések olyan következményeket vonnak maguk után, amelyek ugy az elbocsátottakra nézve, mint pedig a hivatali kötelezettség ellátása tekintetében bizonyos időt köve54