Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. évi szeptember hó 4-én, kedden. 359 saját költségére küldött ki.. De csodálatos, hogy tényleg százával mentek ki innen szerencsétlen emberek, akik útlevelet kaptak, elindultak beutazási engedély nélkül és Törökországban ma a hatóságoknak rendkivül sok kellemetlenséget okoznak és ezt a komolyan megindított akciót meggondolatlanságukkal veszélyeztetik. A nemzetgyűlésnek több tagja, a most elnöklő t. képviselő ur is, és számos egyetemi tanár és minister hozzám fordult, hogy egyes magyar embereket, akiknek ott tényleg tudok munkaalkalmat találni, vegyek pártfogásomba és ha alkalom van rá, vigyük ki őket Törökországba. Mindegyiküknek levélben feleltünk, magam, is irtam, sok száz ilyen levelet küldtem el s azt irtuk, hogy előjegyzésbe vesszük őket és ha lesz rá alkalom, kivisszük őket biztosított munkaalkalmakra. Szombaton, a Török-Magyar Kereskedelmi Készvénytársaság helyiségében megjelentek a belügyminister ur nyomozóközegei

} megszállották a helyiségeket és az összes iratokat és könyveket lefoglalták s holott én napokkal ezelőtt újságokban nyilatkoztam, hogy Törökországba kivándorlás nincs, hogy teljes lehetetlenség a munkásoknak odavaló áramlása, mindennek ellenére a belügyminister ur szükségesnek tartotta, hogy ezt a vizsgálatot megtartsa. En hajlandó vagyok koncedálni, hogy a belügyminister urnák kötelessége olyan esetben, amikor kivándorlásra való csábításról van szó, hogy a nyomozást elrendelje és foganatosítsa. Ebben a belügyminister ur feltétlenül helyesen jár el. Ha a belügyminister ur hozzám fordult volna, én erre vonatkozó adatokkal tudtam volna szolgálni. A különös csak az, hogy annak ellenére, hogy mi mindenkit lebeszéltünk arról, hogy Törökországba menjen, mégis mindenki könnyen kapott útlevelet Törökországba és sok száz ember rendes útlevéllel ellátva indult útnak. A belügyminister ur közegei az én titkáromtól elvették összes magánlevelezéseimet, lefoglalták mindazokat a leveleket, amelyekben sok képviselőtársam és egyéb ismerőseim azzal fordultak hozzám, hogy szerencsétlen embereknek Törökországban lehetőleg kenyeret biztosítsunk. Többek között lefoglalták a keresztényszocialista párt átiratát, amelyben arra kért, hogy lehetőleg keresztényszocialista munkásokat dirigáljunk ki. Peidl Gyula : Azokat nagyon szeretik Törökországban ! Friedrich István : A szociáldemokrata párt váci vezetője is irt levelet, hogy lehetőleg pártállásra való tekintet nélkül juttassunk munkaalkalmakat. Mindezeket a levelezést a belügyminister ur emberei lefoglalták és elvitték. Abban, hogy az én magánlevelezésemet minden komolyabb indok nélkül lefoglalták, mentelmi jogom súlyos megsértését látom és ezt bátor vagyok bejelenteni. (Helyeslés a balközépen.) Csak azt jegyzem még meg, hogy ha kivándorlásra való csábításról van szó, én csak egyetlenegy ilyen kivándorlásra való csábítási esetről tudok és ez Zákány Gyula volt képviselőtársam kivándorlási ügye. (Derültség a balközépen.) Ha a t. belügyminister ur azt akarja tudni, hogy Zákány Gyulát ki csábította kivándorlásra, ki adott neki útiköltséget, hogy ez a vád alatt álló s még ma is Eskütt Lajos társaként szereplő vádlott hogyan kaphatott útlevelet, hogyan vándorolhatott ki Magyarországból, elismerem, hogy ez olyan kérdés, amely után a minister ur teljes joggal kutathat és kereshet. (Zaj.) Ulain Ferenc : Szökésben van ! Friedrich István : De a belügyminister ur nálam Zákány Gyula, kivándorlására vonatkozólag adatot nem találhat. A folyosón azt mondják nekem, hogy nem azért vitték el az én levelezésemet, mintha azt kutatnák, hogy ki irt nekem törökországi kivándorlási ügyben, hanem azért, mert ebben az ügyben kutatnak. Kérem, t. minister ur, bármikor a legnagyobb készséggel rendelkezésére bocsátom az egész levelezésemet, én akárhányszor itthagyom a teremben, amikor kimegyek, nem is őrzöm. En interpellációt jegyeztem be a kormányzó ur őfőméltósága karcagi beszéde tárgyában.Abeszéd szövege is itt van. (Zaj.) Hallom, hogy még azt a gyorsírót is, aki a beszédet lejegyezte, tegnap már zaklatta a rendőrség és hallom, hogy Zákány Gyula kivándorlási ügyével kapcsolatban azt a szerencsétlen Eskütt Lajost . . . (Zaj a középen.) Ulain Ferenc : Detektívek kisérnek engem is az utcán ! (Zaj a baloldalon.) Bottlik József : Ez nem mentelmi bejelentés. Elnök : Csendet kérek ! Friedrich István : Ha a t. belügyminister ur ilyen iratok után kutat, méltóztassék meggyőződve lenni, hogyha nekem egy szóval szól vagy üzen, én minden levelezésemet bármikor rendelkezésére bocsátom. De engedelmet kérek, hová jutunk, ha a minister urnák egy képviselőtársunk nem tetszik és egyszerűen elküld oda öt-hat jól fésült rendőrtisztet . . . (Zaj a középen.) Eckhardt Tibor : Ez a rendszer ! Peidl Gyula : Eckhardt csak tudja, milyen a rendszer ! Friedrich István : Uraim, ennek igy nem lesz jó vége ! Eckhardt Tibor : Nem is lesz ! Friedrich István : Ez nem a kivándorlásra való csábítás ügyében való kutatás, hanem ennek legalább is olyan látszata van, mintha más célja volna. Ha nem igy volna, hanem csak látszat volna, méltóztassék a jövőben ügyelni arra, hogy még ilyen látszat se támadhasson. Elnök : A belügyminister ur kíván szólni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés minden tagja tisztában van vele, hogy a sajtóban több olyan cikk jelent meg, amely arra hivta fel a hatóságok figyelmét, hogy a Magyar-Török Kereskedelmi Részvénytársaság irodájában Törökországba való kivándorlásra folyik csábítás. Lendvay István : Kik rendelték meg? Ki helyezte el a cikkeket? Rakovszky Iván belügyminister : Én nem ren-