Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

356 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. amelyet e szegény állam pénzügyi helyzete aligha bir elviselni. Ma még talán nem tartunk itt, de látom az intenciót, látom a jószándékot, és azt hiszem, hogy felesleges a törvényben külön megállapítani azt, hogy aki hadirokkant, az nem bocsátható el. Ha magasabb a rokkantsági százalék, akkor az az egyén a közszolgálatra nézve valószínűleg hasznavehetetlen. En nem tartom helyesnek törvényben privilégiumban részesíteni, nebántsvirágnak kijelenteni a hadirokkantat. Ezt a közszolgálat szempontjából megengedhetőnek nem tartom. De még ennél is tovább megyek. Helytelennek tartom ezt a hadiözvegyeknél és a hadiárváknál is. Miért részesüljön az állami alkalmazásban álló hadiárva kedvezőbb elbánásban, mint más hadiárva, amikor százezrekre megy azoknak a hadiárváknak száma, akik ezen minőségükben legfeljebb azt érték el, hogy az állam az ő szerencsétlen gyámügyi közigazgatásával tétlenül nézte tönkremenetelüket? Az egyik oldalon protekciót osztogatni, a másik oldalon pedig — gondatlanságból, mulasztásból, anyagi erő híjából — eleget nem tenni annak a kötelességnek, amelynek eleget kellett volna tenni : ezt helyesnek nem tartom, különösen akkor, amikor igen sok, sokkal nyomorultabb hadiárva van ebben az országban. A javaslatnak ezt az intézkedését teljesen feleslegesnek, sőt elhibázottnak tartom s ezért vagyok bátor a második mondat törlését javasolni. Kérem indítványom elfogadását: Elnök: Ki következik? Perlaki György jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Az 1. § eredeti hatodik, vagyis uj hetedik bekezdésében az utolsó mondat ilyen szövegezést nyerne : »Az önként távozni akarókat feltétlenül el kell bocsátani.« Az »önként távozni akarókat« szavak helyett a következő szövegezést vagyok bátor tisztelettel javaslatba hozni : »Azokat, akik önként akarnak távozni«, feltétlenül el kell bocsátani. A magyarosság szempontjából indokolom meg javaslatomat és vagyok bátor kérni, hogy azt elfogadni méltóztassék. Egyébként a bekezdést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Strausz István! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Én a hatodik bekezdés teljes kihagyása mellett foglaltam állást, mert a kiváltságok megteremtését egyes csoportok részére az államkormányzatban nem helyeslem. Ez akadálya lesz annak, hogy a kormány következetesen hajtsa végre a szelektálást az államkormányzat tisztviselőinek minden kategóriájánál. Én elismerem a méltányos és humánus szempontokat, azonban ezeknek érvényesítése itt szerintem nem helyénvaló. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák méltánylandó helyzetét honorálja a nemzetgyűlés másképen, de itt ezt helyesebb lett volna kikapcsolni érdemeik külön méltánylását, mert az — ismétlem — privilegizált helyzetet teremt részükre. éri szeptember Jió 4-én, kedden. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam fejtegetései után, amelyekkel a hatodiki bekezdésben foglaltakat indokolta, nem kívánok a hatodik bekezdés törlésére indítványt tenni. Csupán az ezen bekezdés 5-ik sorában foglaltak ellen teszek indítványt, amely sor a következőképen szól : »Az önként távozni akarókat feltétlenül el kell bocsátani.« Nem szükséges a t. Nemzetgyűlés előtt fejtegetnem, megokolnom azt, mire fog ez vezetni, ha 20—25 évi szolgálattal biró tisztviselők, a legkiválóbbak, a legkészültebbek el fogják hagyni az állami szolgálatot. Ami a mai viszonyok között, a mostani időkben az államnál tartja őket, •a legkiválóbbakat, az államnál eltöltött szolgálati idő, illetőleg az ezzel megszerzett nyugdíjigény. • Nem tud magának módot találni arra, hogy nyugdíjjal otthagyja az állami szolgálatot, habár kínálkozó alkalom van százával ; nem akarja otthagyni az ellátást, mert hiszen az nagy előny ugy rá, mint családjára nézve öreg napjaira. Annak honorálása, hogy az elhelyezkedés lehetősége is figyelembe veendő, gondolom, már a 4-ik pontban bennfoglaltatik a szolgálatból kiváltakra nézve. Nem is hiszem, hogy egy átgondolt, rációjában minden következtetést levonó javaslat folytán került volna be ez a szöveg a törvényjavaslatba. Én fanatikus híve vagyok annak a felfogásnak, hogy most egész állami kormányzatunk megjavítását keresztül lehet vinni, ugy szervezeti változtatásában, mint létszámviszonyaiban. Ne csináljon tehát a kormány magának nehézségeket, hanem inkább könnyítéseket. A tisztviselői kérdés egyik fele Magyarországon az, hogy túlontúl sok a tisztviselő, a másik fele pedig az, hogy túlontúl kevés az igazán állásra termett közhivatalnok, aki teljes tudással, maradéktalan tájékozottsággal látja el tisztjét Előbbi felszólalásaimból méltóztatott meggyőződni, hogy én nem akarok teljes szabadságot adni a kormánynak, de a szelektálásban, mint ellenzéki képviselő is, igenis megbízom a kormányban és elvárom tőle, hogy mást, mint a szolgálati szempontokat, ebben a nagyhorderejű kérdésben nem fog sjzem előtt tartani. Legfeljebb oda módosíthatom javaslatomat, — mert abszolúte nem tudok megalkudni az idevonatkozó rendelkezéssel— hogy az önként távozni akarókat el lehet bocsátani, azt azonban, mondom, az állami kormányzatra nézve egyenesen veszedelmesnek tartanám, ha az a jog feltétlenül biztosíttatnék, hogy most, az elbocsátás tartama alatt bárki a szolgálatból szabadon kiléphessen. Az ily feltétlen kiválhatási jogot igen sokan kihasználnák, ami az államra nagy nyugdíjterhet zúdítana fiatalabb közalkalmazottak után. Ezért az eredeti szöveg helyett a következő szöveg beillesztését kérem : »Az önként távozni akarókat el lehet bocsátani.« Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök : Senki szólásra feljegyezve nem lévén, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. , Vass József helyettes ministerelnök, munka-