Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

Ä nemzetgyűlés 181. illése 1.923. Ügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Igazán sajnálom, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam alternativ javaslatának egyik részéhez sincs módomban hozzájárulni, s ezért kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azok elfogadásától eltekinteni. Az indítványra, bár ennek a nagy kérdésnek tárgyalásába — értem a hadviselt, frontszolgálatos és Károly-csapatkeresztes, vagy az alternativ javaslat szerint a hadipótlékos hadviseltek kérdését — mélyebben nem akarok belebocsátkozni, csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy amikor ennek a 20%-os létszámredukciónak a végrehajtásánál itt a szöveg a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák kategóriáját már védelemben részesiti, azonkívül emberi, humánus és szociális szempontból nem tűri a törvényjavaslat, hogy ugyanabból a háztartásból, — mint kifejezi a szöveg — ugyanabból a családból ketten, akik keresők, együttesen .mindketten elbocsáttassanak, akkor már olyan korlátok vannak szabva a kormány végrehajtó keze elé, amelyeket még sokasítani most már talán nem volna indokolt. De bátor vagyok különösen arra figyelmeztetni, hogy amennyiben magát a gondolatot a t. Nemzetgyűlésnek magáévá méltóztatik tenni, lehetetlenség volna ezt sérelem nélkül végrehajtani. Mert hiszen a hadviselteknek akármilyen kategóriáját próbálja igen t. képviselőtársam belefoglalni a korlátok közé, a többi kategóriák feltétlenül sérelem miatt fognak panaszkodni. Azt, hogy a, sérelem foka mekkora, nem objektive, hanem mindig szubjektive kell elbírálni. Talán nem nagyon indokolt esetben roppant nagy sérelemérzés támad, sokkal indokoltabb esetekben pedig sokkal nagyobb egykedvűséggel túlteszi magát valaki a sérelmezett ponton. Én tehát, ismétlem, sajnálattal és anélkül, hogy a kérdés érdemének fejtegetésébe bele kívánnék bocsátkozni, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az alternatív javaslatot mindkét vonatkozásában mellőzni. Mokcsay igen t. képviselőtársam emliti azt az aggodalmát, hogy egy és ugyanabban a családban együtt és egyszerre az érdekeltek nem bocsáthatók el. Stiláris javaslatát részemről bátor vagyok elfogadásra ajánlani, mert hiszen ugyanazt akarja kifejezni, amit a szöveget készítő kodifikáló maga is ki akar fejezni, csak attól félek, hogy aggodalmait ez a szöveg sem fogja teljesen eloszlatni. T. i. ha már arról van szó, hogy a jelen javaslat alapján ne lehessen elbocsátani abban a kis szociális egységben két állami szolgálatban állót, akkor magát a szociális egységet kellene talán még Határozottabban kiemelni s nem azt mondani, hogy egy és ugyanabban a családban, hanem »egy és ugyanabban a háztartásban«. Mert hogy például nevet mondjak, van- Szilágyi-család, amelyben, ugy gondolom, sok háztartás van ; vagy mondjuk, van Kállay-esalád, amelyben van tömérdek háztartás, Nem azt akarjuk tehát mondani, hogy a Kállay de genere Kállay, vagy a Szilágyi de genere Szilágyi-családban nem lehet elbocsátani kettőt. évi szeptember hó 4-én, kedden. 357 hanem azt, hogy egy és ugyanabban a háztartásban nem lehet. (Helyeslés.) Ami Barthos igen t. képviselőtársam stiláris módosítását illeti, épen a magyarosság szempontjából, amelyet magam is szeretnék mindig követni, örömmel köszöntöm és elfogadom, csak arra kérem, hogy mivel most már nem ez az eredeti mondat, hanem a Strausz t. képviselőtársam javasolta mondat kerül a szövegbe, javaslatát erre a mondatra méltóztassék vonatkoztatni. Én ugyanis Strausz igen t. képviselőtársam aggodalmaiban a magam részéről osztozom, sőt, mint ellenzéki képviselőnek, szinte köszönetet kell mondanom, hogy olyan messzemenő jóindulattal siet az államnak és ezzel a kormánynak a segítségére, hogy az állam érdekeit megvédhesse. Teljesen igaza van ^ abban, hogy amennyiben kimondjuk, hogy azokat, akik el akarnak távozni, feltétlenül el kell bocsátani, akkor az állami adminisztráció bizonyos vonatkozásokban esetleg igen nehéz helyzetbe kerül. Én tehát a magam részéről az általa felvetett módosítást elfogadom, sőt örömmel köszöntöm és csak azt kérem, hogy a Barthos-féle stiláris módosítás erre a szövegre alkalmaztassák. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Nem haladhatok el szó nélkül Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak azon megjegyzése mellett, amelyet ezen bekezdés tárgyalásánál az előadó által a • bizottság jelentése képében előterjesztett szövegnek azon részéhez fűzött, amely épen idevonatkozik. Azt hányja ugyanis a bizottsági jelentésnek szemére és azt kifogásolja benne, hogy mivel ő volt annak a javaslatnak megreformálója, amelyet ehhez a bekezdéshez a bizottság beterjesztett, ő mintegy ugy van feltüntetve, mint az érdekeltség képviselője. Itt. hallottuk épen utána felszólalni két képviselőtársunkat, akik homlokegyenest ellenkező indítványt tettek ezzel a bekezdéssel szemben. A bizottságban is voltak igen eltérő vélemények e bekezdésben foglaltakkal szemben és épen a bizottságnak kellett határoznia arról, hogy e kétségtelenül szociális természetű indítványt elfogadja-e, igen vagy nem ? A bizottság ugy határozott, hogy igen. Amikor Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tiltakozik az ellen, hogy úgy állittassék be, mint egy érdekeltség képviselője, bátor vagyok épen arra hivatkozni, hogy az előző nemzetgyűlésen is, de ebben a nemzetgyűlésben is az igen t. képviselő ur volt az, aki mint az a bizonyos vörös fonál, minden törvényjavaslat tárgyalásán mint a hadviseltek érdekeinek képviselője vonult végig. Hivatkozom ebben a tekintetben tényekre is, például az adó javaslatokra. Ott szintén hangsúlyozta, — a vagyonváltságnál is — hogy azok a körök kedvezményben részesitendők és ugyancsak hangsúlyozta ezt a fizetések megállapitásánál. Méltán jelentkezik tehát mint ezen érdekeltségnek a parlamentben igen SZÍVÓS és a parlament többségi pártjával szemben is kiméletlen kép vise-