Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

34-8 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923, akik a javaslattételre hivatottak, és a minister urakat is, akik dönteni lesznek kénytelenek. Meg vagyok győződve róla, hogy minden mi­nister számol a lelkiismeretével, amikor mások­nak sorsát intézi; különösen meg vagyok győ­ződve róla, hogy a kormány jelenlegi tagjai nem annyira a fejükkel, mint inkább a szivük­kel fognak gondolkozni ebben a nehéz kérdés­ben. Ezért a magam részéről nem osztozom azokban az aggályokban, amelyeket igen t. ba­rátom, Szilágyi Lajos képviselő ur volt szives kifejteni és ennélfogva részleteiben is elfogadom a szakaszt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Barthos Andor t. képviselőtársam nagyon humánus, emberbaráti nemes szompontot hangoztatott ; t. i. a nemzetgyűlésből általános kívánságot küldött szét az országba a hivatalok fejeihez, hogy ők a legnagyobb lelkiismerettel igazán a közérdek szempontjai szerint tegyék meg javas­lataikat. Azonban, ahogy általában az embereket ismertük, — a minister úrhoz is intézem eze­ket a szavakat, neki is jól kell ismernie az embereket, a hivatalfőnököket, — ha a »köz­érdek« szempontja nem konkretizáltatik, ha nem soroltatik fel részletesen is, nemcsak általános­ságban, hogy kiket kell elbocsátani, a »köz­érdek« szóval a legnagyobb visszaélések történ­hetnek. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyes hi­vatalokban, különösen a vármegyéknél, de ujab­ban az állami hivatalokban is, valóságos dinasz­tiák, egyes családok helyezkedtek el, vagy ha nem is családok, de egész érdekeltségi körök. (Egy hang jobb felöl: ELihTcék!) Ezektől a klikkektől, ezektől az érdekeltségi köröktől, sajnos, nem lehet azt kivánni, hogy az ő érde­keiket alacsonyabb rangúnak tartsák, mint a nemzet érdekeit. így tehát nem szabad ilyen általánosságban mozogni, hanem taxative és konkretizálva kell a nemzetgyűlésnek ebben a szakaszban kimondani, f hogy milyen princípiu­mokat kivan követni. Épen azért bátor vagyok a tisztviselők részéről jött azt az óhajtást tol­mácsolni, hogy az 1. § ötödik bekezdésébe az »elsősorban« szó után a következők vétessenek be (olvassa) : »Szabályszerű elbánás alá vonan­dók azok, akik a kommunizmus alatti maga­tartásuk miatt fegyelmi utón jogerősen elitéltet­tek, továbbá az 1914. évi augusztus l-e óta kinevezettek, valamint azok, akik 60-ik életévü­ket betöltötték.« Már most azt méltóztatik kérdezni, hogy miért épen az 1914. év óta kinevezett tiszt­viselők bocsátandók el? Erre nézve vagyok bá­tor azt előadni, hogy ezeknek túlnyomó része katonák helyére került. 1914-ben kitört a há­ború, a tisztviselők igen jelentékeny része be­vonult és a megüresedett helyeket igy betöltöt­ték. Méltányos és igazságos dolog tehát, hogy évi szeptember hó árén, kedden. azok, akik a katonák helyébe kerültek, menje­nek el elsősorban az állam szolgálatából. Azután utalás történt az októberi forra­dalom és a kommunizmus alatti magatartá­sokra. Nem kell bővebben indokolnom, hogy akik a forradalom és kommunizmus alatt nem­zethűségi szempontból a magyar állameszmét nem követték és nem tették magukévá, azok elbírálása más szempontok szerint kell hogy történjék és azért a magyar állam nem tart­hatja el tovább. Továbbá az 1920. évi XI. te. 2. és 3. §-ában benne van, hogy az 1918-tól kezdve 1920. július végéig kinevezett tisztviselők elbo­csátandók. Azonban köztudomású, hogy az ösz­szes ministeriumokban ez alatt az idő alatt is neveztek ki tisztviselőt és nem bocsátották el őket annak ellenére, hogy a törvény 3. §-ában egyenesen benne van, hogy el kell őket bocsá­tani. Az elbocsátás sem a kultuszministerium­ban, sem a többi ministeriumban nem történt meg. Méltányos és igazságos dolog tehát, hogy ezeket a szempontokat most a második nemzet­gyűlés honorálja. Tisztelettel kérem, hogy ja­vaslatomat méltóztassék elfogadni. Azonkívül ugyancsak az 5. §-ban van még egy másik rendkívüli fontosságú dolog a kép­viselőkre vonatkozólag. Nagyon érthető és he­lyeselhető szempont az, hogy ezek a tisztviselők, akik időközben képviselőkké választattak meg, — nehogy ezáltal politikai maguktartásában a kormánytól befolyásoltassanak — ki vannak véve az alól, hogy megkérdezésük nélkül az állami szolgálatból elbocsáthatók legyenek. Azonban épen Petrovácz képviselőtársam meg­választásával kapcsolatban gondoltunk arra, hogy vannak pótképviselők Budapesten, akikről nem lehet tudni, mikor hivatnak be. Tisztelet­tel indítványozom tehát, hogy az 1. § ötödik bekezdésének nyolcadik sorában ez után a szó után »képviselővé« zárójelben szúrassák be ez a szó »pótképviselővé«. Tisztelettel kérem javas­lataim elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Amennyire örömmel látom és osztom azt az alapelvet, ami ennek a pontnak első mondatában le van fek­tetve, hogy t. i. az elbocsátásoknál egyedül a szolgálat érdeke az irányadó, annyira nem tu­dom ezzel az alapelvvel összeegyeztetni azt, ami a második mondatban van. A második mon­datban ugyanis az foglaltatik, hogy az egyes igazgatási ágazatok keretén belül külön státus fog létesíttetni a menekült tisztviselők részére. Ennek értelmét közszolgálati szempontból fel­fogni nem tudom, azért bátor vagyok azt in­dítványozni, hogy a második mondat az ötödik bekezdésből töröltessék. Azonkívül bátor vagyok megjegyezni azt, hogy sajnálattal nélkülözöm egy ilyen célzatú intézkedés indokolásánál azt, hogy ez a javaslat

Next

/
Thumbnails
Contents