Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. NAPLÓ XVI. évi szeptember hó é-én, kedden. 345 hogy a fogalom meglehetősen precízen, bár általános körvonalakkal meg van rajzolva a szövegben, amelyben t. i. az mondatik annak meghatározásaként — célgondolat — hogy a létszámcsökkentés következtében kiket kell a közszolgálatból elbocsátani, hogy a közszolgálat érdeke az irányadó, amellett figyelembe kell venni az alkalmazott szolgálati idejét és más pályákon való elhelyezkedésének lehetőségét. (Egy hang jobbfelöl : Vagyoni állapotát !) Szivesen elismerem, hogy ez a megállapítás a dolog természeténél fogva általános és azt is elismerem szivesen Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam és az összes aggodalmaskodók javára, hogy ez a kifejezés »közszolgálat érdeke« meglehetősen elasztikus fogalom, (ügy van! ügy van! a haloldalon.) Épen azért én azt gondolom, hogy szolgálatot teszek az ügynek magának és megnyugtatólag hatnak kijelentéseim, ha megemlítem azt, hogy ez a kifejezés »közszolgálat érdeke« nem az egyéni elbírálás mértékét involválja magában. A közszolgálat érdeke egy sokkal tágasabb, sokkal nagyobb fogalom, amint azt leszek bátor mindjárt kifejteni. Igen t. képviselőtársam említette, hogy a kormány titkos, szigorúan bizalmas és nem tudom milyen rendeleteket bocsátott ki . . . Dénes István : Ez szokása a kormánynak ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : ... az alája rendelt hatóságokhoz, amelyekben nem tudom micsoda irányelvek lennének lefektetve és ezekre vonatkozólag kér felvilágosítást. Ennek az állítólagos titkos, szigorúan bizalmas és nem tudom milyen rendeletnek a ténye, azután meg az ő általa felvetett kérdés tulaj donképen egybe esik. Legyen szabad tehát nekem megjegyeznem, hogy én semmiféle ilyen titkos, szigorúan bizalmas és senkinek el nem árulható rendeletet nem adtam ki. En kiadtam egy egészen rendes rendeletet, amelynek tetejére rá volt ugyan irva, hogy közszolgálati érdekből bizalmas természetű, de ennek nem az a jelentősége, hogy a külvilágból senkinek erről nem szabad tudomást szereznie, hanem a cél az volt, hogy maguknak a közalkalmazottaknak körében nem akartunk bizonyos földrengésszerű nyugtalanságot előidézni azzal, hogy ime egy ilyen szinte tájékoztatást kérő rendelet megy az osztályokhoz, illetve a különböző intézmények vezetőihez, nehogy megrohanják az aggodalmaskodó emberek a jelentéstételre felhívott vezetőket. Hogy többi ministertársaim milyen tartalmú rendeletet adtak ki ugyanezen dologban, azt nem tudom, azonban a minjstertanácsi határozat alapján valószínű, hogy mindenki azonos tartalmú rendeletet adott ki, mint én és én a legnagyobb készséggel ismertetem a saját rendeletem tartalmát. (Halljuk ! Halljuk !) Az én rendeletemben ki volt fejezve az a vezető gondolat, amely itt van ebben a törvényjavaslatban, hogy lehetőleg 20%-át a közszolgálatban álló tisztviselőknek a megszavazandó törvény értelmében el kell bocsátani, Már most én példának okáért 52 Szilágyi Lajos : Nyilatkozatot kérek tehát a helyettes ministerelnök úrtól és megnyugtatást arra vonatkozólag, hogy aki útjában áll a köz érdekének, aki hanyag és felületes tisztviselő, azzal más alkalommal, fegyelmi eljárás során és a legteljesebb szigorúsággal méltóztatnak elbánni, itt azonban ez alkalommal kizárólag az a szempont mérvadó, hogy egy olyan operációt hajtunk végre, amelyet kénytelen-kelletlen és minden jó érzésünk ellenére kell végrehajtanunk csak azért, mert kényszerhelyzetben vagyunk, mint amilyen kényszerhelyzetben volt a nemzetgyűlés többsége akkor, amikor a trianoni békét megszavazta. Hedry Lőrinc : De hogyan? Sorshúzás utján? Nagy Ernő : Beszéltünk róla eleget, hogyan ! Szilágyi LajOS : Semmi esetre sem lehet tehát olyan szempont mérvadó, amely a kiválasztottakat, az elbocsátottakat- megbélyegzi, meghurcolja, mert ha ebbe a hibába esnék akár a kormány, akár a nemzetgyűlés, abban az esetben azután hiába létesítünk állásközvetítő irodát, hiába hirdetjük, hogy kötelessége a nemzetnek, kötelessége egyeseknek és vállalatoknak az ő elhelyezésükről gondoskodni, mert ebben az esetben az megmérhetetlen nehézségekbe fog ütközni. A sajtóban már nyoma volt annak, hogy körülbelül milyen szempontok voltak mérvadók az 1922. évi elbocsátásoknál, az 1924-es elbocsátások szempontjairól azonban csodálatosképen hiteles felvilágosításokat még nem kaptunk. Mondom, ismerjük az 1922-es szempontokat, ismerjük a B-listások Védő és Önsegélyző Szövetsége által felállított szempontokat is, a Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete által a kereskedelemügyi minister ur elé terjesztett szempontokat is, hasonlóképen a Postások Országos Gazdasági Egyesülete által előterjesztett szempontokat, továbbá még az ország minden részéből befutottak hozzánk különböző tanácsok, csak egyetlenegy ténj^ező részéről, a t. kormány részéről, tehát a leghitelesebb helyről nem kaptunk semminemű felvilágosítást abban a tekintetben, miképen is bírálják majd el a kiválogatásnál az egyes tisztviselőket. így tehát már a tájékoztatás szempontjából is, de a revízió lehetősége szempontjából is azt kérem a t. helyettes ministerelnök úrtól, méltóztassék tájékoztatni az országot, a közvéleményt, a közalkalmazottaknak 200.000 főnyi táborát arról, hogy az egyes ministeriumokban ebben a hónapban végrehajtandó munka során kik lesznek azok a tisztviselők, illetőleg kik lesznek azok a közalkalmazottak, akik e törvény határozmányai értelmében az elbocsátás szomorú sorsára jutnak. Elnök : A ministerelnök ur helyettese kivan nyilatkozni !* Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam egyenesen felhívott a keringőre, ennek következtében nem térhetek ki, de nem is akarok kitérni az egyenes válaszadás elől. (Helyeslés. Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt szeretném megállapítani azt.