Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

324 r

A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. kerekítésének gondolata; sajna, mindig olyan politikai nehézségekbe ütközött e kérdés megoldása, hogy 30 esztendő óta csak vitáztunk e kérdés felett, 30 esztendő óta csak mindig igyekeztünk megoldásokat keresni, amelyek le vannak fektetve és ki vannak dolgozva az utolsó részletekig is, azonban sohasem alakult a politikai helyzet olyanná, hogy egy ilyen kényes kérdést egy országgyűlés, vagy egy nemzetgyűlés a helyi szempontokon felülemelkedve, tisztára objektív érdekből megoldani hajlandó és kész lett volna. Én tehát ezt nem tekintem végleges megoldásnak. Ma arról van szó, hogy azt a luxust meg nem engedhetjük magunknak, hogy kétjárásos, egyjárásos, vagy gyakran ötközséges vármegyéket tartsunk fenn. Addig azonban, mig a vármegyei beosztások végleges rendje bekövetkezhetik, ideiglenesen ezen az egynéhány, határozottan égető és fontos vármegyei kérdésen segítünk és azután majd a végleges reformnak engedjük át, hogy uj határokat teremtsen meg esetleg egy-egy, ma közigazgatásilag összevont vármegye újból önállóan való felállításával olyanformán, hogy más vármegyék területi sérelmével ezek a vármegyék nagy óbbakká ne lehessenek. Hiszen kézenfekvő, hogy e

gy-egy vármegye sorsa felett ma lehetett volna olyanformán intézkedni, amint azt az illető érdekelt vármegyék tervként felvetették, hogy egyszerűen a szomszéd megcsonkitatlan vármegyéket daraboljuk ketté és osszuk be ezekbe a megcsonkult vármegyékbe. De kérem most azokat az urakat, akik a maguk megcsonkult vármegyéik érdekében felszólaltak, hogy mit szólnának a meg nem csonkult vármegyék képviselői, vezető egyéniségei és közönségei ahhoz, ha mi ma azért, hogy Komárom vármegye megmaradhasson, Veszprém, Fejér és Pest vármegyét csonkítanánk meg. Az én nézetem szerint nem, mint mondani méltóztatott, egy incidentaliter felvetett kérdés ez, hiszen az indokai igazán megvoltak, hogy felvettessék, de egy aktuális okokból felvetett kérdés, amelyet az aktualitások megoldása céljából kell dűlőre vinni, anélkül, hogy most hozzányúljunk más vármegyék határához, anélkül, hogy most egy ilyen fiskális jellegű javaslat kapcsán nagy, tényleg közjogi kérdéseket bolygassunk meg. Mondom, sokkal természetesebbnek és sokkal egyszerűbbnek mutatkozott ilyen körülmények között az a megoldás, ha egyszerű, könnyen megérthető és könnyen áttekinthető intézkedésekkel megszüntetjük az életképtelen és indokolatlan kis középfokú közigazgatási egységeket és nem bolgatjuk meg az összes törvényhatóságok határát, nem vetjük szőnyegre ma ezt az egész kényes kérdést. T. Nemzetgyűlés! Az első, amivel enyhítjük a törvényhatóságok közigazgatásának egyesítése kérdésében mutatkozó kényességét, az, amit említeni bátor voltam, hogy a törvényét'! augusztus hó 31-én, pénteken. javaslat szövege maga is azt mondja, hogy csak ideiglenes egyesítésről van szó. A másik, amivel el akartam venni a kérdés élét s amiről senki sem beszélt, — mert hiszen, ugy-e, a kritika rendes szokása az, hogy azt, ami esetleg az ő érvelésével ellenkezik, nem emliti meg, — a másik, mondom az, hogy hiszen fenn akarjuk tartani e vármegyék elnevezésében is azt a tényt, hogy egyik vármegye sem szűnt meg, hogy a két vármegyéből nem származott egy uj törvényhatóság a két másik törvényhatóság létének megszüntetésével, hanem egyszerűen a két törvényhatóság fog egyelőre együttműködni, fogja a közigazgatási teendőit ideiglenesen együttesen ellátni. Ezért nevezzük el a vármegyéket mind a két, esetleg mind a három régi vármegye nevének fentartásával : egyesitett vármegyéknek. És az én nézetem szerint, jobban kifejezi ez az egyesitett szó a helyzetet, amelyben a vármegyék lesznek, mint a Baross János t. képviselőtársam által ajánlott módosítás, hogy t. i. összevont vármegyéknek nevezzük őket, mert hiszen az én nyelvi érzésem szerint az összevont szó véglegesebbet és többet fejez ki, mint az az egyesitett szó, amely még ráadásul történelmi gyökerekkel is bir, mert hiszen ma is van vármegyénk, amelyet törvényesen egyesült vármegyének nevezzünk : ez Grömör és Kishont törvényesen egyesitett vármegyék; különben is a történelem folyamán a ma már kötőjellel használt egyesitett vármegyék majdnem kivétel nélkül hosszabb ideig nevezték magukat törvényesen egyesitett vármegyéknek. En minden téren igyekszem a magyar közigazgatási tradíciók patinával biró kifejezéseit nemcsak megóvni, megmenteni az enyészettől (Helyeslés jobb felöl és a középen,) de kihalászni azokat, amelyeket eltemettek az elődeink, és most is sajnálnám, ha ezt, a magyar közigazgatás történelmében polgárjogot nyert szép magyar szót egyszerűen sutbadobnánk azért, hogy egy modern és az én nézetem szerint, kevesebbet mondó kifejezéssel helyettesítsük. (Helyeslés.) E kérdésnek bizonyos előzményei is vannak. Klárik Ferenc t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy hát például miért nem szüntetjük meg a főispáni állásokat, már legalább is azok egy részét. Barthos Andor: Szent István alkotta őket! Rakovszky Iván helügyminister : Meg is tettük, hogy összevontuk a főispánságokat a lehetőség szerint. Ma összesen 47 törvényhatóság van az országban, ebből 34 vármegyei és 13 városi törvényhatóság. Tizenhat egyesitett főispánság van s összesen csak 11 külön főispánság, tehát 47 törvényhatóságból csak 11-nek van külön főispánja, a maradék 36-nak pedig mindössze 16 főispánja. A belügyi tárcát tehát egyáltalában nem érheti szemrehányás abból a szempontból, hogy a főispáni állások betöltésénél nem törekedtünk igenis apasztani a létsz^-