Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-180
314 W À nemzetgyűlés 180. ülése 1923. tehát ettől a kérdéstől minden politikát elvonatkoztassunk, mindnyájunk legfontosabb érdeke. À törvényjavaslatnak van olyan rendelkezése, amely a kinevezési jogot a községi és az állami tanszemélyzetnél a főispánra ruházza. Rupert Rezső: Politikai ágensekké akarják őket tenni! Horváth Zoltán : Ez leépítés ! (Folytonos zaj a hah és a szélsobalóldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Csik József: A főispáni állás jelentőségét a komoly országos adminisztráció szempontjából épugy nem tudtam megérteni, mint ahogy az orvosok nem tudják megérteni a vakbél jelentőségét az emberi szervezetben. Köztudomású, hogy a főispánok az egyes megyékben semmi mások, mint az illető kormánynak politikai exponensei. Rupert Rezső : Ágensei ! A tanítókat akarják ingyen kortesekké megtenni. (Zaj.) Csik József: Ez olyan köztudomású tény, amelyet talán még a túloldal részéről sem vonnak kétségbe. Dinich Ödön: Nem is lehet! Csik József : Politikai exponensei a mindenkori kormánynak a mindenkori főispánok. Mikor a kormány bukik, az utána következő kormánynak első és legfontosabb dolga, hogy a főispánokat is kicserélje és olyan főispánokat állítson a megye élére, akik az ő politikáját osztják, akik az ő felfogásának megfelelnek, (ügy van! a baloldalon.) A magam részéről azonban azt tartom, hogy lelkiismeretlen dolog ilyen exponensek kezére bizni a magyar kultúra előmozdítását olyan mértékben, hogy ezek nevezzék ki és helyezzék át a tanítókat. Rupert Rezső : Szégyenfoltja lesz ennek az országnak. Horváth Zoltán : A kultuszminister ur belügyminister korából hozta ezt át. Csik József: A kultuszminister ur iménti beszédében, de a magyar tanítóság kongresszusán is volt szives hangoztatni, hogy a magyar tanítóság sohase avatkozzék be a pártpolitikába, mert ennek csak a pártok vehetik hasznát, vesztes meg mindig a magyar tanítóság marad. A napi politikának szerinte kívül kell maradni az iskolán. Ha azt a rendszert honosítjuk meg, amelyet a 18. § intenciónál, akkor a tanítóságot lesiilyesztjük a politikai ágensség színvonalára. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Láthatják, hogy a választások alkalmával azokon a helyeken, ahol nyilvános volt a szavazás, az állami tisztviselők nem mertek saját lelkiismeretük szerint szavazni, mert féltek attól, hogy a kormány áthelyezteti, vagy egyéb módon bünteti őket. (Zaj a baloldalon.) Ha — ismétlem — azt a rendszert honosítjuk meg, amelyet a 18. § intenciónál, akkor még inkább ez a helyzet áll elő. A főispán ugyanis kötelességévé fogja tenni annak a tanítónak, hogy a kormány politikai érdekeit képviselje abévi augusztus hó 31-én, pénteken. ban a községben, mert a főispánnak minden lehetőség meg van adva arra nézve, hogyha ezt nem követi a tanitó, megbosszulja őt. En elvártam volna a közoktatásügyi minister úrtól azt, hogy felfogásához híven — t. i. azt hangoztatta, hogy a politikának kivül kell maradnia az iskolán — ezt a szakaszt megváltoztatja. Ha eddig jó volt a régi adminisztráció, ezután is jó lehet mindaddig, amig a tanügyi közigazgatás szervezetét uj formában ki nem építik. Megengedem, hogy az adminisztrációt a közoktatásügy terén decentralizálni kell, de ez a decentralizáció semmi különösebbet nem jelent. Mert amig a létszámot apasztjuk a központban, épolyan mértékben kell növelni a létszámot a főispáni hivataloknál, mert ha a munkakör nagyobbodik, ezzel kapcsolatban a munkaerők számát is növelni kell. Ez tehát megtakarítás szempontjából különösebb változást nem hoz létre. Annak a felfogásomnak adok kifejezést, hogy e tekintetben a régi rendszert fenn lehetne tartani mindaddig, amig az uj tanügyi közigazgatási szervezetet el nem készítették. A másik szempont, amelyet a közoktatásügyi minister ur volt szives említeni, az, hogy a létszámapasztást a tanszemélyzetnél nem hajtják végre olyan mértékben, mint egyéb közszolgálati alkalmazottaknál. Rendkívül fontos ez a körülmény azért, mert mi kulturális szempontból, a tanügyi kultúra szempontjából egyáltalában nem vagyunk magas nivón ; ezen a téren, sok kívánni és sok tennivaló van még ebben az országban. Hogy néhány statsztikai adattal szolgáljak, leszek bátor megemlíteni, hogy csonka Magyarországon 1206 kisdedóvóintézet van 119.385 gyermekkel. A helyzet tehát az, hogy csonka Magyarországon egy kisdedóvodára 98 gyermek esik. Ugyancsak csonka Magyarországon 6402 elemi iskola van 15.930 tanítóval és 854.122 tanulóval. Vagyis egy iskolára 2*5 tanszemélyzet esik, tehát nem esik három tanitó sem egy iskolára. Ezzel kapcsolatban egy tanítóra több mint 53 tanuló esik. Ez nem felel meg a modern tanügyi követelményeknek. Valamennyien tudjuk, hogy 53 tanulóval annak a tanítónak szakszerű oktatást végeznie nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Csonka Magyarországon van 352 iparos- és kereskedőtanonciskola 3148 osztállyal és 53.446 tanulóval. A helyzet tehát az, hogy csonka Magyarországon egy iparos- és kereskedőtanonciskolára 151 növendék esik. Ahol ilyen állapotok uralkodnak a közoktatásügy terén, nemhogy a tanszemélyzetet apasztani, hanem inkább növelni kell. Épen azért jóleső érzéssel veszem tudomásul a közoktatásügyi minister urnák azt a kijelentését, hogy az óvónőket, a tanítókat és a polgári tanerőket nem fogja ennek a törvényjavaslatnak a keretébe bevenni, ezeknél nem fogja a létszámcsökkentést keresztülvinni. . T. Nemzetgyűlés ! Ezeket voltam bátor a kultuszminister ur szavaira megjegyezni. Ismétlem, rendkívül fontosnak tartanám, ha a napi
