Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

À nemzetgyűlés 180. ülése 1923. êvî augusztus hó 31-én, pénteken. 315 politikát teljesen kirekesztenék ebből a kérdésből, mert a napi politika mocsarába belerántani a nemzet kultúráját nem lebet. Ha a kultuszminister ur ezt nem teszi meg, akkor a legnagyobb elégedetlenséget kelti az országban. Azt volt szives emliteni a kultuszminister ur, hogy nem az az irányadó, ami erről az oldalról jön, hanem az, amit a közvélemény mond. Kérdem a kultuszminister urat : vájjon ki akarja ebben az országban azt, hogy a tanitói kinevezéseket a főispánokra ruházzák ? Akarja talán a tanitóság ? Ott van a Ház asztalán a Magyar Tanítók Egyesületének kérvénye, amely tiltakozik az ellen, hogy a főispánokra bizzák ennek a nagyhorderejű kérdésnek a megoldását. (Ugy van ! a baloldalon.) Tessék megkérdezni akármilyen tanitótestületet ebben az országban : mind tiltakozik az ellen, hogy őket politikai ágensekké degradálják. Tessék a t. Ház tagjainak egyenként megkérdezni őket. . . Szilágyi Lajos : A saját kerületükben 1 Csik József : ... s meg vagyok győződve róla, hogy valamennyien arra az álláspontra helyezkednek, hogy a nemzet kultúráját, az iskolát, a tanitót nem lehet a politika mocsarába lerántani, nem lehet a főispánokra ilyen hatáskört bizni és a politika játéklabdájává tenni a tanszemélyzetet ebben az országban. Ami ezek után a törvényjavaslatot általánosságban illeti, ugy a nemzetgyűlés bizottságainak együttes jelentéséből, mint az előadó ur szavaiból kiviláglott, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az a komoly helyzet hozta létre, amely hazánkban a trianoni békeszerződés következtében előállott. Egész természetesnek tartom én is, hogy azt a közszolgálati apparátust, amellyel egész Magyarország rendelkezett, csonka Magyarország nem tarthatja fenn, és ezért a létszámapasztást valamikép el kell intézni. Fontosnak tartom azonban, hogy ez a legnagyobb komolysággal és megfontolással történjék. Amikor a mozdonyvezetők sztrájkja volt, Gaal Gaston t. képviselőtársam e sztrájk ellen azzal az érvvel küzdött, hogy a mozdonyvezetők már csak azért sem sztrájkolhatnak ugy, mint privát üzemek alkalmazottai, mert szerződéses viszonyban vannak az állammal és amikor sztrájkolnak, akkor tulaj donképen a szerződést szegik meg, szerződésszegőknek kell őket tekinteni. Ebben a felfogásban, amelyet a túloldal nagyon helyeselt, benne rejlik az a gondolat, hogy minden közszolgálati alkalmazott szerződéses viszonyban van az állammal. Ezen szerződéses viszony egyik legfontosabb alapgondolata az, hogy munkaerejük kihasználása fejében az állam tartozik a közszolgálati alkalmazottak exisztenciájárói egyszersmindenkorra gondoskodni. Rendkívül fontos tehát, hogy az állam ezt a szerződéses viszonyt lehetőleg meg ne bontsa. Mi lenne, ha a közszolgálati alkalmazottak is ugyanazt tennék, amit a másik szerződő fél ? Káosz, anarchia keletkeznék ebben az országban. Ezért hangoztatom, hogy e szerződéses viszonyra való tekintettel ezt NAPLÓ XVI. a kérdést a legnagyobb komolysággal és körültekintéssel kell elintézni. Már most felvetődik a kérdés, hogyan kellett volna a szóbanforgó problémát közmegnyugvásra elintézni, s hogy hogyan intézkedik erre nézve a napirenden levő törvényjavaslat. Kiindulok abból . az alapgondolatból, hogy a . létszámcsökkentési törvényjavaslat törvényerőre emelkedése által az elbocsátott közszolgálati alkalmazottak munkaereje és tevékenysége nem szüntettetik meg, hanem csak más irányba ereltetik. Rendkívül fontosnak tartom ennek hangoztatását nemzetgazdasági szempontból, mert minden marokra és minden agyra szükség Van ebben az országban s már csak a szociális igazság szempontjából sem lehet azt nézni, hogy életerős, munkabíró emberek — mert ezek elbocsátását célozza javarészben a törvényjavaslat — tétlenül, munkaerejük kihasználása nélkül tengődjenek. Rendkívül fontos nemzetgazdasági szempontból az, hogy mindenki dolgozzék az ország gazdasági és erkölcsi előmozditásán. De fontos ez a kérdés a konszolidáció szempontjából is. Valamennyien tudjuk, hogy egy ország konszolidációjára a legnagyobb veszélyt a korgó gyomor rejti magában. És ha veszélyes az államra a munkanélküli proletár, akkor még veszélyesebb az intelligens proletár. Ismétlem, főszempontnak azt kell elismerni, hogy itt tulaj donképen nem a munkaerő és a tevékenység megszüntetéséről van szó, hanem egyszerűen más termelési ágban való kamatoztatásáról. Ennek kellett volna az irányadó szempontnak lenni a törvényjavaslat elkészitésénél. Hogyan kellett volna ezt a törvényjavaslatot koncipiálni ? Először is minden politikától mentesen. Ep az előbb voltam bátor emliteni a kultuszminister ur fejtegetésével kapcsolatban, hogy a politikát nemhogy kiküszöbölné, de sokkal eminensebb erővel viszi be a törvényhozásba ez a javaslat, mint múltban volt. Rámutattam arra is, hogy mily óriási veszedelmeket rejt ez magában a nemzeti kultúrára nézve. Azután ezt a törvényjavaslatot bizonyos konkretizált formában kellett volna elkésziteni. Törvényeinknek általában hibája az, hogy minden kérdést csak általánosan intéznek el. Mire ad ez alkalmat ? Alkalmat ad a protekcióra, alkalmat ad arra, hogyha valamelyik alkalmazottat szereti a főnöke, az nem lesz elbocsátva. Sajnos, Magyarországon a protekció annyira elharapódzott, hogy akinek nincs protekciója, alig tud érvényesülni. Ez nagy hibája közéletűnknek és társadalmi életünknek. Arra kell törekedni minden törvényjavaslatnál, hogy ezt a szarvashibát egyszersmindenkora kiküszöböljük, mert a protekció mellett nem a legalkalmasabb egyének kerülnek felszinre, hanem azok, akiknek háta mögött valaki áll, bármilyen gyenge kvalitással is rendelkezzenek. Ennek kárát csak az ország vallja. Ha tehát törvényjavaslatot koncipiálunk, koncipiáljuk ugy, hogy határozottan körül legyen irva, kiket van joga az illető bizottságnak elbocsátani és kiket 47