Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

À nemzetgyűlés 179. ülése 1928. törvényjavaslatnak a vármegyei közigazgatás egyszerűsítéséről szóló rendelkezéseihez szerettem volna részletesebben hozzászólani, az idő azonban nem futja. Afelett lehet vitatkozni, — és mondhatom, jogosan — vájjon helyes-e közigazgatásilag is egyesíteni a megcsonkított vármegyéket ? De én itt inkább a létszámapasztásra helyezem a súlyf, s meg tudok alkudni a kormánynyal ebben a felhatalmazásban, noha az autonómián egy kis sérelem esik, amennyiben a törvényjavaslat — leszögezve azt, hogy ez csak egyetlen egyszer történik—-az elbocsátandők kiválasztását rábízza a belügy minister úrra. Ha a belügyminister ur tárgyilagosan fogja keresztülvinni az elbocsátandó vármegyei tisztviselők és alkalmazottak kiválasztását, akkor a történelem előtt igazán alkotó munkát fog végezni. Hiszen a vármegyei, városi és községi életen át szűrődik le a törvények és a rendeletek végrehajtása. Ott egytől-egyig hozzáértő, a népet szerető, testvéri érzésű tisztviselőknek kell lenniök, akiknek ugy kell tekinteniök a feleket és a közönséget, mintha családtagjaik volnának, Hol vannak azok az idők, amikor a tisztviselők az ügykörükbe tartozó esetekkel feküdtek le és keltek fel, szinte támolyogtak, (Egy hang jobbfelöl : Azzal álmodtak Zeigen, szinte azzal álmodtak, hogy hogyan is kell eiintézniök azt az ügyet, amelyet ugy tekintett a tisztviselő, mint a saját magánügyét, amely a szivéhez, a lelkéhez van nőve ? Én hiszem, hogy a t. belügyminister ur minden melléktekintet kizárásával fogja ezt a kiválasztást végrehajtani a vármegyéktől kezdve az utolsó községig és csak arra fog törekedni, hogy hozzáértő, a népet megértő ós készült tisztviselői kar maradjon az önkormányzati szolgálatban. Igaz, nem lehet tudni, hogy ő marad-e azon a helyen. Azért garanciával kellene körülvennie ennek a jognak a gyakorlását, ha csakugyan ez a szempont vezeti és ha nem akarnak a dologba politikai szempontokat belevinni. Mert a belügyminister urnák, aki bár fiatalember, de készült és rátermett ennek a kérdésnek a megitélésére, tapasztalatai vannak a múltban akörül . . . Kuna P. András : Csak meg kell dicsérni ! Szabó József: Tárgyilagos ember! Strausz István: . . . hogy mit jelentett az országra nézve az az éra, amikor a tisztviselőket politikai eszköznek tekintették. Nomina sunt signa. Nem akarom megnevezni annak a rendszernek prototípus képviselőjét, amely évek hosszú során át élt itt ebben az országban, s mintha imádni akarnák ezt a rendszert, néha olyan kitörőben van a visszahívása ennek az emlékeiben is antidemokratikus rendszernek. A belügyminister ur független, s meggyőzhették a tanulmányai arról, hogy a tisztviselőt teljesen mentesíteni kell minden politikai terrorizálástól, mert ez megölője a jó állami és önkormányzati közigazgatásnak. évi augusztus 30-án, csütörtökön. 295 Sajnálattal nélkülözöm és nélkülözi az egész ellenzék, de a kormányzat is azokat a tájékoztató adatokat, hogyan is állunk a vármegyei tisztviselőkkel és egyéb alkalmazottakkal, tulajdonképen hányan vannak magaskópzettségüek, középfoknak, alacsonyfokuak és egyéb alkalmazottak, amely adatok áttekintést nyújtanának a várható teendőkre nézve. Nem tudom, rendelkezésére áll-e ez a t. belügyminister urnák, van-e minden emberről, tisztviselőről és alkalmazottról megfelelő relációja, amellyel a kiválasztás kényes jogát gyakorolhatja. Mert ón nem a vármegyei befolyásos tisztviselőktől, a főispántól, az alispántól és a hat tagú külön bizottságtól várom ennek a kérdésnek minden tekintetben megnyugtató elintézését, hanem a belügyminister úrtól, aki ezért felelős lesz. Kell is, hogy jelentést tegyek annak idején a nemzetgyűlésnek, hogy milyen szempontok szerint törtónt a kiválasztás, a szelektálás, mert az igen fontos kérdés, ez az ország újjáépítésének az ügye. Többen már most modern pragmatikát kérnek ; azt hiszem ezt itt főleg Hegymegi-Kiss Pál barátom szorgalmazta, de kinn is olvasunk erről cikkeket. Én nem kérem most a pragmatikát. A pragmatika csak a teljesen uj gépezet kiépítése és a gépezetbe tartozó eszközök, az alkalmazottak beállítása után létesíthető. Andor barátom, aki tüzeslelkü apostola a tisztviselő érdekeknek, cikket is irt erről és ő az egész közigazgatási kérdést, a modern pragmatikát attól teszi függővé — a Nemzeti Újságban irta — hogy már most alkossuk meg. Helyes pragmatika-alkotással azonban nem lehet a helyzet által adott tisztviselőkérdést elintézni, de nem lehet a helyzet által követelt reformokat sem elintézni. Csak a már létesített uj közigazgatási gépezetet lehet a prag-N matika oltalma alá helyezni. Kiss Menyhért: A vármegyékben a rokonság lesz nélkülözhetetlen! Strausz István- Dehogy lesz. Az a pragmatika mellett is lehet. Kimutattam, hogy a t. pénzügyminister ur a nyugdíjtörvényben biztosított szerzett jogokat hogyan konfiskál el egy ilyen incidenteliter idehozott törvényjavaslat utján. Ez mindig az emberektől függ. Azért olvastam fel Nagy Emil igazságügyminister urnák idevonatkozó megállapítását. Egyetértek azokkal és elsősorban Andor Endre helyettes-államtitkár úrral, . . . Kiss Menyhért: Derék, kiváló ember. Strausz István : ... aki a Nemzeti Újságban cikket irt az újjászervezésről, hogy a rongytörvények, a papirtörvények is arannyá válnak jó tisztviselő kezében, és az aranytörvények is papirronggyá válnak, ha azokat egy rossz, hozzá nem értő, közömbös, elfásult, lomha tisztviselői kar végrehajtására bízzuk. A városokban a szelektálás, a létszámcsökkentés keresztülvitelére nézve nem látom a garanciát. Kájuk van bizva, de nincs intézkedés