Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

évi augusztus 30-ân, csütörtökön. 2% A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. arra, hogy a t. belügyminister ur miképen őrzi ellen a végrehajtást. Én nem bíznám ezt a helyi érdekeltségekre. Ha megengedhető, hogy a vármegyei törvényhatóságoknál egyetlen egyszer a jó ügy érdekében ez a látszólagos sérelem essék az autonómián — ezt meg kellene tenni a városok közigazgatásában is. Á városok közigazgatása sok kivánni valót hagy maga után. Hiszem, hogy erre is megtalálja a módot a belügyminister ur és nagy szolgálatot tenne ennek a nemzetgyűlésnek, különösen az ellenzéknek, ha tájékoztatna bennünket arról, hogyan is állunk a törvényhatósági városok, a rendezett tanácsú városok és a kis- és nagyközségek alkalmazottainak létszámviszonyaival, ha tájékoztatna arról, volt-e módja előzetesen betekinteni abba, miiyen anyaga van ott az alkalmazottaknak, lehet-e ott nagyobb kiválasztással élni a redukciónál és hogy a t. belügyminister urat milyen szempontok fogják vezetni. Bizom benne, hogy a tárgyi szempotokon egyetlen egy esetben sem fogja magát túltenni. Történelmet csinál ebben az országban, ha ezt a kérdést, ezt az ügyet jól intézi el, de örökre elbukik, fel sem támadhat többé a politikai életben, ha ezt a kérdést a politikai befolyás, a helyi érdekeltségek és nem a nép érdekei szem előtt tartásával oldja meg. A népet ki kell békiteni a közigazgatással, mert most, mint már jeleztem, nagy az ellentét közöttük. Ha meg kell fordulniok valamelyik hivatalban ügyes-bajos dolgukban, akkor a családtagok egymás között sorsot húznak, hogy ki menjen el, nem azért, mert talán ütik-verik ott őket, hanem kíméletlenül, ridegen fogadják. Helyeslem a dikaszteriális igazgatási vagy intézkedési rendszer megszüntetését az árvaszékeknél, ha már meg kellett tenni. Nem tartozik ide ennek a javaslatnak a keretébe, de már mindegy, mindennel meg tudok alkudni, csak lássak valami javulást az adminisztráció terén. Hogy régi, elavult rendszer szerint intézték az árvák ügyeit, annak az a folyománya, hogy a mostani gazdasági életben minden árvavagyon jórészt elpusztult. Hegymegi Kiss Pál: Amit a belügyminister ur javasolt, az még rosszabb ! Strausz István: Epen erre akarok egy-két megjegyzést tenni, t. képviselőtársam. Nem helyeslem, mert a felelősség el van sikkasztva. Az illető szakasz első pontja ugyanis azt mondja, hogy ezután az árvaszéki ülnök intézi saját egyéni felelősségére az ügyeket. Szilágyi Lajos: Nem meri majd intézni. Strausz István : A továbbiakban az van, hogy az ügyészt is meg kell kérdezni feltétlenül jogi kérdésekben, és a későbbi rendelkezésekben hozzáteszi, hogy elsősorban az árvaszéki ülnök felelős, és csak nagy jogi sérelmek vagy kár esetén felelős az árvaszéki elnök és az ügyész. Ilyen elasztikus fogalmazvány és szöveg mellett egyik sem lesz felelős. Ennek más szöveget kell adni és a felelősség hozzáférhetőségét, a számadási perjog érvényesítésének lehetőségét kell biztositanunk. Szeretnék még röviden beszélni a tanítók ügyéről. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam hibáztatta, hogy ez a törvényjavaslat a vallás- és közoktatásügyi minister ur részére biztosítani akarja annak lehetőségét, hogy a felekezeti iskoláktól az államsegélyt megvonja. Én más felekezethez tartozom, /; mint Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam. 0 kiemelte az 1848 : XX. törvénycikket, és a reformátusoknak jogát az államsegélyben erre bazirozta. Én katholikus ember vagyok és a hitemet minden téren követem, de ebben a kérdésben — épugy, mint a munkában — összefogok a reformátusokkal. (Helyeslés balfelol.) A felekezeti iskoláktól az államsegélyt megvonni nem lehet, nem vallási, hanem nemzeti szempontból, (ügy van! balfelol) Találunk rá elég példát, hogy mik a felekezeti iskolák. Ha nézzük az elszakított területeket, akkor azt tapasztaljuk, hogy ott nincs más, ami a magyarságot táplálná, csak a felekezeti iskola és az anyának a teje. Most ezt megszüntetni akarni : egyenesen ellentétbe helyezkedés a nemzetnek nagy érdekeivel, (ügy van! balfelöl.) Szabó József : A keresztény nemzeti gondolattal. Strausz István : Én hiszem is, hogy a katholikus főpapok összefogva a reformátusokkal, fel fogják emelni szavukat e törekvés ellen. Vétenénk a nemzet nagy érdekei ellen, ha a felekezeti iskolák közül csak egyet is megszüntetni engednénk. Kiss Menyhért : Kunfi Zsigmond akarta ezt csinálni! (Zaj.) Strausz István : Itt nincs felekezeti kérdés ; minden felekezet elsősorban a nemzeti érzést ápolja a maga iskoláiban. A felszólalók minden oldalról nehezményezték a kultuszminister urnák azt a tervét, hogy a tanítókat ezután a főispánok nevezzék ki. Szabó József: Beviszik az iskolába a politikát! (Zaj.) Strausz István : Megengedem, hogy jó intenciók vezetik a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, de nem mindig ő fog ülni abban a székben, és hamarosan jöhet minister, aki ezen kinevezési jog biztosításával a politika zsoldosává teszi az egész tanítói kart. (ügy van! balfelol.) Ezt már bőven kifejtették előttem felszólalt képviselőtársaim, különösen — ugy tudom — Hegymegi-Eass Pál képviselőtársam, én csak azt akarom hozzátenni, hogy az adminisztráció egyszerűsítésének kitűzött célját sem tudná elérni a minister ur, egyszerűsítésről nincs szó, mert a kinevezéssel nincs elérve az, hogy a tanítók az illetményeiket a rendes időben meg-