Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

294 14 nemzetgyűlés 179. ülése 1923. csökkentésnél a kiválasztás hogyan történjék, milyen szempontokat vegyenek irányadóul. Nem elég az, amit leszegez ez a törvényjavaslat, mert az a kormányzatnak tisztán diszkrecionális jogot nyujt, amikor azt mondja, hogy elsősorban az állam érdeke és azután az elhelyezkedési lehetőség jön szóba. Hogyan ? Én elbocsássam a legkiválóbb tisztviselőimet azért, mert ők elhelyezkedni tudnak? Továbbá a szolgálati idő kérdése is szóba jön. Tapasztalt embereket bocsássak el nagy nyugdíjteherrel, és nem azokat, akiket a legutóbbi 4 vagy 3 esztendő alatt fogadtak fel a szolgálatba? (Ugy van! balfelöl.) Miféle államférfiúi belátás hiányára vall az is, hogy törvénybe akarják iktatni azt az elvet, hogy aki a létszámcsökkentésnél elmenni akar, az elmehet az állam szolgálatából? Ha ez a lehetőség törvénybe iktattatik, lesznek bizonyos szakok egyes ministeriumokban, amelyben egy ember sem marad. A legkiválóbbak mennek el. Azoknak, akik ugy gondolkoztak: »15—20 évi szolgálatom van, nem hagyom ott a hivatalt«, most azt mondják, hogy mehetnek dolgukra nagy nyugdíjjal, kitüntetéssel. Ez nem az adminisztráció kiépítéséhez és megreformálásához vezető ut. Engem a legradikálisabb ós legszigorúbb felfogás vezet, én nem kimélném a két testvért sem, ha nem arra valók, én nem kimélném az apát ós fiút, a férjnek és a feleségnek is el kell mennj, ha nincs hivatofctsága az állami szolgálat betöltésére. Még a rokkanttal is szembehelyezkedem, ha a rokkant ott immel-ámmal dolgozik ; mert ha én kimondom itt, hogy őt nem lehet elküldeni, akkor, mint tudjuk, az emberi gyarlóságnál és gyöngeségnél fogva magának ott külön poziciót fog formálni. Isten adja, hogy ne ugy legyen, de ez a módszer nagyon alkalmas arra, hogy ilyen kiváltságos, külön generáció alakuljon az állami alkalmazottak között. A rokkantaknak más utón és más módon mindent megadok, de az állami életben tabula ras át kívánok az egész vonalon, uj gépezetet, válogatott személyzettel. Igen t. egységespárt, az önök igazságügy ministere szögezte le itt, a nemzetgyűlésen, folyó évi augusztus hó 8-án mondott felszólalásában a következő megállapítást (olvassa) : »Bármi szépet akar valaki az alkotó politika terén létesíteni, a kivitelben beleütközik abba, hogy voltaképen nincsenek emberek, akik ezt helyesen hajtják végre. Ez mutatja azt, hogy nem elég uj törvényt hozni, hanem az egész országot át kell organ izálni.« Ezt aláírom, s ez a vezérszempont vezesse a kormányzatot is a reform, az uj állami gépezet felépítésében. Helyesen mondotta Szilágyi Lajos t. képviselőtársam, hogy ez nem pénzügjd probléma. Mi itt alig tudunk nagyobb megtakarítással élni, mert hiszen akiknek egyszersmindenkorra megszakad minden összeköttetésük az állammal. évi augusztus 90-án, csütörtökön. azoknak részben ellátást, részben végkielégitóst kell adnunk. Ezt intézzék el a trianoni béke szerzői. De nekünk azokkal a tényezőkkel szemben, akik a trianoni békét létrehozták, meg kell mutatnunk, hogy akarjuk az adminisztrációt uj alapokra fektetni, mert ezt várják tőlünk. Ez nem belügyeinkbe való beavatkozás, mert igazat adok nekik abban, hogy az adminisztrációnak uj alapokra való fektetésére irányuló követelésükben nem a rosszakarat szólal meg. A trianoni béke etikáját alkalmazza az igen t. kormányzat ebben a törvényjavaslatban akkor, amikor elveszi a szerzett jogokat a tisztviselőktől és a többi közszolgálati alkalmazottól, amikor az 1912 : LXV. tcikkben biztosított azt a feltételt, hogy ők 5 év alatt megszerezhetik a nyugdíjra való jogot, egyszerűen félrerugja, s amikor a természetbeni ellátást, amely az illetményeknek és a nyugdíjnak kiegészítő része, azoktól, akik 20 évi szolgálat előtt mentek nyugdíjba, el akarja venni és el is veszi. Ez nem jogtalanság, ez embertelenség. Etikai törvényekbe ütközik, és a kormány itt ugyanarra a jogra támaszkodott, amely jogon elvették az entente államok, elrabolták tőlünk gazdasági forrásainkat és országunk területének nagy részét. A bolsevista uralom az összes polgári törvényeket, az egész polgári törvényalkotást és berendezést félrerugta, de nem merte azt megtenni, hogy a bíráktól, vagy más tisztviselőktől egyszerűen elvonja az illetményeket. Továbbképző iskolákat, tanfolyamokat szervezett, hogy beállítsa a termelő munkába. Mi, polgári alapon álló nemzetgyűlés igenis megtesszük azt, hogy régi alaptörvényeket, amelyek vitathatatlanul szerződésjellegüek az állam és a tisztviselő között, egyszerűen félretolunk. Ha az állam nem tud fizetni, sokkal jobb, ha azt mondja, hogy nem vagyok képes fizetni, csődbe megyek-. Perek fognak ebből származni. Én is, más is felelős állásban kiadhattunk az 1912. évi XV. te. alapján okmányokat és ki is adtak, amelyekben biztosították a közszolgálatból kiválók részére a munka- és keresetképtelenség esetére való ellátást. Most ezt a fentartott jogot egyszerűen nullifikálja a törvényjavaslat, ha ugyan joghatállyal nullifikálhatja. Ezt a nép nem kívánja. A magyar nemzetet, a magyar népet tényleg ellentétbe hozták önök a társadalommal, a társadalom minden rétegével. A közszolgálati alkalmazottak ellen a nép körében olyan ellenszenv van, hogy szinte háborúra készülnek ellene. A természetbeni ellátás okozta ezt, amellyel egyenesen propagandát csinálnak a tisztviselők, a közszolgálati alkalmazottak ellen. Én szorgalmaztam itt nyomatékosan a természetbeni járandóság megszüntetését, de még választ se kaptam. A járandóság fentartása nem érdeke az alkalmazottaknak, hanem csak azoknak, akik a természetbeni ellátásnak az ügyét intézik. T, Nemzetgyűlés! (Halljuk! Ralijuk!) A