Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. évi augusztus 30-án, csütörtökön. 293 és egyik zárda versenyez a másikkal gimnáziumának benépesítésében. De ugyanakkor, ha az embernek a fehérneműje megjavítására van szüksége, egész Budapesten nem kap megfelelő leányt, aki ezt a munkát elvégezze. Szabó József; Hát még olyat, aki jól főzni is tud. StrauSZ István': Hány embernek a felesége nem tud főzni, mert nem igy nevelték és ahelyett, hogy munkára szorítanák a szegény lányokat, gimnáziumba járatják. Magamnak is keresnem kell, hogy hova vigyem a lányomat. Gimnáziumba, doktornak neveljem ? Ez az én felfogásommal homlokegyenest ellentétben áll. De az ipariskola annyira zsúfolt, hogy a protekciónak protekcióját kell igénybe venni, hogy oda valaki bejuthasson. Azzal nem törődnek, hogy a lányoknak milyen szerepük van a hivatalban. Azzal sem törődnek, hogy a nép lelkében a hivatalokban alkalmazott leányokkal szemben sok gyanú él és a közigazgatás köréből elsősorban eltávolitandóknak tartja minden társadalmi osztály a nőalkalmazottakat. Ezt a kérdést meg kell oldani a közigazgatás újjáépítésével kapcsolatban. Elvileg nem vagyok a női munkaerők ellen, de ezt a kérdést meg kell tárgyalnunk, el kell döntenünk, nem lehet egyszerűen e felett napirendre térni elhallgatással. (Helyeslés.) A külön szakok tekintetében a pénzügyminister ur azon elvének felállítását teszem bírálat tárgyává, hogy 20%-ot kell leadni. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogyan lehet a számvevőségi szakból 20%-ot leadni, mikor a java, az intelligensebbjei ugy is ott hagyták már a szolgálatot, mert az ezen szakbeli tisztviselőket keresve-keresik és örömmel fogadják mindenütt. Csinált-e a pénzügyminister ur olyan egyszerűsítést, hogy ezek feleslegessé váltak. Egyszerű-e az az úgynevezett egyszerű fizetési rendszer, amelyet behoztak. Hiszen ismét az abc összes betűit felölelik azok a különféle illetmények, amelyek az újból megalkotott fizetési illetmény rendszerben szerepelnek. Hozzá most megint behozták a betegsegélyző járulék fizetését ; behozták, fakultatívvá tették a természetbeni váltság igénybevételét, ami ismét uj meg uj munkát okoz a számvevőségeknek. Most pedig jön a birtokreform. A birtokreform végrehajtásának nyomán fog jönni a járadékfizetés a vagyonváltságföldek után. Ez is ujabb terhe lesz a számvevőségeknek. Ha ezt csakugyan komolyan keresztül vinnék, amit mondom, nem hiszek, akkor a legnagyobb válságnak teszi ki a t. minister ur az adminisztrációt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezen szakmabelieknél nem kell szintén bizonyos százalékot elbocsátani; sőt, nem húszat, sokkal többet. De amint mondtam, az uj közigazgatási gépezetet kell megszerkesztenünk, az uj gépezetet, amelyet ez az uj kis ország kivan, — akkor azután számot vethetünk azzal, hogy 20—30 vagy 40 avagy 50%-ot kell-c elbocsátanunk a közszolgálati alkalmazottak sorából. Ismétlem, nem őszinte, nem komoly megállapítás az, ha odadobunk egy százalékot, és amikor az ember a dolgok mélyére néz, látja, hogy lehetetlenség még az 1% leadása is némely munkakörben a beosztás kuszáltsága miatt. A kezelési szakban ugy áll a dolog, hogy a díjnokokkal együtt a létszám meghaladja a fogalmazói és számvevői szaklétszámát. Ezen a tűrhetetlen helyzeten is csak az uj gépezet segíthet. Mire valók akkor a kopogtató gépek ? Hiszen azért szereztük be azokat, hogy a leírási munkálatokat egyszerűbben és gyorsabban végezhessük el. Mégis folyton szaporítják a kezelési tisztviselők és díjnokok létszámát is. A folytonos szaporítás a tisztviselői karral szemben azt az ellenszenvet növeli, amely már nagy. Csak igy élhetett Várnai Dániel t. képviselőtársam azzal a megállapítással, tegnapi beszédében, hogy a nép ellenségei a legnagyobb számban a tisztviselői karban találhatók. Es ezen megállapítás ellen — sajnos —még a kormányzópárt sem tiltakozhatott. T. Nemzetgyűlés ! A díjnoki rendszerre vissza kell térnem és rá kell mutatnom arra, hogy egyes ministeriumokban az alkalmazottak 52—54%-a díjnok. Ilyen a népjóléti és munkaügyi ministerium ; az igazságügyministeriumban az alkalmazottaknak 25°/o-át teszik ki adíjnokok, a pénzügyministeriumban is hasonlóan és az egész vonalon látjuk, hogy ez az úgynevezett olcsó munkaerő, amely a legdrágább, egyre szaporodik és egyre növeli az állam kiadásait. Nem jut a kormányzat eszébe, hogy segítsen e díjnok-munkaerők felfogadásának rendszerén, amely az orosz cári uralomban fejlődött ki. A díjnok-intézményt meg kell szüntetni. De az elbocsátásukat sem lehet ugy keresztül vinni, hogy kimondották, hogy a szolgálati év — nem mint eddig — félévet, hanem egy évet számit nekik is, amikor azonban elbocsátják őket, akkor mégis fél év után állapítják meg részükre a végkielégítést ugy, hogy az még alamizsnának is kevés. Végigmehettem volna még az egész törvényjavaslaton, de én azt sürgetem, hogy a t. túloldali, kormányt támogató, egységespárt ebben a javaslatban az állami közigazgatás és önkormányzati igazgatás gépezetének megalkotását, felállítását lássa, ezt a javaslatot pedig ne szavazza meg, mert ezzel ellenszenvet vált ki a közvéleményben, a közhangulatban, mert elsősorban — mint már mondottam — nem létszámcsökkentésről van szó. Először meg kell alkotnunk ezt a gépezetet, és akkor beszélhetünk csak létszámleszállitásról. De nem egyszerűsítési kérdések forognak szóban, hanem, ismétlem, egy teremtő munkát végzünk, amelyben az országnak örök életét akarjuk megalapozni. Fontos szerintem az is, hogy a létszáméi*