Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hó 29-én, szerdán. 261 érveléseim helyesek s hogy célunkat csak akkor tudjuk elérni, ha ezen intenció szerint az adminisztráció egyszerűsítését és a szolgálati pragmatikát megvalósítjuk. Ebben a reményben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: Előttem Szilágyi Lajos képviselő ur van feliratkozva. Petrovits György jegyző:' Töröltette magát. Elnök : A képviselő ur lett most felhiva, tehát a képviselő urat illeti a szó. Kivan beszélni a képviselő ur? Nagy Ernő: Nem kívánok. Elnök : A képviselő ur eláll a szótól. Ki a következő szónok? Petrovits György jegyző :] Strausz István ! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovits György jegyző: Szabó József! Szabó József: Nem kívánok szólni. Elnök : Minthogy a képviselő ur nem kivan szólni, töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovits György jegyző: Csik József! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovits György jegyző : Giesswein Sándor : Giesswein Sándor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Minden oldalon teljesen elismerik azt az igazságot, hogy a tisztviselőlétszámot apasztani kell. Az igazi demokrácia barátai nemcsak most jutottak ene a meggyőződésre. Köztudomású volt előttünk, hogy Magyarországon a tisztviselők száma túlnagy, és hogy akárhány ügy csak azért húzódik el, mivel túlságosan nagy a tisztviselők száma. A háború kétségkívül égetővé tette ezt a kérdést s nem odázható el annak szükségszerűsége, hogy a tisztviselői létszámot apasztani kell. Nagy hiba van azonban nemcsak a mostani kormánynál, de nagy hibát követett el . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Giesswein Sándor : ... az egész kormányzati rendszer, amelynek örökségét vette át a mostani kormány, azt t. i., hogy erre a dologra csak most gondolnak. Köztudomású kell hogy legyen mindenki előtt, hogy midőn mi a háborút elvesztettük s midőn a békeszerződések folytán egy csonka Magyarország jött létre, ez a kis ország nem képes arra, hogy azt a tisztviselői kart tartsa fenn, amely a nagy ország számára is — hozzáteszem — talán túlságosan nagy volt. (ügy van! a szélsobaloldalon.) S akkor az lett volna kötelessége a kormányoknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy a túlságos nagy hivatalnoki kar számára megteremtsék a társadalmi elhelyezkedés lehetőségét. Mert, amilyen szükséges egyrészt a hivatalnoki karnak az ország körülményeihez, gazNAPLÓ XVI, dasági viszonylataihoz arányban való apasztása> annyira meg kell gondolni azt is, hogy amennyiben, mint a törvényjavaslat intencióiban benne rejlik, a tisztviselők 20°/o-a elbocsájtatik — bár megengedem, hogy talán még nagyobb percentet is követelne az igazi gazdasági helyzet figyelembevétele — de ha azt vesszük, hogy egy osztálynak ennyi percentje — maradjunk csak a 20 percent mellett — egyidőre kenyérkereset nélkül marad : ez bizonyos megrázkódtatást idéz elő nemcsak magában ezen osztályban, de ez megrázkódtatása az egész társadalmi szervezetnek is. (ügy van! a középen.) Mert én azt tartom, hogy igenis kell, hogy a társadalmi osztályok között szolidaritás legyen. Én mindig éreztem és érzem azt, ha bármely társadalmi osztály, igy, ha a munkásosztály szükséget szenved és minden igazi nemzetfiának, minden társadalmi embernek éreznie kell azt. Azért azt mondom, hogy igenis, megrázkódtatás nélkül ez a dolog nem megy. Az, hogy néhány hónap alatt bizonyos számú ember előtt az egész jövő bizonytalanná válik, az elégedetlenséget szítja s azt mondom, hogy ez bolsevizmus-tenyésztés bizonyos tekintetben. Ha mi odajutottunk, hogy nekünk ezt a lépést meg kell tennünk — mert meg kell tennünk — akkor egy előrelátó kormánynak, amely megfelel annak a francia követelménynek, hogy »gouverner, c'est prévoire«, gondoskodnia kellett volna arról, hogy lassankint, fokozatosan a társadalmi életben neki megfelelő módon elhelyezze ezeket az exisztenciákat, módot nyújtson neki arra, hogy akár ipari, akár más hivatalnoki téren fokozatosan elhelyezést nyerjenek. S ezért sajnálom én azt, hogy csak most jutott az egész törvényjavaslat a törvényhozás elé. Hiszen nekünk és magának a mostani kormánynak is elég időnk lett volna arra, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk, hogy ne csak az utolsó pillanatban, amikor már nem lehet tovább nyújtani az egész dolgot, jöjjön a kormány a törvényhozás elé ezzel a törvényjavaslattal. Sajnálom, hogy a kormány nem iparkodott előzetesen megteremteni azokat a viszonylatokat, amelyek által ez a létszámcsökkentés nem járt volna megrázkódtatással magára a nemzetre nézve. De én még egy veszedelmes dolgot látok abban a módozatban, amint az a törvényjavaslat a törvényhozás elé került. Méltóztassék megengedni, de én a jelen körülmények között nagy aggodalommal viseltetem azon mérték iránt, amellyel meg fogják ítélni azokat, akik megmaradnak és ki fogják választani azokat, akik nem maradnak meg. Nagy aggodalmam van ebben a tekintetben azért, mivel azt látjuk, hogy az egész közéletben tulajdonképen csak a politikai érdemek jönnek tekintetbe. (TJgy van ! a bal- és a szélsobalóldalon.) Nem az, hogy valaki hogyan tölti be hivatalát, nem az, hogy valaki hogyan dolgozik, hanem csak egy dolog 39