Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
262 A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hő 29-én, szerdán. van, ami jutalmazást nyer: a politikai pártérdek szolgálata. ( Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért egy nagy dolog van, amit még előbb meg kellett volna tenni, ez pedig a titkos választások behozatala. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon) Barthos Andor: Sietünk! Giesswein Sándor: Most tudják ellenőrizni minden tisztviselőre vonatkozólag, hogy milyen pártállást foglalt el. Létay Ernő: Nem baj, hiszen mind kormánypárti ! Giesswein Sándor : Én azt kívánom, hogy a köztisztviselő ne legyen politikai ágens, politikai kortes . . . Saly Endre: Janicsár! Giesswein Sándor: ... amint hogy most akárhányszor megtörténik. Barthos Andor: Szellemes! Giesswein Sándor : De viszont igenis azt követelem és azt kívánom, hogy a köztisztviselőnek legszebb polgári joga tiszteletben tartassék és számára a politikai függetlenség megóvassék. Ez a törvényjavaslat pedig arra szolgál, hogy a köztisztviselők fölött folyton ott lebegjen a Damokles-kardja, mert ha ők nem a kormány intencióit követik politikai téren, akkor abba az osztályba kerülnek, amelyre nézve kimondják : Te a feleslegesek közé tartozol, téged ,el fogunk bocsátani. (Mozgás a jobb. oldalon.) Én ebben a köztisztviselők tekinté'yenek mintegy al áásását látom. ( Ugy van I balfelol.) Mert bizony a köztisztviselők egész fizetése nem valami busás, mindamellett azonban úgyszólván megfosztatnak attól, amire minden polgár büszke lehet, amikor azt mondhatja: Én azt a politikát követem, amely a meggyőződésemnek megfelel. A köztisztviselő a jelen körülmények között ezt nem mondhatja, sőt sokszor kénytelen épen az ellenkező irányban dolgozni, kénytelen olyan irányban politikai szolgálatokat teljesíteni, amelyek épen meggyőződése ellen vannak. Ezért tölt el engem aggodalommal ez a törvényjavaslat. A mostani körülmények között, atmidőn azt látjuk, hogy az államhatalom ráfekszik a közéletre s iparkodik elfojtani a politikai meggyőződés nyilvánítását, egy, a tisztviselői létszámapasztást kimondó törvényjavaslat még nagyobb súllyal fog erre az egész osztályra nehezedni és még inkább meg fogja fosztani azt polgári függetlenségének tudatától. Barthos Andor : Választások nincsenek mindig, Giesswein Sándor: Választások mindig lehetnek; az ember sohasem tudja, mikor lesznek; egyes kerületekben lehet, hogy nagyobb mértékben is lesznek. Ugyanezt a politikai tendenciát egészen leplezetlenül megmondja a törvényjavaslat, amidőn a tanitókat a főispán hatósága alá helyezi. (Ás • elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Strausz István : Mit r szól ehhez a főpap ? Giesswein Sándor : És mit szól a kultuszminister, akinek energiáját eléggé tapasztaltuk itt a nemzetgyűlésen? Remélem, hogy ezt az erélyt nemcsak a maga személyében fogja kifejteni. Határozottan felhívom, mutassa meg azt, hogy ugyanazzal az eréllyel fog mindazok ellen fellépni, akik hasonló rágalmazásokban részesitik azokat, akik -nekik nem tetszenek. Igen, a tanítói kart azáltal, hogy a főispán hatásköre alá helyezik, szinte politikai ágenssé teszik. A tanitó ne politizáljon — én is azt követelem, — a tanítónak olyan hivatása van, hogy magát direkte ne ártsa bele a politikába, de az, hogy a tanítói érdemeket aszerint ítéljék meg, hogy valaki a kormányt támogatja-e, vagy pedig más politikai meggyőződése van, a tanitó tekintélyét és hivatásának méltóságát szinte lealacsonyítja. Ez a mostani törvényjavaslat is ugyanabban a hibában szenved,, amit az utóbbi időben már több törvény javaslatnál volt szerencsénk tapasztalni, hogy több másféle dolog is bele van bujtatva. A cím a tisztviselői létszámról szól, azonban más mindenféle is bele van csúsztatva. Megszoktuk ezt az indemnitási törvényeknél, amelyekben szintén egész csomó más dolog rejtőzik az indemnitás cím alatt ; itt is mellékes célok vannak a tapétán. Ebbe a törvényjavaslatba egyszersmind bejutott bizonyos törvényhatóságok megszüntetése, illetőleg máshova való bekebeleztetése. Ha ezt tisztán csak takarékossági szempont indikálná, nem volna ellene semmi kifogásom. Vannak azonban szempontok, ahol nem szabad takarékosságot mutatni, sőt ahol a takarékosság épen pazarlásszámba is mehet. Ne méltóztassék azt vélni, hogy én a helyi politikát hozom ide, amidőn különös tekintettel Mosón vármegyére, kifogásolom a kormány intencióit, amelyek ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve, hogy egy törvényhatóságot úgyszólván megszüntet. Igaz, hogy ez a törvényhatóság megcsonkult, területének csaknem fele és lakosságának is jó harmada elkerült Magyarországtól a békekötések és más tárgyalások értelmében, de én azt hiszem, szinte a Nemzetgyűlés méltóságán alul van, ha most már ezzel leszámol. Még az előző Nemzetgyűlésen többizben szóvá tettem, hogy Mosón megyéből 130— 140 évvel ezelőtt 4 község : An, Hoh, Mannersdorf és Sommerein átkebeleztettek Ausztriába. Ha most egyszerűen belenyugszunk abba, hogy Mosón megye megszűnjék, — igaz, az van a törvényjavaslatban, hogy ideiglenesen átkapcsoltatik Győr és Pozsony vármegyék maradékához — ez mégis megnyugvás, szinte elfogadása a tényeknek. Én mindig ellene voltam a kardcsörtetésnek, pacifista álláspontot foglaltam el és sohasem hittem el azt, amit helytelenítettem is,
