Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

26Ó À nemzetgyűlés 178. ülése 1923. ságot tett arról, hogy a tisztviselői illetményrendezés kérdését a szivén viseli, és máris javaslattal fordult a kormányhoz, hogy vegye fontolóra azt a kérdést, nem lehetne-e a tervezett 20°/o-os emelés helyett a fizetést a drágaság fokozott emelkedésével arányba hozni. Bizunk abban, hogy a kormány mérlegelni fogja ezt a jogos kívánságot s a lehetőséghez képest teljesíteni fogja a tisztviselők kérését. Ha azonban a kormány nem tudja teljesíteni ezt a kérést, akkor is arra kérem innen a tisztviselőket, ne legyenek türelmetlenek, ne beszéljenek olyan hangon a kormánnyal és a kormányzati rendszerrel szemben, mint amilyen hangokat igen gyakran hallottunk. A terrorisztikus hangnak értelme nincs, terror csakis terrort szül. Nagy Ernő: Ez igazi Perlaki György: Ha erőszakkal akarnak kiverekedni valamit, azzal csak erőszakot idéznek fel. Itt meg akarom említeni röviden felfogásomat a sztrájkra vonatkozólag is, amellyel igen gyakran fenyegetőznek ós amelyről itt a múltkor is szó volt. Én a legvégzetesebb dolognak tartom, ha tisztviselő ilyen dologra határozza el magát, mert én ezt megengedhetetlennek, az esküvel össze nem egyeztethetőnek tartom. A tisztviselő esküt tett annak idején, hogy minden körülmények között, a legnehezebb körülmények között is szolgálni fogja hazáját, megengedhetetlennek tartom tehát, ha egyes uszítók, vagy egyes emberek politikai céljaiért a tollat leteszi és nem teljesiti kötelességét. Hiszem és remélem, hogy a tisztviselői kar be fogja látni, hogy a kormány, amint eddig megtette, ezután is meg fogja tenni kötelességét ezen a téren is, és türelemmel fogja a tisztviselői kar tovább is viselni sorsát mindaddig, amig pénzügyi helyzetünket meg nem változtathatjuk, amig pénzügyi helyzetünk javulása következtében a fizetéseket nemcsak hónapról-hónapra állapithatjuk meg — mert a fizetések ilyen módon való megállapítását nem tartom egészséges dolognak — s amikor a fizetéseket újból évi fizetésekben állapithatjuk meg, szóval, amikor már koronánk stabilizálódik és ebben a helyzetben állandóan rendezhető a tisztviselői fizetés is. Hogy mikor lesz ez, erre én mint egyszerű politikus nem válaszolhatok, hiszen erre nézve a legmértékadóbb tényezők sem tudnak kielégítő választ adni. A javaslat részleteire vonatkozólag nagyon szerettem volna még egyes dolgokat megállapítani, még pedig különösen hangsúlyozni kívánom, hogy szerettem volna megállapítani, vagyis felsorakoztatni azt a kategóriát, hogy milyen sorrendben legyenek tulajdonképen a tisztviselők elbocsátva. Elismerem, hogy ez igen nehéz kérdés; elismerem, hogy a kormány kezét ilyen módon megkötni nehéz, mert aztán esetleg épen olyan embereket kell a megállapított rendszer szerint évi augusztus hó 29-én, szerdán. elbocsátani, akikre az országnak feltétlenül szüksége van, akik különböző fontos kérdéseknél nélkülözhetetlenek és akiknek elvesztése az ország érdekéből igazán káros. Epen azért elállottam ettől az eredeti álláspontomtól és a kormányra bizom ezt a kiválogatást. Hiszen, hogy nem ugy fog történni ez a kiválogatás, mint ahogyan a múltban, a Blistára való helyezés alkalmával történt, amikor, sajnos, a protekció igen erősen érvényesült és igen sokan olyanok, akik megérdemelték volna a B-listára való helyezést, nem kerültek oda, mert a protekció újból visszahelyeztette őket eredeti állásukba. Azt hiszem tehát, hogy a kormány most másképen fogja ezt keresztül vinni, okulni fog a multak tapasztalatain, és nem tartom szükségesnek azt, hogy jelenleg megkössük a kezét. Rothenstein Mór: Hiu remények! Szabó József: Mire építi ezt a hitét? Perlaki György : Még egy dologra akarok kitérni. Sokan azt hangoztatják, hogy az elbocsátásoknál elsősorban is a vagyonosabb tisztviselők elbocsátását keli követelni és a vagyonosabb tisztviselőket kell elbocsátani, mivel azok megélhetése biztosítva van. Nagy Ernő: Helyes! Perlaki György: Itt is azt hozom fel, amit már az előbb Emiltettem, hogy talán azok között lesznek a legjobbak, a leghasználhatóbbak. De én erről a helyről felhívást intéznék a vagyonosabb tisztviselőkhöz, arra kérvén őket, legyenek tekintettel a nehezebb viszonyok között élő tisztviselőkre, legyenek tekintettel arra, hogy milyen nagy horderejűk van ezeknek a kérdéseknek és hagyják el önként az állásukat azok, akikre az országnak feltétlenül szüksége nincs. Annak idején, amikor a katonatiszti létszám redukciójáról volt szó, ugyanezt a felhívást intéztem; akkor is hivatkoztam arra a bajtársi érzésre, amely odakünn a bajtársak között keletkezett, akkor is kértem a vagyonosabbakat, hogy ne vegyék ki a szegényebb bajtársak szájából a kenyeret, hanem hagyják el önként állásukat, ha más alkalom kínálkozik. Rothenstein Mór : És mi volt az eredmény ? Perlaki György : Most ugyanezzel a kéréssel fordulok a vagyonosabb tisztviselőkhöz és azt hiszem, hogy ha nem is valamennyinél, de egynéhánynál meghallgatásra találok és önként fogják elhagyni a helyüket s meghagyják a kenyeret a szegényebb sorsú tisztviselőknek. A törvényjavaslatot, — minthogy az tényleg a takarékosság szellemében készült s minthogy "annak a célja az államháztartás helyreállítása, mely mindannyiunk kötelessége is kell, hogy legyen, — részletes tárgyalás alapjául elfogadom és hiszem, hogy a törvényjavaslatot követni fogják azok a rendelkezések, amelyeknek fontosságára beszédem fonalán a kormány figyelmét felhívtam. Hiszem, hogy meggyőztem a kormány jelenlévő képviselőjét arról, hogy állításaim és