Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-177

222 A nemzetgyűlés 177. ülése 1923, évi augusztus hó 28-án, kedden. Fontos azonban egy dolog, amire fel kell hivnom érdeklődő testvéreim figyelmét, nevezetesen az, hogy ne kapkodjunk, ne majmoljunk mást, ne akarjunk mi Anglia szén- és vasbányái nélkül Angliát csinálni Magyarországból. Ne akarjunk mások lenni, mint a magyar barázdák iparosai, és azokban a gyártási ágakban, amelyekhez ez a föld adja a nyersanyagot és útmutatást, legyünk mesterek, legyünk valóban specialisták, hogy mindenben a szuperprimát adjuk és igy verhetetlenek legyünk. Es ha ez igy lesz, csak csináljon autót, tűt, ceruzát, zsebórát Svájc, az osztrák vagy a cseh, mi agráripari termékeink bevételéből ezeket az árucikkeket majd arannyal tudjuk megfizetni. Rothenstein Mór: Elméletben! Szomjas Gusztáv : Miért ? Talán maga csinálja ? Létay Ernő: Ez becsületes fajvédelem! Maday Gyula : Igen kérem a kormányt, vegye kezébe a mezőgazdasági iparnak nagy kérdését, még pedig drákói eréllyel. Kötelezzen minden ezer holdon felüli nagybirtokost önálló mezőgazdasági ipari üzem berendezésére, (Helyeslés jobbfelől) az ennél kisebbeket pedig ilyen mezőgazdasági ipari üzemhez való társulásra. Dénes István : Arra kell kötelezni őket, hogy rendes adót fizessenek! Maday Gyula : Kérem a nagybirtokos mágnásosztályt, értse meg végre az idők szavát és térjen át a kényelmes, önző és extenziv gazdálkodás módszeréről az intenziv gazdálkodás és agráripari tevékenység mezejére. Ha az angol lordok másod- és harmadszülött fiai tudnak iparosokká és kereskedőkké válni, miért nem tudnak a mi mágnásaink és birtokosaink másodés harmadszülött fiai szintén nagykereskedőkké, nagyiparosokká válni. Szomjas Gusztáv : Nem lehet, mert akkor mindjárt panamista lesz ! Ezt csak a zsidóknak szabad! (Derültség.) Nagy Ernő : Nem maga találta ezt ki, ugy súgták ! Szomjas Gusztáv; No, no! Maday Gyula: Igy tudnák magukat könynyen és fényesen kárpótolni a vagyonváltság és az agrárreform kényszere folytán elvesztett területekért is. Az első fiu termeli a kenyeret és a nyersanyagot, a második dolgozza fel ipari áruvá, a harmadik pedig hozza forgalomba és helyezze el a világpiacon. Es ha a nemzet vezetőosztálya igy példát ad erre az egészséges differenciálódásra, akkor a magyar társadalom, a magyar polgárság a jövőben szintén nem fogja lenézni az ipari és a kereskedelmi pályát, és akkor ezzel egyszer s mindenkorra meggyógyítjuk a magyar urhatnámság és a magyar agrárgőg ezeresztendős rákfenéjét. (Taps jobbfelöl.) Nagy Ernő: Szóval gőgösek odaát! Maday Gyula: Azok közé tartozom, akik ezt a feladatot nem a felelőtlen társadalom, hanem a felelős kormány feladatának tekintem, Sajnos, a magyar maradiságnak még mindig szüksége van a kormány tekintélybeli^és hatalmi eszközére, hogy megmozdittassék. Épen ezért végtelenül fontos, hogy a bársonyszékekben ezekben az időkben nagy vonalakban látó providenciális férfiak üljenek, . . . (Felkiáltások jobbfelöl : Ülnek is !) igen, ülnek is, mert ez a munka nem a jelennek szól, hanem a jövőnek, hiszen ennek eredményei a maguk kincses teljességében talán csak egy-két évtized múlva fognak kibontakozni. De a nemzet vezéreinek, a kormánynak igenis látnia kell, hogy mit csináljon, hogy merre induljon, milyen magot vessen, hogy majd a mi gyermekeink, a holnap Magyarországának talán nálunk boldogabb fiai, valóban és helyettünk is arathassanak. Fejtegetéseimnek gyakorlati rezüméje tulajdonképen tanács és kérelem az illetékes faktorokhoz. Ha Isten és az entente kegyeiméből megkapjuk azt a várvavárt külföldi kölcsönt, a^nelyért annyit fáradozik most^ a nemzetnek vezére, a mi ministerelnökünk, (Éljenzés jobbfelöl.) hogy tényleg reális eredményt csikarjon ki az ellenséges indulatok vasfalán keresztül . . . Nagy Ernő : Nem a nemzet vezére ! Ez ellen tiltakozunk! Az egységes párt vezére! Maday Gyula : ... ha ezt a kölcsönt megkapjuk államadósági címletek, hadikölcsön törlesztésére, tisztviselőfizetés, lakásépités céljára és más improduktív beruházásokra annak egyelőre egyetlen frankját ne fordítsuk, hanem áldozzuk azt a maga teljes egészében a mezőgazdasági termelés fokozására ós egy hatalmas agráripari hálózatnak megteremtésére. A hitelező külföld ebben nyugodnék meg a legjobban, mert igy látná befektetett tőkéjét a legjobban biztosítottnak. A mi jövendőnk, a magyar faj jövendője szempontjából pedig ennek két különös jelentősége lenne. Az egyik az, hogy megállítaná végzetes utján a munkanélküliségnek rettenetes, immár talpunk alatt dübörgő szociális katasztrófáját, a másik pedig, hogy az elbocsátandó tisztviselői tábort, ezt a hatalmas intellektuális tőkét, a lerongyolódott országnak ezt a szörnyű fekete uszályát, mint produktiv tényezőt állítaná be a nemzeti termelés szolgálatába. Minthogy tudom és hiszem, hogy a kormányban meg van az érzék ezek iránt a problémák iránt, és minthogy az elbocsátandó tisztviselők sorsának biztosítása okából is ezen a téren cselekedeteket remélek és várok, a törvényjavaslatot fájó, de bizakodó szívvel elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelöl. A szónokot jobb- és baloldalról számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Baross János! Baross János: T. Nemzetgyűlés! A jelen törvényjavaslatnak szerény véleményem szerint két nagyon erős hibája van. Az egyik az, hogy nem gondoskodik komolyan és tervszerűen arról, miképen helyezkedjenek el azok a nagy tisztviselőtömegek, amelyek a törvényjavaslat