Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
A nemzetgyűlés 177, ülése 1923, évi augusztus hó 28-án, hedden. 221 melyben ezeknek a gondolatoknak oly pregnáns kifejezést adott ; ezt hirdette gróf Bethlen István ministerelnök ur is (Éljenzés a jobboldalon.) hódmezővásárhelyi és nyíregyházai beszédében, ezt hirdette Hagy Emil igazságügymínister ur Várkonyban, és egyáltalában ezt hirdeti a közgazdászok egész sora, amióta önálló vámterületté lettünk és függetleníteni tudtuk magunkat Ausztria ipari befolyásától. Igenis a magyar népnek, ha boldogulni akar, ha jövőjét meg akarja menteni, a föld iparosává kell emelkednie, mert bár közhely, elmondom, mert nem lehet elégszer elmondani, hogy igazán szégyen és mérhetetlen nemzetgazdasági kár is, hogy nyersanyagtermelvényeinket még mindig csehek, franciák, osztrákok, németek hurcolják ki az országból, és azokat mint kész gyártmányokat drága pénzen vásároljuk vissza. Miért nem maradhatna ezeknek a készítményeknek a haszna is a magyar gyárosok és magyar munkások zsebében ? A trianoni béke elrabolta bányáinkat, de én vallom, hogy Magyarországon minden major és minden közép- és nagybirtok egy-egy Körmöcbánya. A kormány tudvalevőleg eltiltotta a búza kivitelét azért, hogy malomiparunkat megvédelmezze a külföld malomiparával szemben. Ez nagyon helyes, de kérdem, nem lehetne-e a magyar liszt tekintélyes mennyiségét tarhonya, piskóta, keményítő, keksz, mézeskalács alakjában is kiszállítanunk. Dénes István : És a fogyasztókhoz juttatni ! Maday Gyula : Miért visszük mi ki a nyersbőrt, amikor nyersbőr helyett kész áruként szandált, gépszijat, bugyelárist, retikült, bőr bútort is exportálhatunk ? Minden előfeltétele megvan annak, hogy itt hatalmas tej- és husdolgozó-ipart teremtsünk és hatalmas konkurrenciát csináljunk a Liebig-huskivonatnak, a Maggi-husleveskockának, a külföldi sajtoknak, a prágai sonkának, a kondenzált tejeknek ; minden feltétele megvan annak, hogy igazán komoly méretűvé fejlesszük szalámi, kolbász, húskonzerv, baromfi-konzerv, pástétom-exportunkat ; húsiparunk mellékterményei, a zsiradékok, stb. egy fejlődőképes iparágnak, a szappan- és gyertyagyártásnak képezhetnék alapját. Csak két kereskedelmi feltétel betartása fontos itt, amiről mi mindig megfeledkezünk : az egyik a versenyképes minőség, a másik az ízléses csomagolás. Szomjas Gusztáv : És az üzleti tisztesség! Maday Gyula : A versenyképes minőség alatt értem az üzleti tisztességet is, ami megvan a dán és holland produktumokban, amelyekhez kapcsolatos a bizalom, amelyet csak az áruk jóságával és feltétlenül következetes jó minőségével lehet megszerezni a világpiacon. Szerintem tehát minden előfeltétele megvan annak, hogy ezeket az iparokat itt kiteremtsük, kitermeljük magunkból, csak meg kell ragadnunk az alkalmat arra, hogy ezeket a gondolatokat, ezeket a köztudatban élő felséges ideálokat mielőbb realizáljuk. Méltóztassanak elhinni, hogy az egész magyar jövendő akként alakul, ahogy a mezőgazdasági ipar kérdését megfogjuk. Annakidején Szterényiékiparpártolási politikájuk során tudvalevőleg a nemzetiségi vidékeket, a perifériákat és Budapestet halmozták el támogatásukkal, pénzbeli és gépszubvencióikkal. Én Budapestre több gyárat nem engedélyeznék. Szomjas Gusztáv : Én sem ! Elég már itt a gyár ! (Mozgás.) Maday Gyula : Minden ezután alakítandó gyáripari vállalatot egyenletesen elosztva az ország területén, vidéki városokba telepítenék, hogy ott egy-egy termelési körzet centrumában minden ipari feldolgozásra alkalmas anyagot felszívjanak magukba ezek a gyárak. Ezeknek a gyáraknak munkásserege azután nem jött-ment vándorlegényekből rekrutálódnék, hanem a romlatlan vérű, hazafiasán, magyarul gondolkozó helybeli nép fiaiból. Ennek a munkásságnak a szocializmusa azután nem frivol marxizmus, hanem becsületes, egészséges magyar nemzeti Labour-party lenne. Ez a munkásság nemcsak a numerikus kiegészítő része, hanem húsból, vérből, izomrostból álló eleven darabja lenne ennek a nemzeti társadalomnak, mint az angol munkásság. Dénes István : Igaz, csak a kormány azt is elnyomná ! Nagy Ernő : A munkás most is hazafias . Maday Gyula : Miért mondom el ezeket ? Azért, mert ezen uj vállalatoknak a magyar talajból kisarjadzó eme vállalatoknak és munkásrétegeknek azután szellemi vezetőkre van szükségük, és jobb anyagot erre a célra, mint az elbocsátandó tisztviselő-kontingenst, Diogénes lámpájával sem lehetne találni. Ha ez a tisztviselői tábor igy bekapcsolódna ezen vállalatok irodáiba és a magyar közgazdasági életbe, ezek az emberek nemzeti tehertételből egyszerre nemzeti nyerés égtétellé válnának, ezek az emberek részt vennének a szervezés munkájában, az állás vesztett embernek keserű erőfeszítésével. Nagyon könnyen megtörténhetik, mert hiszen ezzel a maguk jövendőjét is megszervezik, hogy a maguk végkielégítési összegének pár milliócskájával ezekben a vállalatokban maguk is részvényesekké vállnának és igy odakapcsolnák sorsukat örökre ezekhez a vállalatokhoz és a vállalatoknak alapját képező magyar anyaföldhöz. Szomjas Gusztáv: Ez a fajvédelem! Dénes István : Engem Esztergomban le akartak csukni, mert ezeket mondtam. Maday Gyula : Én egyáltalán Magyarországon agrárirányba szeretnék terelni minden ambíciót. Szeretném, ha a magyar feltaláló zsenialitás nem egysinü vasút, kormányozható léghajó és más műszaki mirákulumok tervrajzával ostromolná a szabadalmi hivatalt, hanem ha uj pácolási, konzerválási, kandirozási, sajtkikészitési, huskivonatolási módokkal és eljárásokkal próbálná legyűrni Liebiget, Maggit, Prágát és Emmentalt. A magyar vegyészek egész Waterlooi diadalokat arathatnának igy a világpiacokon a magyar közgazdaság, a közjólét javára és a magyar teremtő géniusz becsületére, (Éljen? és jobb felől)