Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
210 A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. nem is lehet fokozatos. Ennek az elbocsátásnak véglegesen most kell megtörténnie, mert nem függhet állandóan a tisztviselő feje felett a Damokles kardja. Tessék határozottan, lemérni csonka Magyarország igazgatását és tessék a felesleges állásokat megszüntetni. Ha igy megállapítjuk azt, hogy mennyire van szüksége '- csonka Magyarország igazgatásának, azzal méltóztassanak dolgozni, de ebben a kérdésben végleges helyzetet kell teremteni. Első feladat a felesleges állások megszüntetése. Tessék itt kíméletlenül P! járni. Tessék megszüntetni a felesleges ministeri állásokat is, mert ilyenek is vannak. (Ugy van! Vgy van! a Italoldalon!) Tessék megszüntetni a felesleges államtitkári állásokat, tessék megszüntetni az udvartartásnak maradványait és mind azokat a hivatalokat, amelyeknek ma egyáltalában különleges hivatottságuk nincs s amelyeknek teendőit az államigazgatás vagy a közigazgatás rendes kereteiben el lehet intézni. Ebben a tekintetben a javaslat bennünket misztikumban hagy. A 14. § két hivatalról rendelkezik, a kivándorlási hivatalról ós a gyöngyösi kormánybiztosságról. A többi tekintetben csak általános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy majd a kormány tegyen erről jelentést a nemzetgyűlésnek, sőt nagyon is hosszura állapítja meg ebből a szempontból a terminust. Az én nézetem szerint ebben a kérdésben, mely Magyarországnak egyik legnagyobb betegsége, magának a nemzetgyűlésnek kellene a maga bizottságai utján beleavatkoznia és a kormánnyal egyetértőleg véglegesen megállapítania azokat az állásokat és hivatalokat, amelyekre a magyar államnak egyáltalán nincs szüksége. Feltétlenül gondoskodni kell azután az igazgatásnak, az ügyvitelnek egyszerűsítéséről, (Ugy van! balfelöl.) azoknak a bürokratikus túltengéseknek megszüntetéséről, amelyek ugy a kezelésben, mint a fogalmazásban feltétlenül nagy feleslesleget eredményeznek. Baross János : Centralizáció. Gaal Gaston : Elsősorban a korona megjavításáról gondoskodjanak. Ez is összefügg ezzel a kérdéssel. Hegymegi-Kiss Pál : Vannak olyanok, akik a tisztviselői karnak népszerűtlenségét okozzák, az úgynevezett here, dologtalan tisztviselők. Ezekkel szemben módjában van a kormánynak rendes fegyelmi utón szabályszerüleg, kíméletlenül eljárni, A többi tisztviselőknél azonban a fontos kérdés az, hogy kik bocsáttassanak el, és hogy mely szerv bocsássa el őket. Ennek a taglalása előtt vissza kell térnem arra, hogy nagyon helytelen vágányon jár a javaslat akkor, amikor azt mondja, hogy tisztán a közszolgálat érdeke legyen irányadó. A »közszolgálat« érdeke« szavakba mint egy zsákba bele lehet mindenfélét dugdosni ; bele lehet dugdosna a politikát, a protekciót, az évi augusztus hó 27-én, hétfőn. egyes hivatali klikkeknek hatalmaskodásaít (ügy van! half elöl.) A közszolgálat érdeke legyen kizárólagosan irányadó, nem lehet mert hiszen ha ilyen nagy túlfelesleg van, akkor egyik minister ur sem állithatja, hogy ennek a tisztviselői karnak körülbelül egyharmadrésze meg nem felelő. Hiszen mindegyik azt mondja, hogy a tisztviselőket azért kell elbocsátani, mert az állam nem birja őket fizetni. Akkor azonban az elbocsátásnál ne tessék a közszolgálat érdekére hivatkozni, mert ebből a szempontból különbözőképen tudom megállapítani, hogy mely tisztviselőket tartsuk meg és melyeket bocsássuk el. A szempont főkép az lehet, hogy hogyan tud a tisztviselő más pályán megfelelően elhelyezkedni. E tekintetben elsősorban az önkéntes jelentkezése irányadó. Ha azt a szempontot vesszük, hogy más pályákon mely tisztviselőcsoportok tudnak elhelyezkedni, ebből a szempontból megállapíthatunk bizonyos olyan jelenségeket, amelyek az elbocsátó hatóságokra nézve az elbírálásnál irányadók lehetnek. így a forradalmakig visszamenőleg az uj állásokat betöltőket méltóztassék elsősorban elbocsátani. Tessék elsősorban a fiatal tisztviselőket rászorítani a más pályára való átmeneteire. (Ugy van! balfelöl.) Tessék azokat a túlnyomó nagy vagyonnal rendelkező tisztviselőket elbocsátani, akik a megélhetésüket másképen is tudják biztosítani, hiszen azoknak úgyis módjuk van gazdasági és más téren tevékenykedni, (hgy van! balfelöl.) Azután számbajöhetnek még a gyermektelen tisztviselők. De hiszen egy ilyen elbocsátási rendszert nagyon sokféle szempont alapján lehet megoldadni. A fő az, hogy tessék ilyen rendszert megalkotni és ehhez az elbocsátó hatóságnak alkalmazkodni. Ez a szerv, véleményem szerint, ne legyen a kormány, illetőleg ne legyen a kormány olyképen, hogy az elbocsátást teljesen diskrecionárius hatáskörben gyakorolhassa. Ebben a tekintetben hallgattassanak meg az érdekelt tisztviselők s a főnökeik. Tessék ilyen elbocsátási rendszert megállapítani, és tessék jogvédelmet is biztosítani, hogy amennyiben olyan tisztviselőket bocsátanak el, akikre nézve az elbocsátási rendszerben megállapított egyik ok sem forog fenn, azoknak módjukban legyen a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulni. (Helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Minthogy én ebben az első főrészben nem látom azt, hogy a kormány a más pályán való elhelyezkedésről a legkisebb komolysággal is gondoskodott volna; minthogy nem látom, hogy ebben a javaslatban a legelemibb feltétel, az önfelszivásnak lehetősége a most feleslegbe vett alkalmazottakra nézve biztosittassék, ennélfogva ezt a javaslatot a magam részéről nem fogadhatom el. De időelőttinek tartom e javaslat 2. és 3.
