Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
206 A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. évi augusztus hó 27-én, hétfőn. díjalapokra, az államkassza terhére kellett átvenni. A 9. §, amely a legtöbb vitát vonta maga után, kimondja rendelkezésében azt, hogy 1924. évi július hó 1-től kezdve a kedvezményes áru természetbeni ellátásban vagy ahelyett készpénzváltságban nem részesülnek azok a nyugalmazott tisztviselők, akiknek nincs 20 évi szolgálati idejük. Azokról azonban, akiknek a keresetképességük csökkent, mégis gondoskodni kivan ez a törvényjavaslat, midőn kimondotta, hogy amennyiben a tisztiorvos által kiállított bizonyítványban igazoltatik, hogy az illetőknek keresettképességük nincs, a kedvezményes természetbeni ellátás reájuk nézve továbbra is fen m arad. A II. fejezet a szervezeti változtatásokat adja elő. A szervezeti változásoknak itt jönniök kellett szükségkép a megcsonkított ország és annak igazgatása szempontjából, amidőn erre alkalmazni kívánjuk a kormány rendelkezéseit. És itt egyes autonóm hatóságok összekapcsolása tekintetében tartalmaz intézkedéseket ez a törvényjavaslat. így törvényhatóságokat közigazgatásilag összecsatol, egyes községeket beutal törvényhatóságok területébe közigazgatásilag és területileg is. így egy táblázat felsorolja, hogy mely vármegyék és törvényhatóságok lesznek egymással közigazgatásilag összekapcsolva. Itt természetesen a helyi érdekeltségek mind szót emeltek, azonban magasabb országos szempontokból kívánta a bizottság a megoldási módokat megkeresni, és mondhatni, hogy ez nagyjában és egészében sikerült, még a helyi érdekeltek felszólalásának lehető honorálásával is. Ezeknek a szervezeti intézkedéseknek következtében természetesen gondoskodni kellett a közös közigazgatási eljárás alá vett autonóm szervek közös intézményei létesítéséről s ugyanezzel kapcsolatban azok hatáskörének körülírásáról is. Itt természetesen különösen a törvényhatóságok közös közigazgatási bizottságára és választmányaira nézve kellett konkrét intézkedéseket tenni a törvényjavaslatban. Az árvaszékek testületi szervezete tekintetében fontos ujitást tartalmaz a törvényjavaslat. Amint tudjuk, idáig mindig testületileg döntöttek a kérdések érdemében az árvaszékeknél. Ezután ezen javaslat szerint az előadó saját felelősségére intézkedik, természetesen az árvaszéki ügyész és az árvaszéki elnök megfelelő felügyelete, illetve befolyása mellett, ami a magasabb érdekek kielégítése céljából biztosíttatik. Kimondja a törvényjavaslat, hogy megszűnik a kivándorlási biztosi hivatal, miután ennek feladatait a belügyministerium hatáskörében ép olyan jól vagy rosszul meg lehet oldani. Ugyancsak megszűnik a Gyöngyös város építkezésével megbízott kormánybiztosi hivatal és intézmény is. A III. fejezet az önkormányza,ti alkalmazottak létszámának csökkentésére vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Ezekre nézve az autonóm hatóság és a helyi érdekeltségek figyelembevételével, továbbá a demokratikus gondolat leszögezése mellett kellett intézkedni, nem pedig a központi szervek elhatározása alapján. Itt kimondja a javaslat, hogy a főispán és az alispán hallgattassák meg, ezenkívül a vármegye bizottságának kebeléből kiküldött hat tagból álló különbizottság is. Ugyancsak ezeknek a véleménye kérendő ki az egyes tisztviselői állások megszüntetésére és egyes tisztviselők áthelyezésére nézve. A városok, ideszámítva Budapest székesfővárost is, továbbá az állam részéről anyagi támogatásban részesülő más önkormányzati testületek kötelesek az ezen törvényjavaslatban lefektetett elveket saját alkalmazottaikra alkalmazni. A megcsonkított területi városok és községek alkalmazottait a belügyminister vonja szabályszerű elbánás alá. A negyedik fejezet az utolsó fejezet, amely különösen a tanügyi közigazgatás keretébe vágó intézkedéseket tartalmaz. Itt kimondja a törvényjavaslat, hogy a kultuszminister egyes tanintézetek állami segélyezését megszüntetheti abban az esetben, ha a tankötelesek száma — és pedig az utolsó tiz év átlaga alapján kiszámítva — nem ér el egy bizonyos, az egyházközségeknek vagy más iskolafentartóknak meghallgatása után megállapított minimumot. Nem volna célszerű ugyanis egyes csonka vagy pedig elsorvadásra készülő iskolákat is fentartani és azokra nézve az államsegélyt az iskolafentartóknak biztosítani, hiszen a tanügyi közigazgatás terén még igen sok kívánnivaló van. Inkább odafordítja az állam azt a kiadást, mint ezekre az életképteleneknek látszó iskolákra. (Helyeslés.) A tanügyi közigazgatás terén továbbá ugyané fejezet 18. §-ában fontos ujitás van, amidőn a javaslat kimondja, hogy a tanügyi közigazgatás szervezetének végleges rendezéséig az állami és községi óvónőket és elemi népiskolai tanítókat a vallás- és közoktatásügyi minister ur által rendeletileg megállapított elvek szerint a főispán, mint a közigazgatási bizott ság elnöke, fogja kinevezni. És azért van hozzáfűzve, hogy az autonómhatóság hatásköre mintegy fokozottabban domborodjék ki. A közigazgatási bizottságnak ugyanis a felekezeti tanítók megerősítése körül eddig is volt egy joga; ezt most úgyszólván véglegesen kívánta szabályozni a javaslat a közigazgatási bizottság utján, ezekre a községi és állami tanítókra nézve azonban a főispán hatásköre alkalmasnak mutatkozott arra, hogy ezeket a kérdéseket a vármegye hatósága területén belül intézze el. E jogosultság következtében az utalványozási jogot is biztosítani kellett a főispáni hatáskör keretén belül. Platthy György : A bizottság ezen változtatott.
