Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-176

A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. i Szabó Sándor előadó : A 20. § felhatal­mazza a kormányt, hogy az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap kötelékébe tartozó állami tanítók és óvók nyugdíjügyében 1923. október 1-étől kezdődőleg az 1912. évi XLY. te. alap­ján, a nem állami tanítók és óvók nyugdíj­ügyében pedig ugyancsak a fenti időponttól az 1914. évi XXXIV. tcikk határozmányai sze­rint intézkedjék. Amennyiben itt olyan esetek merülnének fel, amelyekben ezektől el kell térni magasabb állami szempontból, felhatalmaztatik a minister, hogy ezekben a kérdésekben ren­deleti utón intézkedjék. A 21. § módot kivan adni a vallás- és közoktatásügyi ministernek, hogy a polgári iskolák, valamint az óvó- és tanitóképzőinté­zetek felügyeletét a királyi tanfelügyelők hatás­köréből teljesen kivonhassa és ezt a felügyeletet már meglévő más tanügyi hatóságokra ruház­hassa át. Itt arra gondol a javaslat, hogy meg­vannak a kerületi polgári iskolai felügyelők, akik utján a minister magasabb tanügyi szempontok­ból ellenőrizni fogja a polgári iskolákat, a tanító­képzőket és az óvónőképzőket. Amidőn a törvényjavaslat a főispán számára uj hatáskört kreál, biztosítani kívánta az ide­vágó szakelőadót; erre nézve kimondja, hogy ezeknek előadója a királyi tanfelügyelő. Ugyancsak itt történik intézkedés arra, hogy ugy az állami, mint a nem állami óvó­nőknek és elemi népiskolai tanítóknak járó illet­ményügyekben tett intézkedések ellen felszólalást biztosit ez a javaslat a közigazgatási bizottság­hoz; ennek határozatai ellen pedig közvetlen panasznak lesz helye a magyar királyi közigaz­gatási bírósághoz, amennyiben olyan kérdés van vitássá téve, amelyet az érvényben lévő egyéb törvények a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalnak. Azért kellett igy intézkedni itt a mi­nister kiiktatásával, — a vallás- és közoktatás­ügyi minister közbevető határozási jogát ez a törvényjavaslat megszüntette — hogy a végérvé­nyes határozat elérésének útját ezáltal is egy­szerűsítsük és a munkát kevesbítsük; közvet­lenül és végső fokon ez bírálja felül az ügyeket a főispánnak a 19. §-hoz tett megjegyzéseimben említett intézkedései ellen felmerülő jogorvosla­tok tekintetében, amennyiben államsegélyekkel kapcsolatos ügyekről van szó. A vallás- és közoktatásügyi ministerium kebelében alkalmazott tisztviselőkre nézve uj minősítő pontot kíván statuálni ez a javaslat, nevezetesen kimondja, hogy az 1883. évi I. tc­ben foglalt feltételeken felül a kultuszminister megállapíthatja, hogy az ott alkalmazásba ke­rülő tisztviselők bizonyos tantárgyakat legyenek kötelesek hallgatni az egyetemen és amidőn a fogalmazói karba való felvételnek ezt a krité­riumát, mint előfeltételt megszabja, hozzáteszi, hogy a véglegesítést pedig bizonyos szakvizsga letételéhez kötheti a minister. Ez kívánatos uj rendelkezós s mert ezáltal a minister azt akarja | hn augusztus hó 27-én, hétfőn. 207 elérni, hogy sekkal szakavatottabb tisztviselőket nyerhessen, akik direkt a kultuszministerium kebelében előforduló ügyek vitelére már előkép­zettségüknél fogva is alkalmasabbak lesznek. A 23, § a törvény életbeléptetésével kap­csolatos zárórendelkezéseket tartalmazza. Intéz­kedni kellett itt arra nézve, hogy amidőn az elbocsátandó közszolgálati alkalmazottak meg­szűnnek az állam javadalmazásában állani és amidőn a polgári, a gazdasági életben elhelye­zést kívánnak keresni, legyen egy olyan intéz­mény, amely nekik [ezt meg fogja könnyíteni. Epen ezért kimondja a javaslat, hogy támoga­tás nyújtása szempontjából az állam megfelelő közvetítő irodát vagy más intézményt fog fel­állítani. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezekben kíván­tam röviden és tömör stílusban ismertetni ezt a napirenden levő fontos javaslatot. Az a gon­dolat, amely itt a kormányt vezette, annak megvalósítását célozza, hogy a hajléktalanná váló és azoktól az apró, de mégis szükséges segítségektől megfosztott alkalmazottak, amely segítségek rájuk nézve talán csak alig-alig biz­tosították a létfentartás lehetőségét, az állami magasabb érclek szem előtt tartásával legyenek utjokra bocsátva, és amikor az állam szolgála­tából elmennek, mégis kapjanak valami, habár csekély útravalót, amely alkalmaztatásuk meg­szűnése után legalább az első időben biztosítja nekik a hajlékot és a száraz kenyeret. Az az intenció, amely a kormányt vezette, kettős : az egyik a humánus felfogás, amelynél fogva al­kalmazottait mégis valamennyire alátámasztani kívánja, a másik pedig az a szigorú fiskális, állampénzügyi szempontból kiinduló intézkedést indokoló felfogás, amely azt mondja, hogy az államgazdasági érdekek lehetőleg szem előtt tartassanak. A bizottság meghányta-vetette a különböző érdekeltségek felfogását és olyan ja­vaslatot kívánt a t. Nemzetgyűlés elé terjesz­teni, amely a lehetőség szerint kielégíti a helyi érdekeket, a közalkalmazottak érdekeit, de amellett az állam érdekeit is. Ezek után va­gyok bátor ezt a törvényjavaslatot mély tiszte­lettel a Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlani. (Helyeslés és taps a jobbóldalon.) Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A mai ülés időtartamának beosztása lehetetlenné teszi számomra, hogy ezzel a törvény-tömkeleggel, mely ebbe a törvényjavaslatba bele van szorítva, komolyan foglalkozhassam. Tisztán csak a főbb kérdésekre térek majd rá, azzal a résszel pedig, amely az önkormányzati igazgatásra vonatkozik, a javaslat részletes tárgyalása során próbálok majd foglalkozni. Szomorú időkben szomorú kötelességet tel­jesít a Nemzetgyűlés, amidőn a tisztviselői lét­számcsökkentést tárgyalja. A tisztviselői fölös­leg csonka Magyarország testében olyan betegség,

Next

/
Thumbnails
Contents