Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

A '--nemzetgyűlés 170. illése 1923. iparos, Tagy kereskedő — a jelen esetben a gabona- és élelmiszerkereskedőt, ismét állami kezelés alá akarja vonni. A javaslat ezt mondja (olvassa): »Felhatalmaztatik a ministerium, bogy ugy a gabonanemüek, mint az élelmezéssel kapcsolatban lévő egyéb cikkek iparszerii feldolgozásával, tárolásával vagy forgalombahozatalával foglalkozó üzemek birtokosait készletük bejelentésére és arra is kötelezhesse, bogy üzemüket a ministerium által megjelölt módon folytassák.« Ha bekövetkezik az, hogy ezentúl minden gabona- és élelmi szerkereskedő csak azon a módon gazdálkodhatik és kereskedhetik, amint neki ezt a ministerium előírja, akkor inkább a koporsóba fekszem, mintsem ezeket az időket újból megérjem. Ha eddig szükségem volt valamire, elmentem a kereskedőhöz s azt mondtam, kell egy vagon kukorica, mi az ára. Megkaptam, kifizettem, elhozattam, rendben volt a dolog. Ha azonban nekem ezentúl — nem tudom, melyik ministerium lesz az a szerencsés, amely felhatalmaztatik, gondolom, a pénzügyministerium — Kállay Tibor pénzügymínister : Dehogy, a közélelmezési ministerium ! Gaal Gaston : , . . ha ezentúl nekem a ministeriumhoz kell mennem és visszaidéznem azokat az időket, amelyeket a háború alatt éltünk át, amikor rengeteg vesződsége voit az embernek, amig 20 métermázsa korpához hozzájuthatott, akkor ón erre azt mondom, hogy én ezeket az időket visszaidézni semmilyen formában hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igazságos mértékkel mérek mindenkinek. Amikor azt követelem, hogy tegyék szabaddá a mezőgazdaságot, engedjék dolgozni, hogy tudjon adót fizetni (Helyeslés a baloldalon), ugyanezt az igazságot kivánom az összes produktiv ágaknak, az iparnak és a kereskedelemnek egyaránt. Teljes lehetetlenség az, hogy legyenek első- és másodrendű foglalkozási ágak, hogy az egyik szabadon dolgozhassák, a másik pedig csak állami strangulációk alatt bonyolithassa le üzletét. Arról nem is beszélek, hogy a javaslatban olyan felhatalmazás is van, hogy a kereskedő, az iparos helyiségeit a ministerium szabadon elrekvirálhatja, azokkal szabadon rendelkezhetik. Pikler Emil : Miért van akkor Kun Béla Moszkvában? Ezért a pénzért itt lehetne! Gaal Gaston : Ilyen intézkedéseket csak a háborús felhatalmazási törvény engedett meg háború esetére, sőt akkor is csak nagyon-nagyon körülírva, nagyon-nagyon sok biztositék-ka-1 ellátva. Ahhoz azonban, hogy békeidőben, amikor állítólag a konszolidáció utján vagyunk, amikor ez az ország büszkén állhat a külföld elé azzal, hogy ime, mi már itt mindent rendbehoztunk... Szomjas Gusztáv: Ugy is van! Gaal Gaston: ...a háborús gazdálkodásból kievickéltünk és így méltók vagyunk arra, hogy évi augusztus 9~ên, csütörtökön 1-1 a külföld bizalma kölcsön alakjában felénk forduljon, mondom, hogy ilyen időkben a foglalkozási ágak bármelyikét állami strangulativ alá vessük: ahhoz én a magam szavazatával hozzájárulni soha nem fogok. (Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Fel kell hivnom még a t. Nemzetgyűlés figyelmét a 10. §-ra, mely az erdőtörvényre vonatkozik. Fern is nagyon régen volt, mikor itt azt a nagy vitát folytattuk az erdőtörvény megalkotásánál, ahol fölöslegesen és szükség nélkül, meg nem levő erdők adminisztrálására állítottunk be egy őrületes apparátust, hivatalt, amelyet természetesen fizetni kell a mostani felemelt fizetések mellett, amelyek nagyon természetesen végeredményben teherként megint a gazda vállára esnek, mert hiszen csak a földbirtok adózik ezeknek az uraknak fizetésére és ezeknek az intézményeknek fentartására. Akkor azzal érvelt a minister ur velem szemben, hogy ez nem jelent az országra több kiadást, az ország gazdaközönsógére több megterhelést. Idézni tudnám a t. minister urnák nem egy kijelentésót, amellyel velem szemben érvelt. Alig múlt el azóta két hónap s most itt van a 10. §., amelyben felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy az 1898. évi XIX. te. 2, §-ában felsorolt erdők és kopár területek birtokosai által az államnak kezelési költség címén törvényhatóságonként fizetendő évi átalány összegét a törvényben előirt rendelkezéstől eltórőleg évről-évre állapítsa meg. Még csak az a biztosíték sincs benn. amely a mezőgazdasági kamaráknál legalább meg volt, hogy fix öszszegben van megállapítva, hogy mekkora lehet ez a megterheltetés. Ugy látszik Kaánéknak ennél messzebbmenő felhatalmazásra volt szükségük. Ez egy olyan korlátlan felhatalmazás, amelynek alapján olyan adót vethet ki, amilyen,a t. földmivelésügyi minister urnák jól esik. És miután ebben a tekintetben sohasem a földmivelésügyi minister az, aki intézkedik, hanem mindig az az ügyosztály, amely a maga szükségletét kiszámítja s a minister urat különféle érvekkel fogja meggyőzni, hogy máskép pedig összeomlik az egész erdészeti igazgatás, a magyar erdőgazdaközönség ki lesz szolgáltatva az erdőügyosztály olyan önkényének, s ez olyan adót vethet ki rá ennek a szakasznak alapján kezelési költség címén, amilyen neki tetszik. Ilyen .felhatalmazáshoz hozzájárulni részemről nem tudok, és épen azért, mivel ebben a törvényjavaslatban ez a négy súlyos szakasz foglaltatik, amelyek közül egyet se tudok elfogadni, dacára annak, hogy a többi szakasz egyikével-másikával részben egyetértek: kénytelen vagyok a magam részéről ezzel a törvényjavaslattal minden közösséget megtagadni, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az ebben foglalt rendelkezésekért a felelősséget részemről nemcsak nem vállalom, hanem megosztani sem kivánom, és így a törvényjavaslatot általánosságban sem Jo-