Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

Í4 A nemzetgyűlés 170. illése 1923. gadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Mielőtt azonban leülnék, méltóztassék megengedni, hogy felvessek egy kérdést, amely szorosan összefügg Magyarország pénzügyi helyzetével, miután ahhoz, hogy ez az ország konszolidálódhassék, magától értetődik, hogy a legmesszebbmenő takarékosságra van szükség. Eo a takarékosság elvével sehogy sem tudom összeegyeztetni azt, hogyha könnyelműen, ok nélkül, anélkül, hogy abból a nemzet egyetemére hárulna valamilyen haszon, ennek a nemzetnek vagyonát bármelyik ága a nemzeti közigazgatásnak vagy törvényhozásnak pazarolja. Én tegnap azt hallottam, hogy az interparlamentáris konferenciára kimenő 50 képviselő ur útiköltségeit, t. i. vasúti költségeit a nemzetgyűlés budgetje fedezi. En őszintén bevallom, hogy ezt elhinni nem akarom, nem akarom több okból sem. Először teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy képviselő urak magánkedvtelésből tett utazási költségeit — ha csak a vasúti költséget is — az állam viselje. Ami pedig a másik részt illeti, hogy a nemzetgyűlés budgetje terhére vétessék fel ez az összeg, nem tudom, hogy ez törvényes formák betartásával történt-e, e tekintetben nem vagyok informálva. Miután egyetlenegy bizottságnak sem vagyok tagja, nem tudom, hogy kik, hol és mikor tárgyalták ezt a kérdést, s ki adott felhatalmazást arra, hogy a nemzetgyűlés budgetje ilyen természetű kiadásokkal megterheltessék. Tudomásom szerint ahhoz csak a közgazdasági bizottságnak volna joga, hogy a nemzetgyűlés budgetjébe ezt utólag beállítsa ; tudomásom szerint nem is szokott az ilyen dolog megtörténni máskép, mint a pénzügyminister úrral való előzetes megállapodás alapján, mert hiszen végeredményében a pénzt a pénzügyminister adja és ez a kiadás cirka 12 és fél millió koronát jelent. Nem emlékszem rá, hogy a gazdasági bizottság jelentése, amelyben ez az összeg pótlólag felvétetik a Ház budgetjébe, a Ház elé került volna, nem emlékszem arra, — lehet, hogy tudtomon kivül megtörtént, —• hogy a gazdasági bizottság ilyen jelentését a nemzetgyűlés tárgyalta és ebben az értelemben tudomásul vette volna. Ha nincs meg rá a törvényes alap, amely minden ilyen természetű kiadáshoz feltétlenül szükséges, a magam részéről nem tehetek egyebet, mint hogy a legtiszteletteljesebben, de a leghatározottabban óvást emeljek az ellen, hogy Magyarország pénzéből akkor, amikor összeroskadás alatt állanak az adófizetők, képviselő urak magánkedvtelései részére egyetlen fillért vagy krajcárt is az ország pénzéből bárki is kiutaljon. A törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Várnai Dániel : Nem illik ilyesmit elfogadni ! Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. évi augusztus 9-én, csütörtökön Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur most elhangzott beszédjének csupán a legutolsó részében foglaltakra reflektáljak. Nevezetesen, ami az interparlamentáris unión való részvétel költségeit illeti, e tekintetben a helyzet ugy áll, hogy nem képviselők magánkedvteléseiről, hanem arról van szó, hogy a képviselők egy része, az interparlamentáris csoport tagjai résztvegyenek egy nemzetközi összejövetelen és tárgyaláson, ami mindenesetre az egész ország érdeke és ami mindenesetre államérdeket képez. (Ugy van! jobb felől.) Ennek az útnak és ennek a kimenetelnek megkönnyítése érdekében gondolta a Ház és a kormány azt, hogy azoknak a képviselő uraknak, akik ezen az utón résztvesznek, az oda- és visszautazás költségeit a maga terhére elvállalja. Kiss Menyhért : Tessék mindenkinek a saját pénzén menni! Gaal Gaston : Akinek nincs pénze, az ne utazzék! (Zaj.) Elnök (csenget) l Csendet kérek ! Kállay Tibor pénzügyminister: Ez a kérdés letárgyaltatott az illetékes bizottságban... Gaal Gaston : Jelentós nincs róla ! Kállay Tibor pénzüyyminister :... és tudomásom szerint a Házban is tárgyaltatott és a Ház is hozzájárult ehhez az intézkedéshez. Ennélfogva itt már egy elintézett, a Ház részéről elhatározott kiadásról van szó. Pikler Emil : Nem volna elég, ha 20 képviviselő menne ki? Nem kell 50 képviselőnek kimenni ! Kállay Tibor pénzügyminister: Mindenesetre pedig egy olyan kiadásról van szó, amely nézetem szerint épen ezekre a nemzetközi viszonyokra tekintettel, indokolható volt. Ami a kiutazó képviselő urak számát illeti, e tekintetben megjegyzem, hogy nagyon nehéz disztinkciót alkalmazni és azt mondani, hogy csak egy vagy két képviselő részére téríttetnék meg az útiköltség, azoknak, akiknek ott speciális szereplésük és felszólalásuk van. Azt hiszem, hogy e tekintetben a tárgyalások még véglegesen befejezve, illetve az egész ügy végleg rendezve a Ház elnöksége részéről nincs, azonban azt képzelem, hogy nagyon nehéz volna e tekintetben olyan disztinkciókat alkalmazni, hogy csak a vagyontalan képviselők, vagy csak egyes képviselők részére tegyük ezt az intézkedést, mert hisz ez olyan nem kívánatos különbözőségek felállítására vezetne, amelyet el kell kerülni. Csupán ezeket voltam bátor a kormányzat részéről felvilágositáskép elmondani. (Gaal Gaston szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? ' Gaal Gaston: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök: Tessék!