Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-176

,Á nemzetgyűlés 17Ű. ülése Í9.23. sét nem lehetett kikapcsolni az előbbi kérdések rendezéséből. Mielőtt a megegyezés tárgyalására rátérnék, szükségesnek tartom a délivasutnak Ausztriához és Magyarországhoz való jogviszonyát és pénzügyi helyzetét néhány szóval ismertetni. (Halljuk !) A Déli Yasut Társaság tulajdonképen több engedélyes társaság egyesítéséből keletkezett vasúttársaság. Nevezetesen 1856 március 14-ikén az osztrák kormány eladta egy konzorciumnak a régi lombard-veneziai vonalakat 100 milló osztrák líráért, többek között azon kikötés mellett, hogy az engedélyidő tartamára a vasút jövedelmezőségéért 5'25% kamatgaranciát vállalt. Röviddel később, 1856 október 8-ikán a régi Déli Yasut magyarországi vonalaira kapott egy másik társaság hasonló koncessziót. Néhány nappal később, ugyanezen év október 24-ikén a karintiai vonalakra kapott egy harmadik társaság ugyancsak hasonló feltételek mellett koncessziót, A lombard-velencei engedélyesekből alakult társaság 1858-ban tárgyalásokat kezdett az osztrák kormánnyal egyrészt ezen különálló engedélyes vonalak egyesítése, másrészt a becs ^-trieszti vonal megvásárlása ügyében és e tárgyalások eredménye volt az 1858 szeptember 23-ikán Bécsben felvett jegyzőkönyv, melyben egyrészt az osztrák állam eladta 100 millió osztrák forintért a becs—velencei vasutvonalat, másrészt pedig e jegyzőkönyv 27. §-a kimondja, — és ez bír reánk nézve nagyobb jelentőséggel —- hogy ezek az egyesitett vasutvonalak elválaszthatatlan egységet képeznek, A konceszszió időtartama még 45 év, amennyiben az 1968. év végéig terjed. A koncesszió-okmányban, illetőleg ebben a jegyzőkönyvben a megváltás tekintetében is van intézkedés, amennyiben kimondja ez a jegyzőkönyv, hogy az államoknak jogukban áll a vasúttársasággal szemben a megváltást gyakorolni, még pedig az utolsó hét esztendőből kihagyva a két legkedvezőtlenebb esztendőt, tehát az öt jobb esztendő átlagjövedelme alapján állapittatik meg a megváltási összeg. Ezt azért voltam bátor előrebocsátani, mert később, a megegyezés ismertetésénél bátor leszek még erre röviden allucfálni. A régi déli vasúti vonalak közül időközben egyesek kihasittattak, illetőleg a lombardvelencei háború után, amidőn a lombard-vasutak olasz impérium alá kerültek, ezeket a vonalakat az 1875. november 17-én Bázelben megkötött szerződés értelmében eladtuk Olaszországnak. A vételárat Olaszország részint állampapírokból fizette ki, részint kötelezte magát az engedélyidő végéig évi járadék fizetésére, nevezetesen 1854. év végéig kereken évi 29 és félmillió, 1855. elejétől 1868. év végéig pedig kereken 13 és 3

/é millió aranyfrank járadék fizetésére. Ez az u. n. olasz annuitás, amelyre évi augusztus hő 27-én, hét fan. Í99 bátor leszek későbbi előterjesztéseim kapcsán újból rátérni. Ezenkívül a magyar államvasutak hálózatának kiépítésekor 1880 március 10-ón megváltotta a magyar állam a zágráb—károlyvárosi vonalat, amelyért évi 240.000 osztrák aranyforint évjáradékot fizetett. A megmaradt vonalak, valamint az időközben kiépült helyi érdekű vonalak hosszúsága 2234 kilométert tett ki, amelynek körülbelül Vs-ad része esett Magyarországra és 2

/s-a Ausztriára. A Déli Yasut a koncessziós okiratban biztosított kamatgaranciát nem vette igénybe a háborúig, aminek oka egyrészt az volt, hogy az első időben a vasút kellőképen jövedelmezett ; későbbi időben ugyan a vasút pénzügyi helyzete annyira rosszabbodott, hogy a társaság már osztalékot sem volt képes fizetni, az időközben kitört háború, és a háború folytán beállott rendkívüli viszonyok azonban a Déli Yasut pénzügyi kérdésének szanálását elodázták. A forradalom kitörésekor, az összeomlás után a Déli Yasut pénzügyi helyzete még sivárabb képet mutatott, amennyiben a vasút üzemét csakis jelentékeny állami előlegek segítségével tudta továbbra fentartani és súlyosbította a helyzetet kétségtelenül az a körülmény is, hogy az olaszok az évi járadékot 1915-től, vagyis amióta ők is beléptek a háborúba, nem fizették. Ausztria és Magyarország feldarabolása következtében a Déli Yasut négy állam területére esett szét, illetőleg, ha Fiumét külön számítjuk, akkor ezt tekintetbe véve, öt állam területére esett szét. A körülbelül 700 kilométeres magyar részből megmaradt nekünk 563 kilométer, tehát az egész vonalnak mintegy a negyedrésze. A Déli Yasut szanálása tehát égető szükséget mutatván, a kérdések ideiglenes rendezése végett 1921-ben összeültek az érdekelt államok képviselői, és 1921 február havában egy ideiglenes megállapodást, egy u. n. régime provisiore-t, létesítettek, amely leginkább csak a vasút üzemének további zavartalan fentartására vonatkozólag tartalmazott intézkedéseket és a pénzügyi kérdések rendezését nyitvahagyta. A végleges rendezés iránt, tekintettel a békeszerződés 304. §-ában foglalt rendelkezésre, a lépéseket az olasz kormány már 1922. év tavaszán megindította és az érdekelt államok képviselői múlt év nyarán össze • is ültek és akkor derült ki, hogy a vasúttársaságnak műszaki és igazgatási újjászervezése csak ugy lehetséges, ha egyidejűleg az összes pénzügyi kérdések is rendeztetnek. A kezdeményezés az olaszok részén volt. A magyar álláspont ugyanaz volt, mint a háború előtt is, amidőn a magyar kormányok a Déli Yasut államosítását illetőleg mindenkor azt az álláspontot foglalták el, hogy a Déli Yasut államosítását lehetőleg mellőzni kell, mert Magyarország nemzetközi viszonylataiban fontos gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezeken a vasútvonalakon keresztül egy-