Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

10 A nemzetgyűlés 170, ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. menyemet bátor vagyok reális adatokkal alátámasztani. (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Magyarországnak csak mezőgazdasági terményekben való mai feleslegét — azt biszem — nem becsülöm valami túlságosan optimisztikusan, amikor öt millió métermázsa buzaértékre értékelem. Ez természetesen nem mind búza, mert Íriszen ebben igen sok más : élőállat, állati termék stb. is foglaltatik, de az egészet együtt reális számítással öt millió métermázsa búza értékre értékelhetem. Ha ezt csak 60.000 koronájával számítom, holott a külföldön nem 60.000 koronáért lehet elhelyezni, hanem épen a duplájáért, sőt még azonfelül is, — akkor is 300 milliárd olyan feleslege van az országnak, amelyet az itteni lakosság élelmezésének legkisebb veszélyeztetése nélkül kivihetünk. Már most — koronajavitás szempontjából —• csak az a kérdés mélyen t. minister ur — mert ez dönti el a kérdést, — hogy mikor viszem ki és hogyan viszem ki ? Magyarországnak egész eddigi kiviteli politikája, —• amelyet burokból intéztek bemohosodott fejű bürokraták, akiknek annyi kereskedelmi érzékük sem volt, mint az utolsó harangozónak, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) —• egész kiviteli politikánk eddig teljes csődöt mondott és soha sem volt ebből az országnak egy szikrányi előnye sem. Most ahelyett, hogy okultunk volna ennek a tiz esztendőnek rettenetes tanulságain, megint mi történt? Amikor óbuzában körülbelül két millió métermázsa feleslegünk volt — legalább volt ezelőtt egy hónappal, hogy most van-e, azt nem tudom, —akkor összeült a bölcs tanács. Tanácskoztak és ankéteztek heteken keresztül, hogy hogyan legyen szabad ezt a menynyiséget kivinni, buzában-e vagy lisztben? Már most azt kérdezem, hogyha én megszorult adós vagyok, mint ahogy Magyarország megszorult adós, vagy ha ne m is adós, de megszorult ország, aki szükséggel küzd, vájjon nem kell-e megragadnom minden alkalmat, hogy azt a feleslegemet, amelyért ellenértéket kaphatok, a legkönnyebben elhelyezzem? Kikeli hát választani vájjon épen a legnehezebben elérhető kiviteli módozatokat ? Méltóztatik tudni, —nem kell, hogy én világosítsam fel a minister urat — hogy Csehországnak és Ausztriának van annyi esze, hogy a saját malomiparát védi a magyar malomiparral szemben, de a magyar búzát szivesén, minden további nélkül beengedte volna, a magyar búzát szivesen fogadta volna, (Ugy van ! balfelől.) A magyar liszttel szemben Csehszlovákia amerikai liszttel védekezhetik. Inkább Amerikából drágábban ereszti be a lisztet Csehországba, mert a drágább amerikai liszttel szemben a cseh malmok még mindig versenyképesek, de a magyar liszttel szemben olyan vámtételt állit fel, amely mellett a magyar liszt Csehországba egyáltalán nem vihető ki. Amikor ez a helyzet, amikor két millió métermázsa ó-buzát vihettem volna ki a külföldre két hét alatt és szerezhetnénk ezzel vagy külföldi fizetéseszközt vagy ami ennél még sokkal előnyösebb és jobb ; ha ahhoz kötjük a kivitelt, hogy ami feleslegünk van, azt nem szabad másképen kivinni a külföldre, mint koronáért vagy korona követelésért, —azt kérdezem két hét alatt nem hajtottuk volna-e fel a magyar koronát 0.6-ra? (Igaz/ Ugy van ! jobbfelol.) Abban a pillanatban, amikor a koronát Mnt keresik, amikor csak koronáért lehet tőlünk — nekik nélkülözhetetlen — mezőgazdasági terméket vásárolni ; abban a percben, amikor vagy effektiv koronát vagy korona követelést keres a külföld, a bizalom automatice áll helyre a korona iránt és a korona erősen emelkedni fog. Tudom azt, hogy bizonyos vonatkozásban ennek is vannak hátrányai. De azzal az óriási előnynyel szemben, amelyet a korona ilyen utón való feljavítása jelent, amikor nem mesterséges eszközökkel, nem a zürichi tőzsdén csinált tőzsdemanőverekkel, hanem effektiv termékekkel, tehát effektiv értékekkel tudom a korona értékét felhajtani, óriási a különbség s ennek egészen más a hatása, mint a börzei manővernek ; mert a börzei manőver véget ér abban a percben, amikor a devizám itthon elfogyott, de az a bizalom, amelyet azáltal ébresztek fel a külföldben, ha a külföldnek az én koronámért effektiv értékeket, mezőgazdasági vagy egyéb terméket adhatok, ez a bizalom máról holnapra nem omlik össze, nem olyan, mint a börzei manőver hólyaga, amely összeesik abban a percben, amikor a tűt beleszúrom. Azt kérdezem a minister úrtól, hogyha mi magunk nem becsüljük meg a magyar koronát, (Ugy van! balfelől.) ha a magyar kormány megengedi azt, hogy idegen valutáért legyen szabad eladni azt, ami ennek az országnak effektiv kiviteli értéke, akkor várhatjuk-e vájjon a külföldtől, hogy az becsülje többre a koronánkat, mint ahogy magunk becsüljük? (Ugy van ! balfelől. Zaj.) Azután még egy óriási hátránya van ennek a helyzetnek. Az, hogy most, amikor a kereskedő vagy gyáros kivisz valamit külföldre és szabad azt devizáért eladnia, tetemes nyereségre tesz szert, feltéve, hogy nem kell beszolgáltatnia a devL^t a devizaközpontba ; de még ha be is kell szolgáltatnia, ez a beszolgáltatott devizamennyiség csak egy hányadát jelenti a vételárnak, mert az exporteur az árut mindig drágábban értékesiti külföldön, mint amennyi devizát beszolgáltat. Ezt, azt hiszem, a bank- és pénzügyi manőverekben jártas emberek előtt nem kell nagyon sokáig explikálnom. Minden exporteur sokkal kevesebb árut vall be a devizaközpont részére, mint amennyiért külföldön az árut effektive eladja. Azt kérdezem, hogy ha a magyar kormány csak azt engedné meg, hogy csak koronáért vagy koronakövetelésért legyen szabad kivinni Magyarországból árut, bekövetkezhetnék-e az az eset, hogy az exporteur az áruért kapott devizát külföldi bankban helyezze el, és ott tezaurálja a magyar föld kincseit, termékeinek ellenértékét, és ez a deviza ne az ország vagyonát szaporítsa? így rontják mesterségesen a magyar korona kurzusát, igy teszik lehetetlenné, hogy helyreálljon az egyensúly kereskedelmi mérlegünkben, aminek további következménye az, hogy természetesen