Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
A nemzetgyűlés 170, ülése 1923. államháztartásunkban, sem állhat helyre az egyensúly. Itt még okvetlenül szólnom kell bizonyos olyan intézkedésekről, melyeket egyáltalán nem képes megérteni józanul gondolkodó ember. Itt a 9. §-ban —• és ehhez kapcsolom felszólalásomnak ezt a részét —• megint terveztetik a gazdasági élet egyik ágának a kereskedelemnek bizonyos megkötése. Nem tudom, Sándor Pál t. képviselő ur olvasta-e ezt, de ebben az van, hogy a terményekkel és élelmiszerekkel foglalkozó akár iparvállalatok, akár kereskedelmi vállalatok ezentúl csak állami utasításra vihetik üzletüket, az állam le is foglalhatja még helyiségeiket is, szóval megint egészen szépen visszatérünk a bolsevista gazdálkodás ideájához. Hát lehet azt tűrni, hogy becsületes kereskedők, akik kereskedelmi munkájukbői élnek, az állam által egyszerűen beugrattassanak ? Csak egyetlenegy szakmára hivom fel a mélyen t. minister ur figyelmét. Egy harisnya nagykereskedő jött el hozzám és mondhatom, könnyezve panaszkodott, hogy őket hogyan teszik tönkre. Méltóztatnak tudni, hogy a harisnya olyan cikk, amelyet Magyarországon nem gyártanak. (Ellenmondás jóbbfelől.) Igaz, hogy a Hitelbank érdekeltsége két gyárat létesített ujabban : az egyik a váci kötőszövő s másik a gyulai. Szomjas Gusztáv : Es a böszörményi ! Gaal Gaston : Ezek a gyárak azonban egyrészt nem képesek a szükségletnek egytizedrészét sem előállitani, másodszor pedig olyan rossz árut készítenek, melyet igazán csak az vesz meg, aki jobbhoz egyáltalán nem jut. Magyarország harisnya-nagykereskedői ez év januárjában azt az Ígéretet kapták a magyar kormánytól, hogy 130.000 kilogramm harisnyát szabad nekik az országba behozniok. Mint okos, józan, élelmes kereskedők nagyon természetesen nem várták meg, hogy a korona még rosszabb legyen és még drágább devizával kelljen megvenni a külföldi árut, hanem mindjárt januárban lekötötték, megvásárolták, kifizették és Magyarországba behozták az árut. De nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy ezt az árut az üzletükbe vitték. Nem. A vámhivatalban fekszik a 130.000 kilogramm harisnyaáru, (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ismefjük ezt a módszert !) amelyből kiengedtek júniusig 30.000 kilogrammot, a többi pedig ott fekszik, ott rothad, romlik és sárgul most is. (Zaj.) Sándor Pál : Ez sajnos igaz ! Gaal Gaston : Méltóztatnak tudni, hogy a harisnya divatcikk. Az egyik évben a fehér harisnya a divat, a másik évben más szinü harisnya a divat. Most a fehér harisnya ott fekszik. Farkas István : Majd télre kijön Î (Zaj. Halljuk ! Bálijuk !) Pikler Emil : Minden cikknél igy van ! Gaal Gaston : Ezeknek a kereskedőknek a fehér harisnyakészlete ott fekszik a vámpalotában már hónapok óta. Ennek az árunak az a természete, hogyha helytelenül, levegő nélkül van összezsúfolva, megsárgul. Még abban az esetben is, ha évi augusztus 9-én } csütörtökön. 11 jövőre is a fehér harisnya lenne a divat, azt újra kell nekik festetni. De azt méltóztatik gondolni, t. minister ur, hogy addig kiengedik ezt az árut? A ministeriumnak az a mélyen t. közege, aki ebben intézkedik, egyenest kijelentette, hogyha megfeszülnek, akkor sem engednek ki ebből egy darabot sem. Dacára annak, hogy közben 40.000 koronára emelkedett egy pár harisnya ára s dacára annak, hogy ezek a kereskedők ezt kifizették, sok száz milliójuk fekszik ebben az áruban s ott állnak üres üzletekkel, kereset nélkül, most a minister ur a huszonötszörösét akarja tőlük az 1920/21. évi j öve delemadónak. Pikler Emil ; De ezt a fogyasztók is megsinylik S Gaal Gaston : Arról is beszélek, de azt más vonatkozásban kivántam elmondani. Lehet itt olyan vámpolitikát folytatni, t. minister ur, amely 200—-300 gyárnak vagy 5—6 nagybanknak milliárdokra menő nyereséget jelent, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de ezt a nyereséget kizárólag a milliók nyomorának kell ellensúlyozni ? ( Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Én, akitől sohasem hallott senkisem szocialistaizü vagy bármilyen ilyenfajta felszólalást, . -. . Propper Sándor : Nem szégyen az ! Gaal Gaston : ... s aki azt is jogosnak ismerem el, hogj r bizonyos fokig az állam a maga iparát védje, és minden olyan ipart megteremteni igyekezzék, amelynek ebben az országban az előfeltételei megvannak, mert bár gazda vagyok, nagyon jól tudom és soha sem csináltam belőle titkot, hogy elismerem annak igazságát, hogy egy modern államnak költségeit maga a mezőgazdaság előteremteni soha sem lesz képes és egy modern államban megfelelő állandó munkaalkalmakat tisztán csak a mezőgazdaság nem tud szolgáltatni. Nem ismerem el azonban annak jogosultságát, hogy itt olyan iparokat, amelyeknek ebben az országban sem nyers anyaguk, sem semmiféle más előfeltételük nincs meg, csak az, hogy egy-egy nagy bankot érdekelnek, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) fentartunk és ezek érdekében behozatali vámokat és kiviteli tilalmakat létesítsünk. Csak a bőriparra utalok. A nyersbőrt nem engedik kivinni, a kikészített bőrt nem engedik behozni. Ennek a következménye azután az, hogy a meglevő kartellba tömörült egypár nagy bőrgyár nem dolgozik, hanem olcsón összevásárolja a nyersbőrt, egy nagyon kis részét feldolgozza, másik, sokkal nagyobb részét nagy nyereséggel kiviszi, mint nyersbőrt és ahelyett, hogy kapacitásának teljességével dolgoznék, csak annak negyedrészével vagy ötödrészével dolgozik, ezzel mesterséges áruhiányt teremt és megdrágítja az árut, ugy, ahogy neki tetszik. Ennek következménye azután az, hogy ugyanaz a pár cipő, amelyet a tisztviselő Ausztriában 15.000 koronáért vásárol meg, ma Magyarországon 70—75.000 koronába kerül. (Ugy van! Ugy van / a bal- és a szélsőbabldahn.) De szolgálhatnék a példák százaival ebben a vonatkozásban, Bá tudnék mutatni igen sok esetre a nyersanyagok
