Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. pénzügy minister ur az agrártársadalomnak át­nyújtani. Amikor ezeket a pénzügyminister ur elmondotta, némely arcokon és szemekben a meg­elégedés ragyogott, és némelyek büszkék voltak a t. minister ur ez ujabb kijelentésére. Bejelen­tette ugyanekkor, hogy a bankokra és vállala­tokra nézve is nyújt be egy törvényjavaslatot. Be is nyújtotta, csak abban a tekintetben bi­zonyos tévedés volt, hogy nem adta ki a végre­hajtási utasitást, és a nagyvállalatokra és ban­kokra még mindig nem rótták ki azokat az adókat, annak ellenére, hogy az a grárközönség több mint egy esztendeje buzavalutában, arany­ban fizeti az adókat. Nánássy Andor : Hát a bank nem aranyban fizeti? (Mozgás.) Kiss Menyhért: A pénzügyminister ur, amikor én a tőzegügy tárgyalásánál azt kér­deztem, hogy ez a vállalat, amely a tőzeg­ügyben szerepel, keresztény-e, vagy nem, ki­jelentette, hogy ő nem törődik azzal, hogy egy vállalat keresztény-e, vagy nem keresztény. Az igen t. minister urnák igaza volt, mert ő sem ennél a kérdésnél, sem a buzavaluta megállapí­tásánál abszolúte nem törődött az ország agrár­jellegével és az agrárközönség érdekével. Később, amikor az indemnitási vita végén elmondotta azt a beszédét, amelyet parlamentáris szokás szerint a vita elején kellett volna elmondani, akkor kijelentette a minister ur a hozzá inté­zett közbeszólásokra, amelyekben kifogásoltuk azt, hogy az állami nagy funkcionáriusok állást vállalnak az egyes vállalatoknál és ez az állás­foglalás tulajdonképen teljes összeférhetlen­séget jelent, én pedig felEmiltettem azt a 13 millió koronát, amelyet a Fogyasztási Szövet­kezet igazgatósága szétosztott az államtitkár urak között, mondom, a minister ur felállt és kijelentette, hogy ő ezt teljesen korrekt dolog­nak tartja, mert ezek az állami tisztviselők nem jönnek kötelességeikkei összeütközésbe akkor, amikor azokat az ügyeket kedvezően intézik el, amely ügyek kedvező elintézésére az igazgatóságnak Ígéretet tettek. A minister ur mindeií törvényjavaslatnál megmutatta, hogy ő elsősorban a merkantil érdekek védelmezője, elsősorban a bankok érde­keit tartja szem előtt, annak ellenére, hogy az a párt, amelynek tárcáját köszönheti, agrárpárt, .és az a párt, amely őt pénzügyminísternek meg­tartotta, agráreszméket tűzött zászlajára. Ugy a főváros érdekeinek, mint e vállalatok érdekei­nek lanszirozásánál a minister ur azt mutatta meg, hogy sokkal nagyobb érzéke van a városi lakosság érdekei iránt és a városi lakosság köré­ben általában a vállalatok érdekei iránt . . . (Ellenmondások középen és a szélsobalóldalon.) Dénes István : Nem tapasztaltuk ! Nánássy Andor : Senki sem vállalja ! (De­rültség középen és jobb felől.) Kiss Menyhért : . . . mint az agrárközönség­' gel szemben. NAPLÓ XVI. * évi augusztus hó 24-én, pénteken. 169 Amikor másfél évvel ezelőtt Hegedüs Lóránt, óriási nagy koncepciónak összeomlása után, a, pénzügyministeri széket elhagyta, felállott az egyik képviselő, és a nagy Írónak azon szavaival búcsúztatta : »In magnis voluisse sat es.« Ha ma az igen t. pénzügyminister ur, aki ezt a javaslatát, mint hattyúdalát mutatja be az or­szág közvéleményének, . . . (Mozgás jobbfelöl és a középen.) Dénes István: Legyen szerencsénk! Kiss Menyhért:... elmegy, és ha Nánássy Andor és Podmaniczky Endre képviselő urak el akarják búcsúztatni, akkor nem Horatiustól kell venni ilyen hires mondást... (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! 1 Kiss Menyhért:... hanem a minister ur a francia forradalom vérpadra lépő királynéjának azt a mondását viheti magával emlékül : utá­nunk az özönvíz ! (Zaj a középen.) Mert az ő pénzügyi gazdálkodása és az ő bankmentő ak­ciója után igazán nem lehet mást mondani, ha j eltávozik abból a ministeri székbői, hogy utána I nem jöhet más, csak az özönvíz. (Zaj. Halljuk ! ! Halljuk!) Amikor a ministerelnök ur a magyar ko­rona leromlásáról beszédet mondott és pár öt­letet vetett fel s foglalkozott azzal a gondolat­tal, amelyet mi itt a tárgyalás alatt felvetet­tünk, amidőn rámutattunk arra, hogy a bolgár és a torok valuta nem olyan rossz, mint a ma­gyar valuta, dacára annak, hogy Bulgária és Törökország épen annyira legyőzött állam, mint amilyen legyőzött állam Magyarország, sőt még kedvezőtlenebb helyzetben van : akkor a minis­terelnök ur, valamint a pénzügyminister ur is kijelentette, hogy az, hogy a valuta leromlása ott nem következett be annyira, mint Magyar­j országon, azért van, mert Magyarország kultur­I igényei akkorák, hogy itt a kulturígények ki­l elégitését nagyobb mértékben meg kell engedni, | mint akár Bulgáriában, akár Törökországban. Ha akár a selyemnek, akár a csipkének, I vagy az automobil-kellékeknek, vagy a benzin­nek a behozatalát kulturigénynek tartja az igen t. minister ur, azt hiszem, az ország le­rongyolódott népe, lerongyolódott százezrei és milliói szívesen lemondanak ezekről a kultur­feltételekről azért, hogy a koronát megjavítsa az igen t. pénzügyminister ur és hogy a korona olyan jó legyen, mint akár a török font, akár a bolgár léva. De hogy ez a szándék nincs meg a pénzügyminister urban, mutatja ez a törvényjavaslat is, amely szintén valorizálatlan kölcsönt nyújt hosszú évtizedekre a bankválla­latoknak s a bankvállalatokat feljogosítja arra, hogy érdekükben legyen az, hogy minél rosz­szabb valutában, minél rosszabb pénzben fizes­sék vissza ezeket a kölcsönöket. Hogy mit akar tulajdonképen ezzel az igen t. pénzügyminister ur, azt nehéz volna megállapítani. 25

Next

/
Thumbnails
Contents