Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-175
170 A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én, pénteken. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha ma az országban végigmegy valaki elfogulatlanul, nem is kell népgyüléseket tartania, csak érintkeznie kell az ország lakosságával és megtudja, hogy milyen mérhetetlen nyomorúság és lerongyolódás van mindenfelé az országban. A munkásság, az állami tisztviselők és általában a fixfizetésből élő alkalmazottak a legnagyobb Ínségben és nyomorúságban vannak, úgyannyira, hogy már azt lehet mondani, hogy a nyomorúságuk nem is fokozódhatik. A fizetésjavitás, amelyet az igen t. kormány nyújtott most a tisztviselőknek, nem áll arányban a drágaság emelkedésével. Cserti József: Még nincs is kifizetve! Kiss Menyhért: Azt várná az ország nagy többsége, az ország munkás- és tisztviselőosztálya, hogy itt olyan törvényjavaslatok terjesztessenek elő, amelyek ezekkel az égető kérdésekkel foglalkoznak, és amelyekkel ezekre a kérdésekre ad választ az igen t. kormány. (Zaj. Elnök csenget.) Dénes István : A nagybirtokosok nem hagyják szóhoz jutni ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Kiss Menyhért: Hogy a kormány a drágaságot letörje és lakásokat építsen, ezt a kívánságot helyesli mindenki, de a kormány nem azt teszi, hogy azoknak a segítségére siessen, akik valóban rá vannak szorulva arra a lakásra, rá vannak szorulva arra, hogy felépítsék 400— 600 négyszögöles telkükön, hanem a budapesti nagybankoknak megy a segítségére, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) dacára annak, hogy jól tudja az egész ország közvéleménye, hogy hitel, amelyet a Jegyintézet két év óta nemzeti ajándékkép ad a budapesti bankvállalatoknak — amint azt Eckhardt Tibor t. képviselőtársam kimutatta —, már 600 milliárdot jövedelmezett ezeknek a bankoknak, s ezek a bankok épen nem olyan módon és nem olyan gazdasági viszonyok között élnek, mintha rá volnának szorulva arra, hogy ismét a költségek 60%-át adományozza a Jegyintézet a bankoknak. (Zaj a középen.) Dénes István : Nyolcvan százalék adomány ! Kiss Menyhért : Illáin Ferenc t. képviselőtársam tegnap felolvasta azt a törvényt, amely a Jegyintézet felállítását kontemplálta, s abban bennefoglaltatik, hogy a Jegyintézet csak két milliárdot adhat ilyen célokra s azt is egyrészt a vagyonváltság lerovására, másrészt pedig a gabonaforgalom normális lebonyolítására. Ha a Jegy intézet ettől eltérőleg akar összegeket adni, mindenesetben köteles volna ahhoz a nemzetgyűlés jóváhagyását kikérni Az igen t. kormány ezt azonban nem teszi meg. Nem a nemzetgyűlés, amely szuverénnek képzeli és hangoztatja magát, rendelkezik a Jegyintézet pénze, annak hovaforditása felett, hanem egy a nemzetgyűlésen kivül álló faktor, amelyet Pénzügyi Tanácsnak hivnak. (TJgy van! a széls'óbaloldalon.) Nagyon jól tudja a nemzetgyűlés, hogy a Pénzügyi Tanácsnak igen nagy tekintélyű elnöke : Teleszky János volt pénzügyminister ur olyan elméletet vall, amely ellentétben áll azzal a közfelfogással, amely minden államban el van fogadva. 0 t. i. azt mondja, hogy papírpénzből nem lehet aranyat csinálni, ellenben nem gondolja meg azt, hogy Németország a papírpénzből a házaknak, intézményeknek, gyári vállalatoknak egész tömegét építette fel, (Felkiáltások a középen : Jól néz ki !) s ha ő szakított volna ezzel a teljesen hibás és lehetetlen felfogásával és követte volna a német példát, . . . Bessenyey Zenó : Szépen ! Isten őrizz ! (Zaj.) Kiss Menyhért: . . . akkor nem 4—5000 ház, hanem számtalan ezer ház állna rendelkezésre, s ha a papírpénzt igy beépítettük volna, ennek a beépített papírpénznek az értéke ezekben a házakban igen nagy mértékben emelkedett volna. (Zaj a középen.) Nánássy Andor : Akkor itt is volna Ruhrkérdés. Kiss Menyhért: Mégis csak furcsa, hogy a Jegyintézet pénzei felett egy olyan gazdasági faktor rendelkezzék, amely sem alárendelve, sem összefüggésben nincs a magyar nemzetgyűléssel. Teleszky János és az ott ülő volt pénzügyminister urak és meghívott gazdasági szaktekintélyek állnak ennek az intézménynek az élén ; ezeknek a tanácsa a döntő és az irányadó arra vonatkozólag, hogy két milliárdot, vagy húsz milliárdot, vagy kétszáz milliárdot lehet-e a Jegyintézet pénzéből felhasználni. Azok a kommerciális hitelek, amelyek már 200 milliárdra rúgnak, mutatják azt, hogy ezek rossz célokra fordíttattak s nem feleltek meg azoknak a várakozásoknak, amelyek a törvény megalkotásánál a nemzetgyűlés tagjait vezették. Ez a törvény, amelyet Ulain Ferenc képviselő ur tegnap bemutatott, mutatja azt, hogy az igen t. kormány eltért ettől a törvénytől és tulajdonképen törvényszegést követett el, mert nem lett volna neki joga a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül arra, hogy a kétmilliárdnyi hitelek után további kommerciális hiteleket bocsásson a Jegyintézet utján a bankvállalatok rendelkezésére. (Zaj a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Nagyon csodálkozom azon, hogy a népjóléti minister ur és a pénzügyminister ur ezt a törvénytervezetet bemutatta. Nagyon helyes, hogy lakásokat akarnak építeni, azonban ezeket az államnak magának kellene építenie. (Zaj a középen.) Sokkal célszerűbb és okosabb volna, ha a beépített értékek igy a magyar állam tulajdonába mennének át, mintha a magyar állam pénzén a budapesti zsidó nagybankok gyarapodnak. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Szomjas Gusztáv: Le a zsidókkal! (Derültség.)
