Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én

} pénteken. 165 sitsa a kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot arról, hogy tőkeerős, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatokat és egyéni cégeket kötelez arra, hogy saját alkalmazottaik részére, valamint saját iroda, üzlet és műhelyszükségleteik céljaira építsenek megfelelő házakat, feltéve, hogy ingatlanok megszerzéséről vagy az ingatlanokon való épitésről gondoskodás nem történt. Határozati javaslatomnak eredménye az volt, hogy július 31-én a kormány képviseletében a kereskedelemügyi minister ur felállt és azt mondotta, hogy a maga részéről minden erejével igyekszik az építkezések előmozdítására, azonban, hogy egy olyan szabályozás történjék, amilyen ebben a határozati javaslatban céloztatik, teljesen lehetetlen, és ezért kérte az inditvány elvetését. Annak ellenére, hogy a kormány képviselője, a kereskedelemügyi minister ur egy évvel korábban már azt mondotta, hogy az építkezések előmozdítása a kormánynak egyik feladata, ezt a feladatát a kormány egy év alatt nem oldotta meg, és az egyetlen intézkedés, amelyet ez alatt az egy év alatt megtett, az, hogy benyújtotta azt a törvényjavaslatot, vagy legalább is olyan szellemű és olyan értelmű törvényjavaslatot, amelyet egy évvel korábban én kívántam határozati javaslatomban a nemzetgyűléstől. Benyújtotta az építkezés előmozdításáról szóló törvényjavaslatot, amelyben, ha tulajdonképen kevesebb is, de lényegében az foglaltatik, amit én a határozati javaslatomban kívántam. Azonban mi lett ezzel a határozati javaslattal ? Ahogy nem lett az egy évvel ezelőtt benyújtott határozati javaslatból —• ugyanaz történt ezzel az építkezés előmozdításáról szóló törvényj avaslattal is •— és az annak során itt elhangzott kormánynyilatkozatból építkezés, ugy nem lett ebből a kényszerépitkezést előmozdító törvényjavaslatból sem semmi, mert jöttek a tőkeerős ipari- és kereskedelmi vállalatok és jöttek a nagybankok és befolyásukkal, talán pressziójukkal a kormánynál lehetetlenné tették ezen törvényjavaslat keresztülvitelét, és paktumot kötöttek ezekkel a vállalatokkal, mely paktum alapján kívánják ezen nagyon égető és fontos kérdés megoldását. (Zaj a jobboldalon.) Talán kérnék egy kis csendet. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Györki Imre: Minthogy abban a törvényjavaslatban, melyet a minister ur előterjesztett, nem foglaltatik benn annak a fontos kérdésnek a megoldása, melyet feltétlenül szükségesnek tartunk, minthogy az a kérdésnek csak egy nagyon csökevényes részét kívánja megoldani, az államot, a törvényhatóságokat, a községeket, a városokat pedig mentesíteni kívánja a lakáskérdés megoldása alól, az egész akciót csak néhány száz, vagy néhány ezer lakás építésére kívánja redukálni, és minthogy ezen épitési akció során nem látom megvalósítva azokat a javaslatokat "és szociális problémákat, melyeknek megoldása feltétlenül szükséges, vagyok bátor a következő határozati javaslatot a törvény kiegészitésekepen előterjeszteni, (Halljuk ! Ralijuk ! half elől. Olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti minister urat, hogy a lakásépítési akció kapcsán gondoskodjék arról, hogy: 1. Ipari centrumokban népszállók, legényotthonok és népházak építtessenek. 2. Tegye lehetővé, hogy a munkásbiztositó pénztárak a Jegyintézettől felveendő kölcsön utján a tüdővész leküzdése céljából szanatóriumokat emeltessenek. 3. Mindazok a kedvezmények, melyek a tárgyalás alatt lévő javaslatban foglaltatnak, megadassanak azoknak is, akik kis családi házak, szövetkezeti, vagy társulati házat kivannak építeni. 4. A lakásépítési akció vidéki városokra is kiterjesztessék.« Minthogy ezek, a határozati javaslatban lefektetett szempontok nem érvényesíttetnek a kor• mány programmjában, és nincsenek benn a törvényjavaslatban, a magam részéről a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? BartOS János jegyző : Kiss Menyhért ! KiSS Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap és ma a lakásépítés elősegítéséről szóló javaslat tárgyában mondott beszédek tulaj donképen kimerítették ennek a kérdésnek egész érdemét. Különösen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam számszerű adatokkal bizonyította be, hogy ez a javaslat tarthatatlan, és hogy óriási, számokban szinte ki sem fejezhető kedvezményeket nyújt a magyar királyi kormányzat a nagybankoknak ajándékképen. Gaal Gaston t. képviselőtársam beszédében a törvényjavaslatot technikai szempontból világitotta meg, és bebizonyította, hogy magának a törvényjavaslatnak megszerkesztése és megfogalmazása olyan hibákban leledzik, hogy mint ilyen abszolúte alkalmatlan arra, hogy a magyar törvényhozás letárgyalja és elfogadja. Annyira bizonytalan, annyira kétértelmű épen azokban a pontokban, ahol a bizonyosság, a disztinkció tisztasága feltétlenül megkívántatik, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy, ahogy a t. minister ur benyújtotta, elfogadni képtelenség. Mindenesetre elismerésre méltó a kormánynak az az igyekezete, hogy a lakáskérdést, mely a világháború befejezése óta legnagyobb problémája Magyarországnak, végre megoldani igyekszik. Ez az igyekezet azonban csak most csúcsosodott ki, és csak most került elibénk ez a törvényjavaslat, pedig már két év óta egyebet sem tettünk, mint állandóan sürgettük ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését. Tegnap Vass minister ur hátrafordult és egy közbeszólásában azt jelentette ki, hogy a keresztény kisembereknek azért nem utal ki, illetőleg azért nincs szándékában kiutalni valorizálatlan hiteleket, mert ezek nem jelentkeztek nála. Tudomására kell adnom a t. minister urnák, hogy nagy tévedésben leledzik, mert én tavaly kérvényt nyújtottam be Beregszász város megbízásából, a pénzügy minister urnák ilyen irányban. Beregszász város lakói arra kérik a minister urat, hogy kegyeskedjék nekik építkezések céljára tőkét bocsátani rendelkezésükre,