Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

156 A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. hogy a javaslat miféle helyhez kötött építkezések céljaira kívánja az államot — majd ezt később fogom kimutatni — ilyen nagyarányú adókedvezményekkel megterhelni. Hogy annak, amit itt kifogásolok, mekkora jelentősége van, erre vonatkozólag hivatkozom a törvényjavaslat utolsó bekezdésére, mely azt mondja, hogy ezeket az adókedvezményeket azonban még a budapesti építkezések sem kaphatják meg valamennyien, hanem kizárólag csak azok az épületek és épületrészek kaphatják meg, mely épületekre vagy épületrészekre nézve a ministeriumnak az a bizonyos bizottsága megállapította, hogy az »építési akció keretében« épültek, és hogy »az említett céloktól el nem vonattak«. Kérdezem, hol van az ebben a törvényjavaslatban megmondva, hogy mi az az építkezési akció, melyről szó van és hol van az egyetlen egy sorral, egyetlen egy betűvel is megmondva, hogy melyek azok az Emiltett célok, melyekre ezek a bizonyos építkezések egyrészt engedélyezhetők, és amelyekre másrészt az adóügyi kedvezmények megadhatók. Egy rébusz előtt állunk, mert a törvény kimondja, hogy csak azok kaphatják meg a kedvezményeket, melyek »a nevezett építési akció keretében épültek« és »amelyek az Emiltett céloktól el nem vonattak«, de hogy melyik az a nevezett építési akció, arról a törvény egyetlen egy betűvel sem emlékezik meg, valamint arról sem, hogy melyek azok a célok, melyektől, ha elvonom az illető épületet, az adóügyi kedvezmények megszűnnek. Mert engedelmet kérek, az csak lehetetlen, hogy egy törvényben sok-sok száz milliót jelentő adóelengedést biztosítsak bizonyos akcióknak és bizonyos céloknak, anélkül azonban, hogy azok a törvényben megnevezve, fixirozva, félreérthetetlenül leszögezve volnának. Ezeket kívántam a javaslattal szemben a a törvényszerkesztési technika szempontjából elmondani. Ami már most az én egyéni, de mindenesetre érthető aggályaimat illeti a javaslat pénzügyi hatásait illetőleg, azokra vonatkozólag legyen szabad a következőket előadnom. Arról a bizonyos 60%-os kedvezményről, illetve építési segélyről, az előttem felszólalt szónokok már elég bőven kifejtették álláspontjukat, ugy hogy ahhoz hozzátennivalóm igazán nincs. Legyen szabad azonban tisztán szakszerüleg részletezni azt, hogy annak a bizonyos, a meg nem nevezett, előttünk rébuszként, talányszerüen lebegő akciónak építkezései tényleg hát micsoda adóügyi kedvezményekben fognak e javaslat szerint részesülni, ha ez törvényerőre emelkedik, szemben azzal a rettenetes adóteherrel, amelyet az adózás egész vonalán a termelőosztályok viselnek, amint ezt a nap-nap után beterjesztett adózásügyi törvényjavaslatokból láthatjuk, amilyen ellen csak tegnap is hadakoztam. Olyan ártatlan kis paragrafusocskák ezek, hogy, ha évi augusztus 23-án, csütörtökön. nem vesszük magunknak a fáradságot, hogy a mélyére hatoljunk a dolognak és az adózás szempontjából kissé kikotorjuk, milyen természetűek és mértékűek is hát ezek a kedvezmények, akkor az ember szinte mosolyogva térne napirendre a javaslat felett, mint valami egész lényegtelen, haszontalan kis dolog felett. Amikor azonban a szegény parasztembert — s általában a gazdákat — a jövedelemadója után, a vagyonadója után, mely amúgy is igazságtalanul magasan volt kivetve, ezentúl huszonötszörös adóval fogják terhelni, csupán azért, mert az államnak szüksége van rá, és semmiféle más szempont nem teszi indokolttá, még csak törvényessé sem, mint tisztán a végszükség, amikor az adózók egy részéből kisrófolnak az utolsó fillérig jóformán mindent, különösen, ha az illető vesztére földmivelő vagy földbirtokos, amikor kimutattam, hogy az adózás terén mily rettenetes igazságtalanságok történnek, hogy mig egyes jövedelmek, horrend keresetek teljesen kibújnak az adózás alól, addig a reál-vagyon, a házbirtok, a földbirtok összeroskadásig adózik : akkor nem engedhetem el azt az elégtételt, hogy rá ne mutassak arra, mi van hát ezekben az ártatlanoknak látszó kis paragrafusokban? Méltóztassék megnézni az a) pontot. Azt mondja, hogy »az 1921. évi LI. te. második fejezetében meghatározott házadómentesség illeti meg ezeket az építkezési akció keretében emelendő uj épületeket«. Ha már most meg méltóztatik nézni ezt a törvényt, azt méltóztatik látni, hogy ez az 1921. évi LI. te. — mely a lakásépítés előmozdításáról szól — 6. és 9. §-ában házadómentességeket statuál. Házadómentességet biztosit ez a törvény az újonnan épült házaknak, továbbá az olyan házaknak, amelyek régi házakból, utóbbiak teljes átalakításával épülnek. Ez a házadómentesség 30 esztendőre szól, tehát »az épitkezési akció« létesítendő házai, eltekintve attól a nagy anyagi előnytől, amelyet a 60°/o-os állami kolcsönhozzájárulás jelent, 30 esztendős házadómentességeket is fognak élvezni. A b) pont ugy intézkedik, hogy »az újonnan emelt épületek és épületrészek után a házadómentesség az a) pont tartama alatt kincstári haszonrészedés nem jár«. Amig nekünk valamennyiünknek, még azoknak is, akik a saját házukban laknak, esetleg künn, a pusztán, ahol az illető az öregapjától örökölte, a házak a becsű utján megállapított lakbér után kincstári haszonrészesedést kell fizetni, addig ezeknek az újonnan építendő »akció-házaknak« elengedik a kincstári haszonrészesedést, még pedig nem egy évre, nem is két évre, hanem az a) pont egész tartamára, vagyis 30 esztendőre. Menjünk tovább. Mit mond a c) pont? Azt mondja (olvassa) : »Ha az épületet és épületrészeket társulati adó alá eső vállalat emelte, a házadómentesség az a) pont időtartama alatt