Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 155 hogy egy házat felépitsen. Az épitkezés belekerül 1 milliárdba. Méltóztassék elgondolni, hogy ekkor mi fog a gyakorlati munka lenni. 60%-ot ad az állam, a másik 40%-ot az illető érdekeltnek kell adnia. S mi fog történni? Az, hogy az épitésszel való egész biztos előzetes megállapodás mellett magasabb kalkulációval fogják a 60%-ot a vállalatból kiemelni, úgyhogy az egyén nem fog többet adni, mint csak 200 milliót. Most jön a spekuláció. Ha a korona romlik, érdemes kifizetni. Ha a korona javul, ki fog bújni alóla. Méltóztassék elgondolni azt, hogy 1 milliárdból épitenek fel egy házat és a korona javulása következtében, az 200 milliót fog érni. Azt méltóztatik hinni, hogy a házépitő társaság vagy tulajdonos kifizeti az egész hátralévő 700 milliót, amikor a ház már csak 200 milliót ér? Dehogy! Csődbe megy, és az állam nyakán marad a 600—800 millióból felépített ház. (Zaj a jobboldalon.) De ettől egészen eltekintve, méltóztassanak gyakorlati szempontból végig gondolni, hogy a pereknek és kellemetlenségeknek mekkora légióját fogja a nemzetre, a kormányra zúdítani ez az egész törvény. Hiszen az építész ma megcsinálja a kalkulációját egy milliárddal, az árak emelkednek, három hónap múlva már két milliárdba kerül az épitkezés, az államnak pedig utánna kell táncolnia és hiába konstruálta meg, hogy csak 30 milliárdig megy el, amikor az építkezést már megkezdték, bele kell futnia a 40—50—60 milliárdba, ha pedig nem akar, akkor per lesz belőle. Méltóztassanak végiggondolni, hogy az épitkezés körüli differenciák, minőség stb. szempontjából, mennyi vitás ügyet fognak felvetni. Aki a praxisból tudja, hogy, amikor a bankok építkezésekre kölcsönöket adtak a múltban, azoknál a kölcsönöknél is mennyi volt a baj, — pedig akkor stagnáló rendes valuta volt, — annak tudnia kell, hogy itt is a pereknek egész légiója fog származni, és 100—200—300 milliós tételekről kell majd egy bizottságnak, vagy talán a ininistertanácsnak döntenie. Mindezen körülményeknél fogva ezt a javaslatot mint olyant, mely törvényütköző javaslat, mert az állam és a jegyintézet pénzével akarja megvalósítani az építkezést, nem fogadhatom el. De nem fogadhatom el azért sem, mert erkölcsi szempontból lehetetlennek tartom, hogy akkor, amikor mi a kisembereken, a Budapesten kivül élő nemzeten nem tudunk segíteni, Budapest részére milliárdokat dobjunk ki. Szomorúan kell felhívnom a figyelmet arra, hogy amikor 1921 augusztusában felállították a jegyintézetet, a régi Osztrák-Magyar Bank fiókjainál kihelyezett hitel állománya 15%-át tette ki az egész hitelállománynak, ma pedig, amikor magyar jegyintézet van, ez a perifériákon kinn lévő hiteligény 5%-ra szorult le. A jelenlegi jegyintózeti rendszer tehát tipikus budapesti érdekeket szolgáló rendszer, mert ahelyett, hogy a magyar vidéknek a hitelben való részesedését 15%-ról 30—40 %-ra emelte volna fel, azt restringálta, mert a mai jegy intézetnek is ugyanaz a politikai rendszere, mely politikai rendszer ezt a kormányt jellemzi : bankpolitika, budapesti érdek, liberális felfogás, nemtörődés a nemzet érdekeivel. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző : Gaal Gaston ! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Nem volt szándékom a törvényjavaslathoz hozzászólani, mert abban a hitben éltem, hogy a törvényjavaslatnak azokat a részeit, amelyek szakszerűség szempontjából bírálat tárgyát kell, hogy képezzék, az előttem feliratkozott igen számos szónok közül egy-kettő mégis csak ki fogja fejteni. Miután azonban ezek az előttem felszólalt t. képviselő urak, ugylátszik adósak maradtak, méltóztassanak megengedni, hogy minden támadási szándék nélkül, tisztán és kizárólag adótechnikai és adópolitikai szempontból megvilágítsam a törvényjavaslatot és rámutassak

3 mit jelent az a gyakorlatban. Nagy érdekkel hallgattam az előttem felszólalt t. képviselő urakat, akik mind azt hangoztatták, hogy ez a törvényjavaslat Budapest részére készült és hogy ez Budapestnek egy privilégiuma, En megnéztem a törvényjavaslatot, de sem annak címében, sem szakaszaiban sehol nem találtam azt, hogy azok az adókedvezmények, melyeket a javaslat nyújtani szándékozik, kizárólag budapesti épitkezés céljaira nyújtatnának. Méltóztassanak elolvasni a törvényjavaslat címét, az így szól: »Törvényjavaslat az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről.« Igaz, hogy van a törvényjavaslat mellett indokolás is és ez az indokolás már egészen világosan megmondja, hogy az építkezések alkalmával adható kedvezmények tulajdonképen budapesti építkezésekre szánvák, sőt még a budapesti építkezések közül sem mindannyira, hanem csak azokra, amelyeket bizonyos favorizált társaságok fognak teljesíteni. Mindennek dacára, tisztán törvényszerkesztési, szerkesztéstechnikai szempontból kifogásolnom kell a törvényjavaslatoknak ilyen labilis, félreérthető, ilyen mindenféleképen, majdnem, hogy használjam, félrevezető stilizálását, mert amikor azt olvasom, hogy : »törvényjavaslat az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről,« már csak agrárius mivoltomból kifolyólag is az a hit kell, hogy éljen bennem, hogy a törvényjavaslat általános, az egész országra szóló építkezésnél nyújtandó kedvezményeket tárgyal. Miután azonban látom és tudom az indokolásból, annak szelleméből, sőt szavaiból is, hogy a javaslat nem általános kedvezményt akar nyújtani, hanem kizárólag budapesti építkezéseket és kizárólag egyes favorizált vállalatok által létesitendő építkezéseket kivan adókedvezményben részesíteni nagyon kérem a t kormányt, méltóztassék javaslatainak megszerkesztésében őszintébbnek lenni és méltóztassék mindjárt a törvény címébe beletenni,