Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 141 nem tudom megérteni, hogy például Budapesten azt a rengeteg lebujt, bordélyházat, találkahelyet miért nem üríti ki a kormány ? Nincs módja erre a népjóléti ministernek? Nincs hatalma a kormánynak, hogy itt kezdje meg a rekvirálást ? Megnyugtatom a t. kormányt, hogy Budapesten nem lesz egyetlenegy tisztességes polgár sem és nem lesz a Háznak egyetlenegy tagja, aki kifogást emelne az ellen, ha Budapest kellő közepén egész házakat lefoglaló találkozóhelyek és bordélyházak elrekvirálása megtörténnék. Tessék ezt megtenni, mert már vérlázitó az, ami itt a főváros közepén folyik. Vérlázitó, mert ma már a helyzet az, hogy az ember egyik-másik utcában ki sem meri bocsátani gyermekeit, a serdülő fiukat nem merjük az utcára engedni, mert az erkölcsökben való teljes megrongálásnak vannak kitéve. Ha komolyan és tényleg hozzá akarunk nyúlni a lakáskérdés megoldásához, nem lehet elkerülni azt, hogy a telekspekulációnak is véget vessünk. Itt is visszaélések történnek és erre nézve semmiféle intézkedést nem látok. A minister ur által előkészített, de le nem tárgyalt törvényjavaslat rendelkezett abban a tekintetben is, hogy azokat az üres telkeket, amelyekre a tulajdonos épiteni nem akar és amelyeket spekuláció céljaira használnak, törvény alapján igénybe lehessen venni. Én annak a törvényjavaslatnak ezt a paragrafusát szivesen belevenném és megszavaznám ebben a törvényjavaslatban is, mert addig, amig ez a telekspekuláció folyik Budapesten, amig telekre csak ilyen nehéz és spekulációs utón lehet szert tenni, addig a lakáskérdést sem lehet megoldani. A főváros legszebb részein látunk üres telkeket ócska vaskereskedés céljaira felhasználva és azokon rengeteg sok szemetet és árut felhalmozva, amiből később aranyat csinálnak ugyan, de azt hiszem, hogy ezek az üzleti vállalkozások a főváros külső perifériáinak területén is lebonyolíthatnák üzletüket és nem kellene feltétlenül a város közepén, a város szivében fekvő üres telkeket igy hagyni és parlagon hevertetni, (ügy van! balfelől.) Azután gondoskodni kellene a kormánynak arról, hogy Budapest környékén házhelyeket juttason a szegény embereknek. Budapest környékén, Kelenföldön, Zuglóban, Kőbányán és másutt, a budai részeken rengeteg terület fekszik, amelyből nagyon könnyen és szépen lehetne kihasítani házhelyeket ama szegény dolgozó emberek, rokkant katonák és mindazok számára, akiknek a, törvény megadja a módot a lakásigénylésre. És akiknek ilyen házhelyeket biztosítunk, azoknak, amiről majd később fogok szólni, kölcsönt is kell juttatni, hogy felépíthessenek saját maguknak egy kis vityillót is. Es elég garancia lehet a kormánynak az, hogy a föld és a ház mindaddig a kormány kezében marad, amig azok a szegény, egyszerű emberek a kapott hitelt le nem törlesztették. NAPLÓ XVI. Cserti József : A főváros nem akar házhelyet se adni! Szabó József: Azt hiszem, hogyha a kormány ezt a kérdést komolyan meg akarja oldani, a főváros nem zárkózhatik és nem zárkózik el az elől, hogy telkeket házhelyek céljára rendelkezésre ne bocsásson. Ott van például az én kerületemben, Kőbányán egész hatalmas terület, amely akkor létesült, amikor még a boldogult Wekerle-kormány megalapította a kispesti Wekerle-telepet. Egy ugyanolyan hatalmas területe fekszik Kőbányán, és közművekkel, vizzel, gázzal, villanyvezetékkel is el van látva, csupán arra vár, hogy házakat emeljenek rá. Még annak idején tervezték, hogy a kispesti Wekerle-telephez hasonlót fognak Kőbányán is létesíteni Miért nem használják fel ezt a hatalmas telket ? Ezt már egyszer itt a nemzetgyűlésen is szóvá tettem, és az akkori kereskedelemügyi minister ur, Hegyeshalmy Lajos, meg is igérte, hogy a kislakások építkezésénél ezt a hatalmas nagy telket is igénybe fogja venni, és ott egy tisztviselőtelepet, munkástelepet fognak létesíteni. Hiszen nem régen láttunk egy nagy harcot lezajlani, amikor a tisztviselők kertvárosát akarták létesíteni és amikor harc, veszekedés folyt a telkekért. Ott fekszik ez a hatalmas terület üresen, amely csupán arra vár, hogy az építkezés meginduljon ; ezt senki igénybe venni nem akarja, illetőleg arra sem az állam, sem mások lakásokat épiteni nem akarnak. Kiss Menyhért: Miért akadt meg a kertváros-akció? Teljesen megakadt? Szabó József: Nem ment ez azért, mert, mint mindig, most is azon vitatkoztak, hogy a lakásépítkezés állami feladat-e vagy nem ? Ennek a kérdésnek az eldöntését nem kell feltétlenül ma keresztülvinnünk. Egy bizonyos : rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket követelnek a kormányzattól. Ma pedig rendkívüli időket élünk s épen azért az államnak igenis rendkívüli eszközökkel kell dolgoznia és nem szabad tekintettel lennie arra, hogy a lakásépítkezés állami feladat-e vagy sem. Egy bizonyos: a magánvállalkozók az építkezést nem indítják meg, építkezni pedig kell, lakásokra szükség van, az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a hajléktalanok lakáshoz jussanak, tehát kötelessége a lakásépítést is állami akciónak tekinteni. Én is azt hiszem, hogyha ezt a 60°/o-os kölcsönt az állam használná fel és a saját tulajdonában maradó házak felépítésére fordítaná, ez okosabb dolog lenne. Én is azt hiszem, hogy inkább kevesebbet építsen az állam valamennyivel, avval a 40%-al, — bár az előttem felszólalt képviselők igazolták, hogy hiszen a Jegyintézet fogja a másik 40%-ot is erre a célra fordítani, tehát mind a 100°/o-ot az állam fogja felhasználni — de építsen az állam. Én is sokkal helyesebbnek, sokkal üdvösebbnek, sokkal helyesebbnek, sokkal üdvösebbnek, sokkal 21