Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

142 A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. okosabbnak és gazdaságosabbnak tartanám ezt a nemzeti vagyon szempontjából is. Nagyon veszedelmes játék azonban és én óva intem a kormányt attól, hogy alkalmat adjon arra, hogy az a közhangulat, a nép között az az amúgy is elvetett hit, hogy a kormány és a bankok között bizonyos meg nem engedett baráti viszony van, a népben fokozódjék. Nem szabad alkalmat adnia erre a kormánynak, mert ez nagyon veszedelmes játék és nagyon fokozza a bizalmatlanságot a kormánynyal és az egész nemzetgyűléssel szemben, — mert hiszen nemzetgyűlési tagokról is volt szó — ugy, hogy elérhetjük azt, hogy ez a nemzetgyűlés oly messze távolodik el a néptől, a nép lelkétől, (Felkiáltások a balközépen : Már megvan!) hogy nem lesz az ország közvéleménye, nem lesz az ország képviselete. Ez pedig nagy baj. És nekünk, akik itt ülünk, és a kormány minden egyes tagjának, de nekem, mint ellenzéki képviselőnek kötelességem, hogy megóvjam a nemzetet és a kormányt is attól, hogy ez a tévhit — mert azt hiszem, hogy tévhit — az ország közvéleményében megerősödjék és tényleg fokozódjék, vagy erősödjék a nép lelkében az a felfogás, hogy a kormány és a bankok között meg nem engedett baráti viszony áll fenn. Ezért ezt a kérdést nem szabad igy beállitani sem. Nem helyeslem, hogy ilyen szempontból kezeljük ezt a kérdést, mert már bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben, mégsem hiszem, hogy ilyen erkölcstelen játékra adná magát, nem hiszem, hogy ilyen meg nem engedett dolgokat követne el a bankokkal szemben. Kiss Menyhért : Boldogok a hivők, mert övék a mennyek országa ! Szabó József: De a törvényjavaslat is elősegíti ezt a hitet és ezért én nem tudom megérteni, — sajnálom, hogy az előadó ur sincs jelen s nem hallgatja felszólalásomat — sőt hibának tartom a törvényjavaslat 1. §-át, amely határozottan kimondja, hogy ezek a kedvezmények a Magyar Gyáriparosok Szövetségének, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, a Kereskedelmi Egyesülésnek és a Magyar Bankárok és Pénzváltók Egyesületének adatnak. Zsirkay János: Ott van a »stb.!« Ez a magyarság ! Szabó József: Miért kell ennek ebben a törvényjavaslatban helyet foglalnia? Nem lehetne-e egyszerűen ugy megoldani a kérdést, nem lehetne-e a paragrafust egyszerűen, ugy mödositani, — miután egy előadói javaslatot is fogunk e tekintetben hallani — hogy mindazoknak, akik épittetni akarnak, ezek a kedvezmények biztosittatnak? Zsirkay János: A bankok kizárásával! Szabó József: Miért kell egyenesen kiemelni néhány pénzintézetet, ami, ha másra nem, de bizonyos félreértésekre adhat alkalmat. Ezt a szakaszt és egyáltalában azt a beállítást, évi augusztus 23-án, csütörtökön. hogy itt a bankoknak nyújtanak bizonyos kedvezményt, nagyon enyhíteni fogja az előadó ur javaslata, amely szerint mindenki, aki arra igényt tart, lakásépítkezés céljaira megkaphatja ezt a 60%-os kölcsönt. Nem tudom azonban, komolyan gondolja-e a kormány ennek a kérdésnek a megoldását, vájjon hiszi-e azt, hogy tényleg meg fogja tudni csinálni, hogy mindenkinek, aki jelentkezni fog, kölcsönt fog tudni adni, hogy végre fogja tudni hajtani ezt a törvényjavaslatot ? Attól félek, hogy erre nem lesz módja; attól félek, hogy ez csak egy szépségflastrom lesz a törvényjavaslaton, hogy az egyének, az egyszerű kisemberek, tényleg nem fognak hozzájutni ehhez a kölcsönhöz. Nem pedig azért, mert mi, akik ismerjük a helyzetet a ministeriumokban, a hivatalokban, tudjuk, hogy sokszor nekünk is probléma nem a minister ur, hanem egy ministeri tanácsos elé járulni. Azoknak az egyszerű szegény embereknek tehát... Zsirkay János: Nem is tudnak bejutni! Szabó József :... azoknak a Proli Jánosoknak nagy probléma és nagy nehézség lesz, hogy az illetékes tényezők elé kerülhessenek és ott az illetők magas szine előtt előterjeszthessék kéréseiket. Százszor meg fogják gondolni, hogy megtegyék-e azt az utat. Mert egy bizonyos, megteszik először teljesen eredménytelenül, mert az előszobánál tovább nem jutnak, megteszik még egyszer, de látják, hogy munkabéreket veszítenek el, látják, hogy költséges ez a kis kirándulás, s ezért nem fogják megtenni többször ezt az utat, és igy nem fognak ehhez a kölcsönhöz, ehhez a támogatáshoz jutni. Ezért nagyon ajánlanám az igen t. népjóléti minister urnák, hogy ha komolyan veszi ennek a kérdésnek a megoldását, ha komolyan akarja a szegény embereknek is nyújtani ezt a segélyt, — mert én végeredményében segélynek tartom — akkor talán jó lenne valahogy meg" szervezni azokat, akik majd igénybe akarják venni ezt a kölcsönt, jó lenne ezt talán valami népirodára, vagy talán valami erkölcsi testületre bizni, vagy nem bánom, pl. a munkásszervezetekre, vagy valami más erkölcsi testületre, amely még fennáll Magyarországon. Ezekre kellene bizni, hogy náluk történjék az összeírása azoknak, akik jelentkeznek. Oda talán több bizalommal, vagy könnyebben jutnának el az illetők, mert ha ez az összeírás vagy jelentkezés ministeriumokban történik, akkor nem hiszem, hogy a szegény emberek el fognak odáig jutni. De egyébként is tudni kell, hogy ma sok okkal megvan a bizalmatlanság a szegény emberek között. A népjóléti minister ur a múltkor volt szíves egy drágasági bizottsági ülésen, — ha jól tudom — vagy talán épen amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, az egyik bizottsági ülésen felvetni azt a gondolatot, hogy felszólítja a Magyarországon működő két munkás-szakszervezet vezetőit, hogy