Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-173
A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. titeket!« Farkas ezt az embert elverte, lefogták, kivitték az utcára. Eközben utánuk dobtak egy sörösüveget, amely senkit sem talált. A vámőrök, ahelyett, hogy a faluban levő csendőrséghez fordultak volna, felállottak az utcán és sortüzet adtak a korcsmában levő békés polgárokra az ablakon és az ajtón keresztül. Az egyik golyó eltalált egy Feiler nevű ágfalvi lakost, épen abban a pillanatban, midőn ki akart lépni az ajtón, egy Trinkl nevű bányamunkásnak pedig, aki bent ült az ivóban, a karját lőtték át. Eddig van az eset. Felesleges mondanom, milyen végtelenül felháboritó érzést váltott ki ez a község lakossaiból, különösen akkor, amikor ilyen esetek ugyanott ismételten előfordultak, anélkül, hogy megtorlás következett volna, noha a t. pénzügyminister ur ígérete és kiadott rendelete rendesen megfelelt az én intencióimnak. Az esetből megállapítható elsősorban az, hogy a vámőrök visszatérése teljesen jogtalan volt, mert a szóbeli csetepaté után nyugalom állott be; ha előzőleg sértés történt is, arra szükség nem volt, hogy visszatérjenek. Megállapítható az, hogy a vámőrség jogtalanul használta fegyverét, (Ugy van! a baloldalon.) mert a vámőrségnek rendfentartási joga nincs, az ő hatásköre teljesen más. Ha egyáltalán szükség lett volna rendfentartásra, a faluban levő csendőrörsöt kellett volna felkeresni. A csendőrök a lövések hallatára hivatalból elő is jöttek, a rendet helyreállították és a vámőröket lefegyverezték. Megállapítható, hogy még ha végső szükség esetében a vámőrség használhatná is fegyverét, a jelen esetben fegyverhasználatra szükség nem volt, hiszen a vámőröket meg nem támadták, ők az utcán állottak fel és a korcsmában tanyázó békés polgárokra lőttek rá. Miért folyamodom én az interpellálás eszközéhez, miért hivom fel a pénügyminister ur figyelmét erre az esetre? Azért, mert hasonló esetek már előfordultak — rögtön el fogom mondani — és másfelől a legfeli5bb hatósági igéret és utasítás ellenére megfelelő megtorlás nem következett be. Egy Bot nevű vámőr hónapokkal ezelőtt a leglehetetlenebb módon gyalázta a hatóságokat és engem is, aki kötelességemnek ismerem a vámőrség túlkapásai ellen a közönséget mindig védelmembe venni. Megindult az eljárás, a főispán megkapta a hivatalos értesítést, hogy Bot át lesz helyezve. Megállapítom, hogy áthelyezés nincs, sőt ellenkezőleg, az illetőt előléptették. (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Biztosan titkos társaság áll a háta mögött! Rothenstein Mór: Ilyen az egész rendszer! Östör József : Egy, Farkas nevű vámőr brutálisan bántalmazta Ágfalva legmagyarabb érzelmű polgárát, Kirchknopf Mihályt, a Sopronvármegyei Gazdasági Egyesület és a MezőgazNAPLÓ XVI. évi augusztus hó 22-én, szerdán. 129 dasági Kamara alelnökét, akit kitűnő magyarsága miatt soproni látogatása alkalmával a kormányzó ur is megszóíitással kitüntetni érdemesnek tartott. Jött az írásbeli értesítés, hogy Kirchknopf megfelelő elégtételt fog kapni ós ez a Farkas, aki a három tagból álló lövöldöző csoportnak is a vezetője volt, át fog helyeztetni. Ennek ellenére ez a mai napig meg nem történt, ez a jó magyar, Kirchknopf Mihály barátom a mai napig sem kapott elégtételt, pedig ő az ágfalvai gazdaközönség legmagyarabb érzelmű tagja és vezető egyén a gazdasági életben. Hasonlóan brutális elbánásban részesült Huber volt nemzetgyűlési képviselő is. Az, aki a brutalitást elkövette, áthelyeztetett, de az illetékes hatóságok Huberre való tekintettel, kinek a soproni kerület megtartása körül érdemei vannak, azt is követelték, hogy az illető kérjen bocsánatot Hubertől. Ez meg nem történt a felsőbb utasítás ellenére. A sopronmegyei közigazgatási bizottság egy nagyon szomorú csokorba és koszorúba kötötte mindazokat az atrocitásokat, amelyek közismertek épen a sopronmegyei határon, és ezeket ugy hiszem a belügyminister úrhoz vagy pedig a pénzügyminister úrhoz felterjesztette. Én mindezeket a nemzetgyűlésnek elsorolni és elmondani nem akarom ; a belügyminister urnák vagy pedig a pénzügyminister urnák az irattárában mindenesetre meg lesznek ezek az esetek, amelyek közül egyik jobban sértő és a jogrendet jobban tipró, mint a másik. Vérlázító, hogy a vizsgálat alkalmával a vizsgálatot vezető biztos jelenlétében megtörtént, hogy a kihallgatott tanút a vádlott nem akarom ismételni — mert egyáltalában nem akarom ezt a kérdést nyilvánosságra hozni — minek jelentette ki és hogy az ő külön nemzetiségi mivoltában milyen mélyen sértette meg. Szeder Ferenc: Végre azért más oldalról is megmondják az ilyet. ÖStör József : Megtörtént, hogy pl. a harkai vámőrségnél az egyik vámőrlegénynek egy kutyája van, amelyet nagyon helyes, ha a csempészek ellen használ, arra azonban épenséggel nincs semmi oka, hogy a határában munkáját végző föld mívesre küldje és akkor, amikor a soproni szolgabíró átír rá, hogy ez a kutya megharapta, neki ne kelljen várnia, mig másodszor és harmadszor is megharapja s ezért semmiféle elégtételt nem kap Megtörtént, hogy a határába kiballagó gazdát vagy föld mi vest megkotoráztak, táskájából egyetlen kolbászdarabját csempészet titulusa alatt a vámőr elvette és amikor a faluba estefelé visszafelé tartott, látnia kellett, hogy az a vámőr azt a kolbászt falatozza meg, amelyet csempészet ürügye alatt néhány órával előbb elvettek tőle. Szeder Ferenc: Szóval megvámolta azt is. Egészen szép társaság. Östör József : Sokszor azt kérdezem magamban és azt kérdezi mindenki, aki ezeket a jelenségeket látja napról-napra — és mondhatom, 19
