Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. titeket!« Farkas ezt az embert elverte, lefog­ták, kivitték az utcára. Eközben utánuk dobtak egy sörösüveget, amely senkit sem talált. A vám­őrök, ahelyett, hogy a faluban levő csendőrség­hez fordultak volna, felállottak az utcán és sor­tüzet adtak a korcsmában levő békés polgárokra az ablakon és az ajtón keresztül. Az egyik golyó eltalált egy Feiler nevű ágfalvi lakost, épen abban a pillanatban, midőn ki akart lépni az ajtón, egy Trinkl nevű bányamunkásnak pedig, aki bent ült az ivóban, a karját lőtték át. Eddig van az eset. Felesleges mondanom, milyen végtelenül felháboritó érzést váltott ki ez a község lakos­saiból, különösen akkor, amikor ilyen esetek ugyanott ismételten előfordultak, anélkül, hogy megtorlás következett volna, noha a t. pénz­ügyminister ur ígérete és kiadott rendelete rendesen megfelelt az én intencióimnak. Az esetből megállapítható elsősorban az, hogy a vámőrök visszatérése teljesen jogtalan volt, mert a szóbeli csetepaté után nyugalom állott be; ha előzőleg sértés történt is, arra szükség nem volt, hogy visszatérjenek. Megálla­pítható az, hogy a vámőrség jogtalanul hasz­nálta fegyverét, (Ugy van! a baloldalon.) mert a vámőrségnek rendfentartási joga nincs, az ő hatásköre teljesen más. Ha egyáltalán szükség lett volna rendfen­tartásra, a faluban levő csendőrörsöt kellett volna felkeresni. A csendőrök a lövések halla­tára hivatalból elő is jöttek, a rendet helyre­állították és a vámőröket lefegyverezték. Meg­állapítható, hogy még ha végső szükség eseté­ben a vámőrség használhatná is fegyverét, a jelen esetben fegyverhasználatra szükség nem volt, hiszen a vámőröket meg nem támadták, ők az utcán állottak fel és a korcsmában ta­nyázó békés polgárokra lőttek rá. Miért folyamodom én az interpellálás esz­közéhez, miért hivom fel a pénügyminister ur figyelmét erre az esetre? Azért, mert hasonló esetek már előfordultak — rögtön el fogom mondani — és másfelől a legfeli5bb hatósági igéret és utasítás ellenére megfelelő megtorlás nem következett be. Egy Bot nevű vámőr hónapokkal ezelőtt a leglehetetlenebb módon gyalázta a hatóságokat és engem is, aki kötelességemnek ismerem a vámőrség túlkapásai ellen a közönséget mindig védelmembe venni. Megindult az eljárás, a fő­ispán megkapta a hivatalos értesítést, hogy Bot át lesz helyezve. Megállapítom, hogy áthelyezés nincs, sőt ellenkezőleg, az illetőt előléptették. (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Biztosan titkos társaság áll a háta mögött! Rothenstein Mór: Ilyen az egész rendszer! Östör József : Egy, Farkas nevű vámőr bru­tálisan bántalmazta Ágfalva legmagyarabb ér­zelmű polgárát, Kirchknopf Mihályt, a Sopron­vármegyei Gazdasági Egyesület és a Mezőgaz­NAPLÓ XVI. évi augusztus hó 22-én, szerdán. 129 dasági Kamara alelnökét, akit kitűnő magyar­sága miatt soproni látogatása alkalmával a kor­mányzó ur is megszóíitással kitüntetni érdemes­nek tartott. Jött az írásbeli értesítés, hogy Kirchknopf megfelelő elégtételt fog kapni ós ez a Farkas, aki a három tagból álló lövöldöző csoportnak is a vezetője volt, át fog helyeztetni. Ennek ellenére ez a mai napig meg nem tör­tént, ez a jó magyar, Kirchknopf Mihály bará­tom a mai napig sem kapott elégtételt, pedig ő az ágfalvai gazdaközönség legmagyarabb ér­zelmű tagja és vezető egyén a gazdasági életben. Hasonlóan brutális elbánásban részesült Huber volt nemzetgyűlési képviselő is. Az, aki a bru­talitást elkövette, áthelyeztetett, de az illetékes hatóságok Huberre való tekintettel, kinek a soproni kerület megtartása körül érdemei vannak, azt is követelték, hogy az illető kérjen bocsá­natot Hubertől. Ez meg nem történt a felsőbb utasítás ellenére. A sopronmegyei közigazgatási bizottság egy nagyon szomorú csokorba és ko­szorúba kötötte mindazokat az atrocitásokat, amelyek közismertek épen a sopronmegyei ha­táron, és ezeket ugy hiszem a belügyminister úrhoz vagy pedig a pénzügyminister úrhoz fel­terjesztette. Én mindezeket a nemzetgyűlésnek elsorolni és elmondani nem akarom ; a belügy­minister urnák vagy pedig a pénzügyminister urnák az irattárában mindenesetre meg lesznek ezek az esetek, amelyek közül egyik jobban sértő és a jogrendet jobban tipró, mint a másik. Vérlázító, hogy a vizsgálat alkalmával a vizsgálatot vezető biztos jelenlétében megtörtént, hogy a kihallgatott tanút a vádlott nem akarom ismételni — mert egyáltalában nem akarom ezt a kérdést nyilvánosságra hozni — minek jelen­tette ki és hogy az ő külön nemzetiségi mivol­tában milyen mélyen sértette meg. Szeder Ferenc: Végre azért más oldalról is megmondják az ilyet. ÖStör József : Megtörtént, hogy pl. a harkai vámőrségnél az egyik vámőrlegénynek egy ku­tyája van, amelyet nagyon helyes, ha a csempé­szek ellen használ, arra azonban épenséggel nincs semmi oka, hogy a határában munkáját végző föld mívesre küldje és akkor, amikor a soproni szolgabíró átír rá, hogy ez a kutya meg­harapta, neki ne kelljen várnia, mig másodszor és harmadszor is megharapja s ezért semmiféle elégtételt nem kap Megtörtént, hogy a határába kiballagó gazdát vagy föld mi vest megkotoráztak, táskájából egyetlen kolbászdarabját csempészet titulusa alatt a vámőr elvette és amikor a fa­luba estefelé visszafelé tartott, látnia kellett, hogy az a vámőr azt a kolbászt falatozza meg, amelyet csempészet ürügye alatt néhány órával előbb elvettek tőle. Szeder Ferenc: Szóval megvámolta azt is. Egészen szép társaság. Östör József : Sokszor azt kérdezem magam­ban és azt kérdezi mindenki, aki ezeket a jelen­ségeket látja napról-napra — és mondhatom, 19

Next

/
Thumbnails
Contents