Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

124 A nemzetgyűlés 173* ülése 1923. évi augusztus hő 22-én, szerdán. Szomjas Gusztáv : Felsőmagyarországon épül- i nek ezek, vagy Csehországban ? Nagy különbség ! • Zsilinszky Endre : Ott tehát kisembereket igyekezett az állam elhelyezni és kislakásokat igyekezett épiteni, tehát a kisemberek elhelyezésére adta a kedvezményeket, de nem adott valorizálatlan kölcsönöket, illetőleg ott a valorizálatlan kölesönnek nincs az a jelentősége, mint nálunk, mert a cseh-pénz állandóan stabil, illetőleg felmenő tendenciájú volt. Szomjas Gusztáv : Könnyű azoknak a lopott fából, lopott erdőből épitkezni ! Zsilinszky Endre : Azt hittük, hogy itt szociális természetű épitkezések fognak történni, és azt hittük, hogyha a népjóléti minister ur veszi kezébe a dolgot, ő valóban a nép érdekeit, a nép jólétét fogja szem előtt tartani. Én azonban azt ajánlom, hogy nevezze at. népjóléti minister ur magát bankjóléti ministernek, ez a név sokkal jobban meg fog felelni. (ügy van! halj elől.) Szomjas Gusztáv : Frenetikus taps ! Elmaradt a taps ! Zsilinszky Endre : Melyek azok a vállalatok, amelyek ezeket az óriási kedvezményeket kapják? A Gyosz., a Tébe., az Omge., a Magyar Pénzváltók és Bankárok Egyesülete, stb. Mit jelent ez? Jelenti az egész nem agrárius és nem keresztény Magyarországot, jelenti az egész merkantil világot, jelenti a zsidó nagytőkét. Ez állami épitkezés a bankok javára, magyarul kimondva : a bankokrácia további hizlalása a végtelenségig, és a bankokon kivül álló keresztény tőkének és vállalkozásoknak teljes kikapcsolása az építkezésből. Hogy ez igy van, erre nézve hivatkozom, a Magyar Mérnök- és Épitészegyletnek és a Magyar Mérnökök Nemzeti Szövetségének a ministerelnök úrhoz intézett memorandumára. A Magyar Mérnökés Épitészegylet többségében és vezetőségében keresztény, a Magyar Mérnökök Nemzeti Szövetsége pedig tisztán keresztény intézmény. Ezeknek memorandumából akarok felolvasni egyes passzusokat (olvassa) : »A lakások épitési költségeinek 60%-át a m, kir. állami jegyintézet öt év alatt törlesztendő, 18%-os kamatozású, valorizálatlan köb csőn alakjában a Tébe-nek folyósítja.« Nemcsak a Tébe-nek, hanem a többinek is. »Az igy létesitett épületek 30 évi adómentességet élveznek, mentesek a kincstári házhaszonrészesedés alól s biztosíttatik részükre mindama kedvezmény, amelyet a beterjesztett lakásépítési törvény 14. §-a biztosított volna. A lakásépítés tárgyában a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló összkormányhoz, illetve az illetékes szakminister urakhoz többizben, legutóbb a lakásépítés előmozdításáról szóló törvényjavaslat kapcsán intéztünk felterjesztést, melyekben mindenkor rámutattunk arra, hogy a lakásépítés elsősorban a magántőke feladata ; hogy a lakáskérdést sem az állam, sem a kötelező épitkezés megoldani nem képes, miért is a magánépitkezés alapfeltételeinek megteremtését sürgettük. Statisztikusaink számítása szerint csak Budapesten 15.000, az országban 30.000 lakás építésére lenne szüksége a lakáshiány oly mérvű enyhítésére, hogy a bérkorlátozások m,egszüiitethetők legyenek. Ezt a lakásmennyiséget tisztán és egj^edüla magántőke teremtheti elő. A városi középpolg arsas"riak az a tőkéje, amely a lakásszükséglet fedezéséről mindenkor gondoskodott, de amely tőke ma — a házak jövedelmezősége biztosítva nem lévén —• vagy tétlenségre van kárhoztatva, vagy aranyértékek termelése helyett a tőzsdén fiktiv értékekkel kereskedik s hathatósán közreműködik koronánk leromlásában, ez a tőke újból eredeti hivatása szolgálatába állítandó. Első és legfontosabb feladat tehát a magántőke részére az épitkezés alapfeltételeit megteremteni. Ezzel szemben a népjóléti és munkaügyi minister ur által kötött egyezmény a lakásépítkezés kedvező feltételeit tisztán és egyedül a nagybankoknak adta meg, az öt évre adott valorizálatlan kölcsön révén oly nemzeti ajándékot juttatva nekik, amellyel a korona romlását ujbó] a bankok érdekében valóvá teszi. Jobb lett volna ily körülmények között, ha BJZ Sil Ham az építendő házakban az adott kölcsön erejéig társtulajdonos marad. De következetlen eljárás is az, hogy ama testületek, melyek a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat szerint kötelezve lettek volna az építkezésre, nagyobb mérvű kedvezményt kapnak, mint azok, akik kötelezettség nélkül építenek. A legelemibb igazságosság azt követelné, hogy legalább ugyanily mérvű kedvezményt biztosítandó a magántőkének is a normális lakásigény kielégítését célzó, nem fényűző, építkezéseire. Üzlethelyiségek és ipari épitkezések részére méltányos esetben 33%-ig szintén lenne kölcsön folyósítandó. A magánépitkezésnek nyújtandó kölcsön fedezésére egy megalakítandó lakásépítési alap lenne hivatott, amelynek tőkéje akár országos kényszerkölcsön, akár pedig lakásépítési pótadó formájában lenne megszerezhető, de véleményem szerint az e célra fordítandó összeg a Jegyintézet által eddig kereskedelmi hitel címén nyújtott kölcsönök rovására is kiutalható lenne. A kereskedelmi hitel lényege ugyanis a szükséges pénznek az ország gazdasági vérkeringésébe juttatása lévén, az a tény, hogy ezt az összeget elsősorban produktiv befektetésre használják fel, gazdasági életünknek csak javára szolgálhat. A létesült megegyezések által azonban a lakásépítéssel kapcsolatos minden megbízás — legyen az tervezői munka vagy kivitelezési vállalkozás •— kellő ellenőrzés hijján csak a bankokkal szoros összeköttetésben álló, azok járószalagján lévő, vagy az igazgatóságukban helyet foglaló egyes kiváltságosoknak jutna. Épen azért arra kérjük nagyméltóságodat, hogy az építkezésekben a kormány ne csak az épitkezés helye és a lakások és költségek nagysága tekintetében biztosítsa beleszólási jogát, hanem a tervezési megbízások és a munkák vállalatba adása tekintetében is, hogy úgy a'tervezői, mint a vállalkozói munkák megosztása az állam érdekeinek legmegfelelőbb szempontból történjék.,;_ - • ,. - - • '...--• < • -----