Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. évi augusztus hó 22-én, szerdán. 123 és akkor a kormány ahelyett, hogy a nemzetgyűlés elé hozta volna eredeti javaslatát, megállapodott ezekkel a vállalatokkal, még pedig ilyen szégyenteljes módon, úgyhogy a kényszernek pont az ellenkezője következett be : az, hogy itt óriási, kiszámit hatatlan, mérhetetlen nemzeti ajándékot ad a magyar állam a bankoknak és a kereskedelmi érdekeltségeknek. (Ugy van! Ugy van! half elől.) Kiss Menyhért : Szegények a bankok, kell nekik ! Halász Móric : Tessék építkezni, akkor majd ad az állam ! Halier István : Hatvan percent hitellel én is épitek ! Nánássy Andor : Tessék, kegyelmes uram ! Friedrich István : Képviselő nem fogadhat el semmiféle kedvezményt, még építkezéshez sem, és nem épithet állami kedvezményekkel ! Elég a Dorogi-gummi ! Most megint házakat osztogatnak ! Elnök : Csendet kérek ! Zsilinszky Endre : Felvetődik a kérdés, és fel van vetve az egész közvélemény előtt, szabad-e egyáltalán a korona mai romló tendenciája mellett valorizálatlan hiteleket adnia a Jegyintézetnek? Az én véleményem, és velem együtt az egész keresztény közgazdaság véleménye az, hogy nem szabad semmiféle valorizálatlan kereskedelmi hiteleket adni. De ha rövidlejáratú kereskedelmi hitelt nem szabad, hogyan lehetséges az, hogy öt esztendőre szabad hosszúlejáratú hiteleket adni ilyen befektetésre ? Nemcsak Sebesta Kolozs és nemcsak Ajtay József vannak azon a véleményen, hogy meg kell szűnnie végre valahára a valorizálatlan hitelek dobálásának, hanem olyanok is vannak már ezen az állásponton, akiket, ha megneveznék, a t. kormány valósággal elsápadna a maga egyedülvalóságának tudatában, mert az egész gazdasági közvélemény követeli lassanként a valorizálatlan hitelek beszüntetését. Hogyan állunk ezzel szemben a mezőgazdasági hitel terén ? A mezőgazdasági hitel kérdését állítólag azért nem oldják meg, mert az ankéteken az a vélemény alakult ki helyesen, hogy valorizálni kell a hiteleket. Holott a mezőgazdasági érdekeltségek nem is hosszú lejáratú jelzálogos hiteleket sürgetnek, hanem üzemi hiteleket, rövid lejáratú hiteleket, tehát olyan hiteleket, melyek a kereskedelmi hitelekkel tulaj donképen megegyeznek ; a mezőgazdaság azonban nem kap sem hosszú lejáratú, sem rövid lejáratú hitelt, sem valorizálva, sem valorizálatlanul. (Ugy van ! balfelöl.) Ezzel szemben a kereskedelmi érdekeltségek, az egész merkantilvilág el van öntve rövid lejáratú, és ime most hosszú lejáratú kereskedelmi hitelekkel valorizálatlanul. Ez aztán gyönyörű agrárpolitika ! Bogya János : Az agráriusnak egy nagy bűne van : hogy faj magyar ! Zsilinszky Endre : Es tulajdonképen miért nem adják meg a mezőgazdasági hitelt, miért üem oldják meg a mezőgazdasági hitel kérdését % Azért, mert amint ott a valorizálásra kerül a sor, tartanak tőle, hogy a keresztény és agrárius közvélemény felébred a maga közönyéből és az ő kölcsöneinek valorizálásával kapcsolatban az egész vonalon követelni fogja a kölcsönök valorizálását. Ezért húzzák-halasztják, altatják ezt a kérdést és ma a mezőgazda, sem a nagygazda, sem a kisgazda egy istállót sem tud felépíteni, ugyanakkor, amikor milliárdokat dobálnak oda valorizálatlanul a bankoknak. És melyik bank fog tulaj donképen hitelt kapni, mely vállalatoknak adják ezeket az óriási nemzeti ajándékokat ? A Hitelbanknak tudomásom szerint van körülbelül 10.000 drb. Ganz-részvénye. Egy esztendővel ezelőtt egy ilyen részvényt 50.000 koronával jegyeztek, ami összesen 500 milliót tett ki. Ma egy részvény árfolyama 25 millió, tízezeré tehát 250 milliárd, ami azt jelenti, hogy 500 millió koronával egy esztendőn keresztül 250 milliárdot lehetett keresni, tehát többet, mint az egész ma forgalomban lévő pénz 2

/

3 része, többet, mint az egész kereskedelmi hitel, amely ma a gazdasági életben cirkulál. Ez pedig csak egy bank, és egy banknak egy részvénye ! És most ezek a bankok, melyek az országot kirabolják, nemzeti ajándékokat kapnak a magyar államtól, a magyar kormánytól. (Ugy van ! balfelöl.) Nánássy Andor : Magad sem hiszed el ! Szilágyi Lajos : Mióta rabolnak ? Három hét óta ? (Derültség jobbfelöl.) Zsilinszky Endre : És mit kap ezzel szemben az állam ? Józan logikával azt lehetne gondolni, hogy, mivel az állam 60%-ban járul hozzá az építkezéshez, tehát valami jogot is tart fenn magának ezekkel az építkezésekkel szemben, talán fentartja magának 60%-ban a résztulajdon jogát. A világon semmit. És a szegényebb osztályok, a nép menynyiben jut lakáshoz ezen építkezések kapcsán ? Azt hittük, hogy kislakásokat fognak építeni és a kislakások javára fognak ilyen állami kedvezményeket tenni. Erről azonban egy árva szóval sem tesz említést a törvényjavaslat. Ajánlom minden magyar embernek, olvassa el Rasinnak, a. néhai cseh pénzügyministernek nagyszerű könyvét a cseh finánc- és gazdaságpolitikáról s akkor látni fogja, hogyan lehet nemzeti gazdaságpolitikát csinálni. Csehországban is bajok voltak az építkezés terén, ott is kevés volt a lakás és ott is igyekezett a kormány ezeken a bajokon segíteni. De hogyan segített ? Felolvasom Éasin könyvéből a következő kis szakaszt (olvassa) : »Azoknak a törvényeknek, amelyek az építkezés válságát akarták enyhíteni, előbb a súlyos valuta-problémát kellett megoldaniuk. Ezt kétféleképen eszközölték.« Az egyik arra az esetre vonatkozik, amikor állami támogatás nélkül történtek építkezések, ahol bizonyos adókedvezményeket adtak, mint nálunk. A másik mód az volt, hogy az állam a kislakásos házaknál kezességet vállalt a tőke, a kamatok és a törlesztési részletekért, ha a ház a vállalkozó által befektetett saját tőke kamataiból a törlesztési részleteket nem hozza meg. 18*