Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

122 A nemzetgyűlés 173. ülése 1.923. irányban, hogy ez az egész közvélemény előtt vicinális, kisebb jelentőségű javaslatként álljon. Meggyőződésem szerint azonban ez a javaslat annyira tükörképe a kormány pénzügyi politikájának, hogy ez ad neki általános, egyetemes jelentőséget. Valósággal Köntgen-fénnyel világit bele ez a javaslat a magyar kormány pénzügyi politikájának veséjébe. Engem az előadó ur részéről ajánlott engedmények abszolúte nem elégítenek ki, még pedig azért nem, mert ha igazságtalan és jogosulatlan ajándékok történnek itt a bankok javára, akkor ezeket az igazságtalan és jogosulatlan ajándékokat nem teszi semmivé az, hogy forma szerint magánosoknak is adják. Be meg, ha magánosoknak meg is adják ezeket az adóügyi kedvezményeket, meggyőződésem szerint ez valójában nem fogja őket bekapcsolni az építkezésbe, mert a technikai lehetősége nincs meg annak, hogy a magánember építkezése ebbe az akcióba belekapcsolódjék. Egyébként pedig a javaslat súlypontja szerintem nem abban van, ami benne van a javaslatban, hanem abban, ami kivül maradt, mert a javaslatban tulajdonképen csak adóügyi kedvezményekről van szó, ezek azonban jelentőségben valósággal eltörpülnek a hitelügyi kedvezmények mellett, amelyek nincsenek benne a javaslatban és amelyekről tisztán csak a pénzügyi bizottságnak jelentése emlékezik meg egy szerény mondatban a következőképen (olvassa) : »A forgótőke tekintetében az építési költségeknek 60%-a erejéig jegyintézeti kölcsönt vehetnek igénybe, amelyre nézve törvényhozási intézkedés nem szükséges. « Hogy mit jelent ma a jegyintézeti kölcsön és mit jelent ez a 60°/o-os hozzájárulás az építkezéshez, ezt akarom itt kifejteni és erre fektetem a fősúlyt. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Két kiváló szakembert akarok megszólaltatni, akik a nyilvánosság előtt elmondták, mit jelent ma a valorizálatlan jegyintézeti kölcsön. Bogya János: Nemzeti ajándékot! (ügy van! TJgy van! balfelől.) Zsilinszky Endre : Azt mondja Szebeszta Kolozs a Szózatban irott cikkében (olvassa) : »A házak, áruk és devizák felmentek egy év alatt alacsony alapon számítva a vásárlási ár tizenegyszeresére, a nyereség tehát 100 millió után mintegy 1000 millió korona, egy milliárd korona után tiz milliárd . . . Vagyis arra az eredményre jutunk, hogy a jegyintézeti hitelen egy év alatt legalább is tízszeres pénzt lehetett keresni.« Ajthay József ministeri tanácsos szintén nyilatkozik a nyilvánosság előtt a valorizálatlan kereskedelmi hitelekről és a következőket mondja (olvassa) : »A régi jó időben az a szállóige járta, hogy jó dolgot kivan az, aki magának püspökséget kivan. Ma már azt csiripelik még a verebek is, hogy a kölcsön után futkos ónak nem püspökséget, hanem jegyintézeti hitelt kell magának kaparintania és akkor megnyílik előtte a gyönyör és a biztos gazdagodás kiévi augusztus hó 22-én, szerdán. menthetetlen mélységű forrása. Ugyanis a jegyintézeti hitelt nem ugyanazon értékű, hanem rendszerint sokkal rosszabb koronákkal fizetik vissza, amiből óriási nyereségek keletkeznek.« Mit jelent tehát konkrete a 60%-nyi jegyintézeti kölcsönnel való hozzájárulás az építkezési költségekhez ? Elsősorban jelent tízszeres pénzt egy év alatt, nem is öt esztendő alatt. Tehát tegyük fel, hogy 30 milliárdot kapnak a javaslatban megnevezett érdekeltségek az építési költségekhez. Ez a 30 milliárd egy esztendő alatt 330 milliárdra nő, és a 330 milliárdból könnyen ki lehet fizetni a 30 milliárdot. A 300 milliárd pedig bele van már fektetve az épületekbe. Tovább megyek ; én azt állítom, hogy a bankok és ezek a kereskedelmi érdekeltségek nem 60%-nyi segítséget kapnak az államtól, hanem nekik az állam 100 percentben épiti fel az épületeket és pedig azért, mert ezek a vállalatok az egész magyar nagyipart kezükben tartják és saját vállalataikkal, saját nyersanyagukkal, saját gyártmányaikkal és saját vállalkozóikkal rezsiköltségen épitik fel majd ezeket az épületeket. Igaz, hogy egész bizonyosan fel fogják emelni az anyagárakat azért, hogy kikapcsolják a konkurrenciát, hogy kikapcsoljanak minden más építkezőt ebből az akcióból és hogy egy olyan kimutatást állítsanak az állam elé, amelyben a 60% 100%-ot fedez. Nagyon könnyű mesterségesen felemelt anyagárakkal egy olyan kimutatást produkálni, amely tulajdonképen a 60%-os hozzájárulást 100%-ra emeli. De különben, ha nem is igy volna, honnan veszik a bankok és ezek a vállalatok a 40%-nyi többi pénzt az építkezéshez ? Honnan vehetnék máshonnan, mint szintén a Jegyintézettől ? Honnan kaphatnának ekkora öszszeget máshonnan, mint a Jegyintézettől ? Csakhogy fogják venni ezeket az összegeket más címen, fogják venni kereskedelmi hitel címén. Tehát 140 percentben épiti fel az állam a bankok számára az épületeket szerény számítás szerint, mert csak egy esztendőt vettem és nem Ötöt. Bogya JánOS : Könyvelési technika az egész ! Zsilinszky Endre : Ha most már belekalkulálom ebbe a számításba azt, hogy a múlt esztendőben egy f élesztendeig a Be vizaközpont helyes politikája következtében a korona állott és körülbelül csak egy féléven keresztül romlott, és ha belekombinálom azt, hogy a fokozott infláció következtében a korona óriási rohamban romlik, akkor ezeket a számokat meg kell tizszerezni és akkor jutunk valószínűleg egy helyesebb számhoz. Annál különösebb ez, mert hiszen a kormánynak eredetileg mi volt a szándéka? Mi a histórikuma ennek a kérdésnek? Az, hogy a kormány, igen helyesen, külföldi példákat látva maga előtt, kényszeríteni akarta a nagyvállalatokat arra, hogy építkezzenek. (Felkiáltások balfelől : Későn ! Nagyon későn !) Mi ugy tudtuk, hogy szociális építkezésekre akart kényszeríteni. Ez helyes volt, ez igy van az egész világon, igy van Németországban, Angliában és mindenütt. De erre összeröffentek az érdekeltségek, tiltakoztak ellene