Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

4 À nemzetgyűlés 170. ülése 1923. tokkal szemben, amelyeket a községi jegyző aláírásával megerősítve a pénzügyi közegek rendelkezésére bocsát, alig egy párhónappal később homlokegyenest ellenkező adatokat tartalmazó hatósági bizonyítványt szolgáltat ki. Semmi kétségem nincs az iránt, hogy e közegek teljes jóhiszeműséggel járnak el, és az ilyen eltérést nem tudom másnak betudni, mint annak, hogy a fejből adott számokat nem tudta ellenőrizni. Engedje meg a pénzügyminister ur, hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy felhívjam figyelmét az adófelszólamlási bizottságok összeállítására és működésére Közvetlen tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az adófelszólamlási bizottságok összeállításánál olyan hibákat követnek el, amik azután az adókivetés alkalmával nagyon is megbosszulják magukat. Figyelmen kivül hagyják az előirt szabályoknak még azt a kardinális követelését is, hogy a felszólamlási bizottságokba mindig jövedelmi- és vagyonadó alá eső polgárokat kell kiküldeni, illetve kinevezni. Nagyon megnyugtató volna, ha a pénzügyminister ur erélyes utasítást adna a pénzügyigazgatóságoknak és a törvényhatóságoknak, hogy az adófelszólamlási bizottságok összeállításánál a községi elöljáróságnak, érdekcsoportoknak az egyes foglalkozási ágak óhajtásainak figyelembevételével olyképen járjon el, hogy a bizottságok olyan tagokból állíttassanak össze, akik minden körülmények között teljesen tájékozottak az egyes adózók viszonyairól. Méltóztassanak megengedni, hogy rövid pár szóval egy személyes ügyet is előhozhassak. Nevezetesen rejtélyesnek és érthetetlennek látszik előttem az, hogy amikor a Háznak minden oldaláról a pénzügyminister személyével szemben a legnagyobb elismerés nyilvánul meg... Cserti József : Azt nem lehet épen mondani ! Nánássy Andor ;. . . s a Ház elé kerülő törvényjavaslatait mégis mindig a legkíméletlenebbül támadják, sőt az ilyen támadások alkalmával legtöbb esetben a személyét is bekapcsolják. A támadási felület mindig az, hogy a pónzügyministernek nincs érző és megértő szive és lelke a tisztviselői ügyek iránt, a gazdák felhozzák, hogy gazdaellenes, a gazda-érdekekkel szemben elzárkózik ós elfogult, sőt minden részről hallani azt, hogy ezzel szemben a bankokat istápolja és őket meg nem illető előnyökben részesiti. Cserti József: Ez igaz is! Nánássy Andor : Legyünk igazságosak. Órá, aki mint tisztviselő töltötte el egész életét, még pedig mint olyan tisztviselő, aki a fizetésére rá volt utalva, mégis csak frivol és erőltetett dolog azt mondani, hogy a tisztviselői ügyekben nincs eléggé érző szive és nincs melegen érző lelke. Egy férfiura, aki ezeréves gazda és gazdálkodócsaládnak a sarja, akinek minden rokonsága és atyafia ma is gazdálkodással foglalkozik, azt mondani, hogy a gazda-érdekekkel szemben elfogult és a gazda-érdekeket eléggé nem tudja évi augusztus 9-én, csütörtökön. méltányolni, azt hiszem nem egészen igazságos megállapítás. Végül pedig arról a férfiúról, akinek világéletében soha semmi néven nevezendő összeköttetése semmiféle bankkal nem volt és akkor, amikor előkelő állást foglalt el a pénzügyministeriumban, soha semmiféle kiküldetést vagy megbízatást nem fogadott el, amely egyes bankoknál megfelelő jövedelmet biztosított volna neki, sőt mi több, ennek a férfiúnak egyetlen egy részvénye sincs . . . Cserti József : Nem is mondta senki ! Nincs rászorulva erre a védőbeszédre! Förster Elek : Honnan tudod, hogy nincs ? Nánássy Andor: ...én bankár vagyok, tehát ezt is tudom, aki tehát igy áll a bankokkal szemben, arról igazán nem szabad és nem lehet feltételezni azt, hogy azokat különleges előnyökben részesítené. Minthogy a pénzügyminister ur pénzügyi politikája iránt bizalommal viseltetem, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Gaal Gaston ! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadhassam. Nem mondom, hogy a törvényjavaslatnak nincsenek olyan szakaszai, amelyeket a magam részéről is nagyon szívesen elfogadnék, sőt üdvözölnék, különösen ami a szövetkezetek támogatását illeti, miután ez a kérdés a kisgazdáknak, általában a gazdaközönség legnagyobb részének eminens érdekét van hivatva szolgálni. Azonban azokkal a szakaszokkal szemben, amelyek csak enyhébb kritikára adnak alkalmat, sőt amelyeket örömmel üdvözölök, vannak a törvényjavaslatnak olyan szakaszai is, amelyeket a magam részéről lelkiismerettel megszavazni nem tudok. Ezek a törvényjavaslatnak 1., 7., 9. és 10. §-ai. Ami az általános vitában elmondandó észrevételeimet illeti, az 1. §-ra nézve mindjárt belekapcsolódom az előttem szóló t. képviselő urnák csekély személyemhez fűzött aposztrofálásába s figyelmeztetem az előttem szóló t. képviselő urat, hogy amikor én az adó javaslatokkai szemben azt a szerinte nagyszabású kritikát gyakoroltam, nemcsak azt mondtam, amit a t. kérviselő ur itt felolvasott, t. i. hogy ezeket a törvényeket el fogja söpörni az ország felháborodása, — amit ma is állítok és ez be fog következni abban a pillanatban, amikor a mezőgazdaság a rárótt terhek viselésére egyáltalán képtelen lesz, — de én akkor azt is mondtam, hogy ezeket a törvényeket semmi körülmények között sem fogja végrehajtani tudni a kormány, mert annyira komplikáltak, annyira kuszáltak, annyira lehetetlenül áttekinthetetlenek, hogy egyszerűen csődöt mond a pénzügyi adminisztráció, e törvényekből folyó adókat még kivetni sem lesz képes a jelenleg működésben levő pénzügyi adminisztráció. Bár